tag:blogger.com,1999:blog-72944720355361738372024-03-13T08:20:10.445+01:00Zima in WinterlandЗимаhttp://www.blogger.com/profile/06721536345868879059noreply@blogger.comBlogger10125tag:blogger.com,1999:blog-7294472035536173837.post-39461021713787895242021-07-16T14:38:00.000+02:002021-07-16T14:38:12.165+02:00Újhold, 25. fejezet – Rómeó és Páris<div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlEiJgV5DmWJP7rI-vjzbT3hx4M4oJKlC5_jTH_1MpUJE029kYQFyGY7f4AnpNZ5iJSFs5Mwa6M7gLq5d2GoMb2bhK8b7FJC2sBlhw9ae_s1g2Uviz2viGMtGNEEyq0RzEl-SWdI84oCTD/s800/%25C3%25BAjhold+25.+fejezet+-+r%25C3%25B3me%25C3%25B3+%25C3%25A9s+p%25C3%25A1ris.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="800" height="250" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlEiJgV5DmWJP7rI-vjzbT3hx4M4oJKlC5_jTH_1MpUJE029kYQFyGY7f4AnpNZ5iJSFs5Mwa6M7gLq5d2GoMb2bhK8b7FJC2sBlhw9ae_s1g2Uviz2viGMtGNEEyq0RzEl-SWdI84oCTD/w400-h250/%25C3%25BAjhold+25.+fejezet+-+r%25C3%25B3me%25C3%25B3+%25C3%25A9s+p%25C3%25A1ris.jpg" width="400" /></a></div><b><br /></b></span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;"><b>Fandom: Alkonyat</b></span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;"><b>Páros: Edward/Jacob, Alice/Bella/Jasper</b></span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;"><b>Műfaj: fix-it, humor</b>?</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;"><b>Leírás:</b> Majdnem minden canon az <i>Újhold</i> 24. fejezete végéig, kivéve az, hogy Bella és Edward megint összejönnek. Aztán az Epilógus helyett itt a 25. fejezet. Inkább lett fix-it, mint crack, mert frissen olvastam újra az első két könyvet (úgy hatodszorra), és passionate vagyok ezzel kapcsolatban.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;"><b>Kihívás:</b> egy Alkonyat crack fic, amiben a következő szavakat/kifejezéseket kellett használnom: <i>d</i></span><i><span style="text-align: justify;">isznóvágás, f</span><span style="text-align: justify;">eketevágás, a</span><span style="text-align: justify;">bortusz horgolótűvel, </span><span style="text-align: justify;">Jakab Zoli, k</span><span style="text-align: justify;">okain, (</span></i><span style="text-align: justify;"><i>Jane) Crocker</i>.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;"><b>Hossz: 2.4k</b></span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;"><b>Kelt:</b> 2021. 07. 15. (egy délután alatt)</span></div><div style="text-align: left;"><span><a name='more'></a></span><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Az olaszországi kiruccanásunk
után néhány dologgal kapcsolatban végleges elhatározásra jutottam.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Utálom a napfényt; a Volterra
utcáiról felsütő visszaverődés, a hunyorító világosság még most is ott lebegett
előttem, ha lehunytam a szemem.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Forks, a benne lakókkal együtt,
annyira a szívemhez nőtt, hogy majdnem elsírtam magam Alice vállán a hátsó
ülésen, amikor visszaértünk, miközben Edward vezetett.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">És hogy halál komolyan
gondoltam, amikor Edwardnak nemet mondtam az újrakezdésre.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Na, ez meglepte.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">A repülő- és autóút alatt nem érintettük
a dolgot, és aztán a szobámba érésem után is mindössze aléltan hulltam az ágyamba,
így nem sok esély volt arra, hogy bármit megbeszéljünk. Nem aludtam utazás közben,
mert a lemészárolt emberekre gondoltam volna, amitől utólag is a hideg rázott.
De az Edwardos rémálmom, ahol egyedül hagyott nagy nyomoromban, már régen nem kísértett
– ahogy afelől is biztos voltam, hogy a tudatalattim csak megszokásból ragaszkodott
Edwardhoz, ezért hallottam az ő hangját veszélyhelyzetben. Talán mert magát a
veszélyt kötöttem össze vele a fejemben. Ez igencsak toxikusnak hangzott.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Mindez aggasztó volt, és
elhatároztam magam, hogy elmegyek egy szakemberhez, ahol majd mérsékelten fogom
bevezetni, hogy hallottam és láttam dolgokat.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">De előbb a szakítás. Amit igazából
Edward már megtett tavaly szeptemberben, szóval még elégtétellel azt sem
mondhatom, hogy én dobtam őt, ami bosszantott. De én voltam az, aki dobbantott
a sarkával, és kijelentettem: csak azért siettem Edward segítségére, mert nem
akartam, hogy miattam ölje meg magát.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Edward, ne legyél hülye –
mormoltam is magamban, mikor még Volterra utcáin száguldottunk a kanárisárga
Porschéban. Nem bírtam volna ki, ha a kezemhez tapad a vére. (Habár ez a
kifejezés szerintem nem illik az adott szituációhoz, merthogy egy vámpír
képtelen vérezni.)</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Mint kiderült, tényleg a halálom
miatti bűntudat vezérelte, és az a baromi nagy életfájdalma, ami a kezdetekkor
Rómeóra emlékeztetett – és ebben a halálra kész életérzésében volt valami
vonzó. Azt hiszem. Nem, én sem tudom, mire gondoltam akkor. Biztos túlromanticizáltam
magamban a tragikus románcregényeket, és a szenvelgő arckifejezésével meg úgy
megnyert, hogy majd én leszek a Júliája. Hát bizony én nem fogok meghalni ilyen
ökörség miatt, bármennyire is csak a legjobbnak hitt dolgot tette azzal, hogy
elhagyott. Ki a retkes csavarhúzóm csinál ilyet a szerelmével?</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Szóval ezzel a szakítással
megkíméltem magamat jó pár agyrázkódástól (a kedélyváltozásai miatt) és némi
csiklótöréstől (a meg nem történt szeretkezésünkből). Egyébként is rájöttem,
hogy tizenhét évesen túl korai még letelepedni, és hogy az első szerelem
legfeljebb olyan, amikor az elkerülhetetlen szakítás után visszanézel rá, mint
egy adag híg fos a bakancsodban, amibe belelépsz.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Azon ugyan nem változtathattam,
hogy kötött minket a megállapodás, és vámpírrá kellett válnom rövidesen. Természetesen
nem érdekelt, Edward mit vergődik már megint – ha egyszer az ő hibája volt az
egész –, mert Alice nyíltan felajánlotta Európában a szolgálatait, Carlisle
pedig teljes nyugalommal kijelentette, hogy ő is képes lenne átváltoztatni
minden nehézség nélkül. A többiek majdnem határtalanul elfogadtak.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Viszont Charlie-val szemben
akkor se lett volna igazságos, ha így elhagyom őt és az egész életemet, szóval az
érettségiig bőven ráértem. Amint nem kellett valakihez igazodnom korban, máris
felszabadultabban néztem elébe a következő fél évnek.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Még azt is csak enyhén
idegesítőnek tartottam, hogy mindenki az Edwarddal való kapcsolatomról kérdezgetett.
Jessica irodalom után talált meg.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Szóval terhes vagy? –
kérdezte sutyorogva, mikor menzára mentünk. Szemrehányóan és nem kis undorral
néztem rá.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Dehogyis, nem azért
szakítottunk és költözött el.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Jessica láthatóan
megkönnyebbült, kifújta a levegőt.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Jó, akkor nem kell </span><b style="text-align: justify;">abortuszt</b><span style="text-align: justify;">
csinálnod. Nem szívesen asszisztáltam volna egy </span><b style="text-align: justify;">horgolótűvel</b><span style="text-align: justify;">. Te Bella,
ideadod a csokistejet?</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Szóval nagyjából mindenkinek pontosan
ennyi volt a reakciója arra, hogy Edwarddal nem kezdtük újra.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Örömmel konstatáltam, hogy immáron
több hónapja voltunk Edwarddal külön, mint amennyit jártunk, de azért még
mindig igényt tartottam a gyors autójára, mert sokkal jobb volt azzal közlekedni.
Ki kellett volna használnom, amikor felajánlott nekem egy gyorsabb kocsit
teljesen ingyen. Talán majd kikunyerálom Alice-től, ő megdobna egy jó kis
Audival. Jelenleg még Jaspertől is szívesebben elfogadok bármit, mint Edwardtól.
Még egy harapást is. Edward csak vigye távol tőlem a fogait és a szája
általános környékét.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Csak hát ott volt Jacob. Az én
Párisom, már ahogy egyszer fulladozástól félájultan hívtam őt a fejemben, de az
is csak a hosszú kapcsolati nélkülözés eredménye volt. Jacob inkább a barátom,
mint bármi egyebem.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">És Jacob került engem.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Mióta csak visszajöttek
Cullenék, színét se láttam a kedvenc farkasomnak – részben a szobafogságom
miatt, de hát ő sem éppen nézett felém. Még Edwardot is többet láttam, miközben
őt pedig igyekeztem is kerülni, a mocsokját. Sajnos az év elején kiosztott
tanmenet miatt csak közös óráink voltak továbbra is; Alice-t, aki egyedüli
másik vámpírként maradt az évfolyamon, miután Emmették tavaly leérettségiztek,
mindössze matekon láttam. Legalább Jasper gyakran elé jött, olyankor én is inkább
hozzájuk verődtem.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Tehát éppen Alice vitt minket
haza az újonnan kapott sárga Porschéjában; én ültem elöl, Edward hátul
szenvedett valamin, biztos az élet igazságtalanságain. Alice akkor pislogott
zavartan előre, és Edward is beszívta a levegőt hátul.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Mi van? – kérdeztem gyorsan,
előre szegezve a tekintetem, mintha ugyan én előbb venném észre a veszélyt,
mint ők.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Eltűnt a jövőnk – mondta Alice
ködösen, ahogy próbált visszafókuszálni arra, bármit is látott eddig.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Charlie nagyon dühös rád –
felelt vele egyidőben Edward, majdnem vigyorogva.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">A szakításunk utáni általános
hidegsége a saját életem iránt bosszantott, de legalább nekem se kellett tettetnem
vele.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Nem inkább rád pikkel, Edward?
Te rondítottál bele az én életembe, így az övébe is.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Szerintem a motor miatt
dühösebb – kacagott Edward.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">És valóban: a felhajtón állt
az én piros motorom, és Charlie minden bizonnyal szintén tisztában volt vele
mostanra, hogy a járgány az enyém. És erről csak egy valaki tehetett.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Elkáromkodtam magam, de cifrábban,
mint Jacob haverjai.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Nagyon remek, most akkor
beköpött? Mit tettem én ellene? – Küszködtem az ingerült könnyeimmel és a
haragommal, végül a duzzogó fortyogásnál maradtam. Ebből, meglepő módon, Edward
megszólalása rántott ki.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Még itt van.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Erre a mondatra visszaváltottam
a lángoló dühre.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Akkor, Alice, leszel szíves
megállni, hogy megmondhassam Jake-nek a magamét?</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Alice habozva nézett rám, de
azért lassított, amikor a házunk melletti erdei ösvény felé haladtunk. Edward a
fejét ingatta.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Velem akar beszélni – mondta
kicsit feszülten, és talán… kényelmetlenül?</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Máskor a </span><i style="text-align: justify;">Rómeó és Júlia</i><span style="text-align: justify;">
lényegre törő színpadi utasítása jutott volna eszembe. </span><i style="text-align: justify;">Küzdenek. Páris
elesik</i><span style="text-align: justify;">.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Most csak annyit kérdeztem
unottan:</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Azt hiszi, hogy járunk? –
Edward sóhajtott. Én felnyögtem.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Oké, akkor még meg is
pofozom, amiért ilyen sekélyesnek gondol, hogy csak úgy visszahullanék a
karjaidba.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Edwarddal egymásra fintorogtunk.
Végül Alice leparkolt, ugyan még mindig óvatosan.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Nem tudom, mi fog történni –
kezdte Alice –, szóval óvatosan beszélj vele.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Ne aggódj, inkább a falka
szószólójaként jött – felelt Edward, és már szállt is ki. Én is utána siettem,
sőt meg is előztem. Edward nem tartott vissza, nem is rohant elém, hanem
figyelmesen nézett az erdőbe.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Jacob! – kiáltottam, aztán
amikor megláttam őt az ösvényen, halkítottam magamon. Máris mintha leeresztett
volna, amikor kiléptem elé. – Amúgy is szobafogságban vagyok, erre egy életre
el akarsz engem ásni, hogy a motort hazavitted Charlie-hoz? Mit akarsz, hogy
még ennyire se tudjalak látogatni?</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Jacob arcán zavar suhant át.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- De hát nem– Nem Cullenék
miatt nem jöttél?</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Bosszúsan nevettem a
mindannyiunk hülyeségén.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Nem, te buta.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Végül aztán pofon se kellett,
hogy Jacobnak tudtára adjam, nem randizom már Edwarddal – mert amint Jacob
ránézett a mögöttem előlépő vámpírra, az arca elnyílt csodálkozást és lenyűgözöttséget
sugárzott.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Edward felszisszent mögöttem a
meglepetéstől.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Én pedig zavartan pislogtam
köztük ide-oda.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Bella, most lehetne, hogy
visszamész Alice-hez? – kérdezte Edward, de nem vette le a tekintetét Jacobról.
Olyan ábrándos volt a képe, hogy én is csak nyitott szájjal bólintottam.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Ja, oké, izé, ne faljátok
fel egymást, vagy valami.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Edward szeme sarka
megráncosodott egy elfojtott mosolytól. Jacob úgy nézett ki, mint akiből
kiszorították a levegőt.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Utólag tudtam meg, mi is az a
bevésődés, és hogy éppen ez történt ott aznap. Ami önmagában egy furcsa dolog,
mesélte nekem Jacob, merthogy ezidáig ez a legjobb gének fenntartását
szolgálta, de hát érthető módon ebből gyerekek aztán nem lesznek. Viszont nekem
remek ötletem támadt.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- </span><i style="text-align: justify;">Rómeó és Júlia</i><span style="text-align: justify;"> –
terítettem ki eléjük az elméletemet, és vártam.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Jacob úgy nézett rám, mint aki
azt se tudja, ki az a Shakespeare. Edward valószínűleg a sorson gondolkozott,
mert csak akkor volt olyan a feje, mint akinek vésőt dugtak az orrába.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Szóval ti fogjátok össze ezt
a két ellenséges családot. Családot és falkát. Értitek.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Értették. Persze nem tetszett
nekik, szóval módosítottam:</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- </span><i style="text-align: justify;">Rómeó és Páris</i><span style="text-align: justify;">. Egy
izgalmas, modern fantasy, LGBT+ párti átirat szereplői vagytok. Bár ha egy
regény szereplője lennél, a Jacob Black egy nagyon rasszista megnevezésed
lenne.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- De ez nem egy könyv – érvelt
Jacob.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Wattpadon még lehet – vágtam
neki vissza epésen.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Jacob fintorgott. Bármit is
látott a fejében Edward, nagyon bosszúsan nézett rám. Vállat vontam; nem az én
hibám, hogy szar Wattpad irományokat olvastunk Jake-kel.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Jó, de akkor álnéven fogok
posztolni. Mondjuk </span><b style="text-align: justify;">Jakab Zoli</b><span style="text-align: justify;">.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Ezután valahogy már az sem volt
akkora probléma, hogy engem szabályok köteleznek arra, hogy vámpír legyek, mert
hiába szegné meg a szerződést a farkasokkal, egyszeriben minden szinte semmissé
lett. Edward szabadon bejárkált a rezervátumba, engem szabad volt megharapni, és
együtt vadásztak Victoriára.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Azt hiszem, senkit sem lepett
meg, hogy Edwardék összejöttek – bár hogy az ázott kutya és az émelyítően édes
szagon hogy tették túl magukat, az kérdés. De igen kínossá tette azt az
alkalmat, amikor Victoria azt hitte, engem kéne céloznia Edward
gyengepontjaként, aztán egyszeriben egy farkassal nézett farkasszemet, aki
sokkal jobban képes volt megvédeni magát és a párját, mint én valaha. És én
egészséges távban voltam ettől az egésztől, egy hegyi kabinban Jasperékkel, míg
Edward valószínűleg örömmámorban csókolta meg Jacobot a sátrukban.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Szóval Edward kipipálva,
továbbléptem egy másik Cullenre. Alice amúgy is mindig olyan megértő és aranyos
és egyáltalán nem túl szexuális volt. Nem éreztem azt a ragadozót benne, ami
Edwardban gyakran túl sok volt – Alice koboldarca és tüskés haja csak komfort-leszbikusságot
ébresztett bennem. Még úgy is, hogy Alice a baromi megnyerő Jasperrel járt – és
egy nagyon hosszú beszélgetés után, ahol Jasper ide-oda kapkodta a fejét az
áramló érzések közt, ő is teljességgel beszállt a dologba. Szóval egy amolyan
háromoldalú kapcsolatba léptünk, amiből hiányzott a bárminemű testiség, de
legalább Jasper mindig érzékelte, ha valami gubanc van, Alice pedig előre
megmondta, minek fogunk örülni.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Charlie nem igazán volt
tudatában, mik mennek a szerelmi életemben, szóval meccsnézés közben, lasagne
felett törtem meg a csendet egyszer, amikor beütött a reklám a tévében.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Szerintem aszexuális vagyok.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Az szuper – mondta Charlie
támogatóan, ha ugyan meghökkenten, de fogalma sem volt róla, ez mit jelent.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- És poli. Alice-ékkel járok.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Alice…-</span><i style="text-align: justify;">ék</i><span style="text-align: justify;">kel? –
kérdezett vissza, és gyorsan pontosítottam, mielőtt rossz Cullenre gondolna.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Alice és Jasper. Tudod, ők is
csak fogadott testvérek – magyaráztam.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Aha. Huh. – Charlie fújt
egyet. – Na, nem azt mondom, mindig is szimpatikusabb volt nekem Alice, mint
Edward. – Ebben nem is érthettünk volna jobban egyet. Azt mindig is tudtam,
hogy apám sokkal jobban bírja Alice-t, és ez most jól is jött. – De azért
bemutathatnád ezt a Jaspert is. Mellesleg hogy alakult a dolog?</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Valamikor akkortájt kezdődhetett,
amikor Alice olyan lezser intimséggel mosta a hátamat, ahogy törött lábbal ültem
a parányi fürdőnkben, feleltem magamban. Hangosan csak ennyit mondtam:</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Oh, tudod, mindig is közel
voltunk egymáshoz; utánam jött Phoenixbe tavaly; meg most is csak ő látogatott,
mielőtt elrohantunk Edward szuicidkodásának közbelépni…</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Edward öngyilkoshajlamú
volt? – Upsz. – Azt hittem, </span><b style="text-align: justify;">kokain</b><span style="text-align: justify;">-problémái vannak.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Már jobban vagy – feleltem
szenvtelenül. Ugyan majd’ kilencven éve halott is, de ezt nem tettem hozzá. –
Most Jacobbal jár.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Jacobbal? Jacob Blackkel? –
Láttam kedves apámon, hogy itt már végképp nem tudja követni az eseményeket. A
háttérben valaki gólt rúgott, de Charlie szeme rajtam volt.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Igen, apu.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- De ti nem–? Mármint persze
te most ugye párkapcsolatban vagy, kincsem, de nem alakult köztetek valami Jacobbal?</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Áh, első látásra szerelem
volt ez Edwardék közt – somolyogtam.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Oh – mondta Charlie. – Akkor
jó.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">És ennyit beszéltünk róla.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Már önmagában nem tudtam mit
kezdeni azzal, hogy kettőnél többen voltunk a konyhában, de ahogy Edward
betöltötte a keverőgép szerepét, Jacob pedig a korábbi adagot vette ki a
sütőből kesztyű nélkül, máris nem volt olyan furcsa. Ugyan a pár muffin sütés
és poén elsütés után igenis kaptak a fejükre tésztás fakanállal.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Csak ne kezdjetek neki
smárolni, mert Charlie fog gutát kapni. Szerintem nem tért napirendre
fölöttetek.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">A Betty </span><b style="text-align: justify;">Crocker</b><span style="text-align: justify;"> sütőporos
zacskót kihajítottam szemetesbe, miközben azon morfondíroztam, mennyire vagyok
lemaradva a Homestuckkal.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Figyelj, legalább Jacob
viselkedik közben – ellenkezett Edward. – Neked mindig elakadt a lélegzeted, ha
megcsókoltalak.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Biztos asztmám volt –
mondtam hűvösen. – De már elmúlt, mint a kapcsolatunk.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Jacob nagyon értékelte ezt az
újonnani exes műsorunkat, mert szerinte végtelenül szórakoztató volt, hogy én
sem epekedek, és hogy valaki beolvas Edwardnak. Persze ettől még ő is csipkelődött
vele, de az egészen más volt.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Tudod, ha lett volna
gyerekünk – szólaltam meg egyszeriben –, pontosan úgy neveztem volna el, mint a
</span><i style="text-align: justify;">Harry Potter</i><span style="text-align: justify;">ben; klisésen, és mindenkit felbaszott volna, aki hallja.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Ezt honnan veszed? –
kérdezte Edward.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Sajnos ismertem a 18 éves
énemet – sóhajtottam. – Még jó, hogy dobtalak.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Én dobtalak! – fortyant fel
Edward. Vállat vontam.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- De én nem akartam megint
összejönni, szóval végérvényesen az számít.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Charlie akkor jött haza,
amikor már még egy adag kész volt, szóval lemaradt arról, amikor Jacob majdnem
eltörte az asztalt, mert úgy gyúrta a tésztát.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Szia, apu – köszöntem a
konyhából, ahol így már nehézkesen voltunk meg a hűlni kirakott tepsikkel.
Ugyan Jacob zavartalanul levett a tálcáról egy forró brióst, hogy megegye.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Jó illat van – jegyezte meg
Charlie, és meg sem volt lepve, hogy ott találja a két srácot. Igaz, jócskán
megbékélt Edwarddal, mióta nem az én fiúm volt.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Még várj vele – szóltam rá,
mikor nyúlt volna egy sütiért.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Charlie bosszúsan vállat vont,
aztán leült az egyik oda nem illő székre, hogy levegye a bakancsát.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Jól hallottam, Jacob, lesz nálatok
</span><b style="text-align: justify;">disznóvágás</b><span style="text-align: justify;">? – kérdezte apám, amikor hátradőlt.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Igen, majd Edward
kivéreztetheti – vigyorgott Jacob. Én belehorkantam a bögrémbe. Edward udvariasan
a szemét forgatta. – Persze te is meg vagy hívva, Charlie.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Szuper! – csapta össze a
tenyerét.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Jobb, mint a </span><b style="text-align: justify;">feketevágás</b><span style="text-align: justify;">.
Bár Bella azon is volt – jegyezte meg Jacob.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Ha Charlie meglepetten nézett,
én még jobban. Edward láthatóan úgy szorította az ajkát, mintha herecsavarodás
kínozná, de mégis nevetni akarna.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Nem, nem voltam? – mondtam
kérdő hangsúllyal.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Mint később megtudtam, Jacob
Laurentra gondolt „</span><i style="text-align: justify;">fekete</i><span style="text-align: justify;">vágás” alatt – ami rasszista poént megengedtem
neki, lévén egyikünk sem viccelődhetett volna vele, mert mi csak faji alapon
diszkriminálunk.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Aztán igazából nem volt más hátra,
mint átváltozni. Ami egy elnyújtott, fájdalmas, de végeredményben hasznos
élmény volt: Jasper már nem akart megmarni, Alice igazán erősen magához
szoríthatott, le tudtam futni Edwardot, nem kellett a közeli haláltól félnem,
és kiközösíthettem Jacobot, aki kilógott a sorból mint vérfarkas.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">De Alice volt az, aki átváltoztatott,
és ettől valahogy különleges is volt. Boldogan kaptam fel a barátnőmet friss
vámpírként, hogy aztán megforgassam a szobában. Emmett nevetett.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Aranyosak vagytok még mindig
– jegyezte meg végül. Jacob körbepillantott a szobában, aztán színpadias
suttogással fordult oda a mellette lévőhöz.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Te vagy a heteró, nem
kedvellek.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Vihogni kezdtem.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Jacob Black, te </span><i style="text-align: justify;">TikTokozol</i><span style="text-align: justify;">!</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">- Még Edward csillogását is
filternek nézik – vigyorgott vissza rám.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Emmett kiröhögött
mindannyiunkat.</span></div>Зимаhttp://www.blogger.com/profile/17912724435445290540noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7294472035536173837.post-19857139461679252272021-04-08T13:05:00.001+02:002021-04-08T13:05:47.227+02:00Bosszúállók Magyarországon (karácsonyi kiadás)<div style="text-align: left;"><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJ56c5IROeoivrELqVqBD0XkVtZsIrLGr3XF93fjkZFH_m3x0tEFKDjskBgi_2UejKOABN_XuNwAAgtaWXpYwtoy4nS-c9WkBf_LskRCSL7ed5aGLVZjzBglHO04zrEyht0skCjOoyrBLm/s800/bossz%25C3%25BA%25C3%25A1ll%25C3%25B3k+magyarorsz%25C3%25A1gon+1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="800" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJ56c5IROeoivrELqVqBD0XkVtZsIrLGr3XF93fjkZFH_m3x0tEFKDjskBgi_2UejKOABN_XuNwAAgtaWXpYwtoy4nS-c9WkBf_LskRCSL7ed5aGLVZjzBglHO04zrEyht0skCjOoyrBLm/w400-h200/bossz%25C3%25BA%25C3%25A1ll%25C3%25B3k+magyarorsz%25C3%25A1gon+1.jpg" width="400" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><b style="text-align: justify;"><div><b>Fandom: Marvel</b></div></b></div><div><b style="text-align: justify;">Páros: Steve/Natasha, Clint/Bucky, Tony/Stephen</b></div><div><div style="text-align: justify;"><b>Műfaj: crack, humor, fluff</b></div><div style="text-align: justify;"><b>Leírás:</b> A cím is mutatja: a hőseink (Steve, Natasha, Clint, Bucky, Sam, Tony, Peter, Thor) eljönnek Magyarországra karácsonyozni/szilveszterezni. Nagyon sok belsős poén, összecsapott ugrálás, és néha félig komolyan is veszem magam. (Az ötletek nagy része nem az enyém, hanem ötletbörzézésből alakult, én csak megírtam.)</div><div style="text-align: justify;"><b>Kihívás:</b> egy Marvel crack fic, amiben a következő szavakat kellett felhasználnom: <i>két kicsi LEGO, Orbán Viktor, puttó segg, sámánok, terroristák, Etióp Esélyegyenlőségi Ombudsman.</i></div><div style="text-align: justify;"><b>Hossz: 6.6k</b></div><div style="text-align: justify;"><b style="text-align: left;">Kelt:</b><span style="text-align: left;"> 2021. 04. 08. (egy hét alatt)</span></div><div style="text-align: justify;"><span><a name='more'></a></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nagyon sok minden fut át az
ember fején, ha a Bosszúállók lehetséges karácsonyi elfoglaltságaira gondol:
feltételezhetően köztük van a toronyban megtartandó hatalmas ünneplés
elképzelése, csakis a szuperhősök és hozzátartozóik jelenlétében, hatalmas
fenyőfával a csarnokban, kivilágított Mjölnirrel az asztal közepén.</div></div></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;">Ezzel szöges ellentétben volt
a 2017-es decemberi összeverődött csapat, akik „polgárháborún”
végigkínkeseregve ott lyukadtak ki, hogy kénytelenek voltak megint egybeülni –
Tony megbánva mindent; Steve még annál is jobban szégyellve a mindennél is
többet; Natasha visszakeveredve a köreikbe Clinttel és Buckyval (utóbbi kettő
valamikor az elmúlt három hónapban volt hajlandó beismerni maguknak is, hogy a
hajnal kettes találkáik randi-zónába sodorták őket); Peter hozzácsapódva a
nagyokhoz annak a reményében, hogy végre teljes értékű Bosszúálló lehet (nem
lehet); Sam elmaradhatatlan velejárójaként a nyugdíjasoknak; Thor pedig
visszatérve Asgard törmelékeiből (Loki azonnal eltűnt, hogy Ragnarököt követően
leszálltak a Földön). Ez a csapat ketté szedve igyekezett a karácsonyi célhoz:
Budapest. Peternek nem kis gondolkodásba telt, mire behatárolta, hogy az 1)
Magyarország, 2) Európa.</div></span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Bruce egy másik bolygó világvégéjéből
megmenekülve nem akarta kockáztatni a következőjét is, így fél évig nem is
szándékozott elhagyni akár a házát is, nemhogy a kontinenst; ő a szobája
biztonságából tervezte végigkísérni az élőközvetített kelet-európai utakat Tony
szemüvegén át.</span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;">Kapva az ötleten, Peter
szentül megfogadta, hogy nem válik meg a csuklóra erősített kamerájától, és
végig fogja dokumentálni Nedéknek ezt az utat.</span></div><div><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div><span style="text-align: justify;">Így adódott az első társaság
kalandos utazáskezdése, ami már ott félrement, hogy egy magánrepülőn voltak.
Békéscsaba felé. Aminek van egy reptere, mint kiderült.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Natasha volt az ügyeletes
szakértő, és a többiek vakon követték őt – ezek voltak a „befolyásolhatóak,”
akiknek az is újdonsággal hatott, hogy Magyarország létezik: Tony, Peter és a
jóhiszemű Thor, aki nem szántszándékkal volt tudatlan, csupán senki sem
vesződött vele, hogy valaha lerakjon elé egy térképet. Rácsodálkoztak volna,
hogy azonnal meg tudná jegyezni; a 2013-as greenwichi harc óta London egész
metróhálózata is az eszében élt.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Nem mintha Natasha nagyon ki
akart volna tolni mindannyiukkal – Peter nagyon jámbornak tűnt, Thor pedig nem
tett soha semmit ellene, de róluk feltételezte is, hogy pozitívan fogják fel a
hosszú kitérőt és tájnézést. Ellenben Tony nem volt olyan szerencsés, hogy
Natasha meg akarja kímélni a vesződéstől.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Ezért tartottak nem a főváros,
hanem Békéscsaba felé, ahol a sima leszállást követően a csomagokkal együtt
leléptek a csíkozott betonra; vagyis a többiek gondtalanul kerültek talajra,
Tony pedig diszorientáltan csinált egy féllábú piruettet, aminek a végén a
hátsófelével tompította az érkezését – a közemberek ezt csak „leesésnek”
hívják.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Még csak most érkeztünk, ne
henyélj. – Natasha elhúzta a bőröndjét azon a helyen, ahol az előbb még Tony
keze támaszkodott. – Thor, szívem, tudom, hogy nem létezik olyan tömeg, amiben
elveszhetsz, itt pedig még tömeg sincs, de rossz irányba mész.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Thor, aki az Alföld
laposságával szemezett, és aki valószínűleg a legmagasabb pontot képezte
többkilométeres körzetben, most megfordult. A befont haja a vállán pihent, az
egyik szemét pedig szemkötő fedte.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Igazad van, Natasha, itt te
vagy otthon, téged követünk.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- „Nahát milyen különös, furcsa
egy hely ez, te itt laksz?” – idézte Tony kötelességtudóan a mai nap ötödik
filmjét, miközben feltápászkodott, és Peterrel az oldalán elindult a… mező
felé? Úgy tűnt, mindenhol csak mező van.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Natasha felhorkant.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Nem hiszem el, hogy </span><i style="text-align: justify;">Harry
Potter</i><span style="text-align: justify;">t idézel, Tony, visszavonom a beszédjogaidat a következő harminc
percre.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Oh, az az a régi klasszikus?
– szólt közbe Peter, amire két felháborodott hördülést is kapott.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Nem régi, csak te vagy
fiatal.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Van is egy Hermione nevű
évfolyamtársam—</span></div><div><span style="text-align: justify;">Tony eltakarta az arcát
kínszenvedésében.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Uram. Isten.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Thor udvariasan érdeklődő
arcot vágott, hiszen már meg sem próbálta megérteni az utalásaikat.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Átlépve a reptérkapuként
szolgáló őrépületen végre hivatalosan is megérkeztek Magyarországra, ami a
decembert meghazudtolón langyos és zöld volt.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Hol a tél? – tette fel a
kérdést Tony, amire három választ kapott:</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Globális felmelegedés –
felelt nagy bölcsen Thor.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- New Yorkban sem kapunk
valami sok havat – jegyezte meg Peter.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Másik géppel jön – mondta
Natasha, Buckyra célozva.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Teljességgel jogos – zárta
le a beszélgetést megfáradva. A kékszínezett szemüvege az orrnyergén ült, de
nem a fényt szűrte ki, hanem az árfolyamok futó sorait írta ki neki a
beleépített komputer.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Natasha hívott telefonon egy
taxit a beállt csendben, Peter legnagyobb elképedésére, nem angolul beszélve.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Te tudsz magyarul?</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Muszáj volt, ha egyszer ide
épültem be egy időre.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Ez egy nagyon szép
tulajdonság – jegyezte meg Thor. Tony felsandított az istenségre.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Egyébként még mindig nem teljesen
tiszta, mi történt a hajaddal, hogy amikor megérkeztél, kopasztott bokszolónak
néztél ki, pár nappal később pedig már megint kalózhajókapitánynak.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Thor titokzatosan mosolygott.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Nem árulom el a trükkjeim,
Stark. Úgy hiszem, a kedves doktor is ezt mondaná hasonló helyzetben. Tényleg,
Strange hogyhogy nem jött? – érdeklődte.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Biztos szakítottak –
jegyezte meg Natasha epésen.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Hé! – háborodott fel Tony. –
Nagyon stabilan áll a kapcsolatunk. Csak kijelentette, hogy nem hajlandó velem
karácsonyozni külföldön, biztos valami </span><b style="text-align: justify;">sámánokkal</b><span style="text-align: justify;"> találkozik.</span></div><div><span style="text-align: justify;">(Az igazság az volt, hogy a
beszélgetés valahogy így ment: „Nem akarsz csatlakozni hozzánk?” „Nem érek rá,
műtök.” „De már évek óta nem praktizálsz—” „MŰTÖK, ELFOGLALT VAGYOK!”)</span></div><div><span style="text-align: justify;">Natasha megforgatta a szemét.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Persze, hogy stabil a
kapcsolatotok, nem volt ideje inogni. Clint és Bucky régebb óta együtt vannak,
mint ti.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Csak vártam az igazira.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Ez Steve szövege, és tőle
ténylegesen aranyos.</span></div><div><span style="text-align: justify;">A közeledő taxira mindannyian
felnéztek, és végül valahogy meg is oldották, hogy arra a húsz percre mind a
négyen beférjenek a hat váltakozó méretű táskával együtt egy autóba. Peter
nagyon erőlködött becsukni az ajtót, aztán nem lélegezni, mert nem maradt hely
a tüdejének, amennyire beleállt az egyik bőrönd sarka. A Retro Rádió
elkényelmesedve ontotta magából a mulatóst. Natashának tüsszentenie kellett a
dohányszagot elnyomó autóillatosítótól, aminek vegyszerbe dobott műanyag szaga
volt. Thornak kényelmetlen szögben állt a nyaka az alacsony belmagasság miatt.
Tony eltűnt három táska mögött.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Hova megyünk? – préselte
végül ki magából Peter.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Muronyba – hangzott a
felelet Natashától.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Ott mi van? – szállt be a
beszélgetésbe Tony hangja, mivel ő maga még mindig takarásban volt.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Semmi.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Akkor miért megyünk oda?</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Hogy ott is szálljon fel
valaki a vonatra.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Tony elborzadva tátogta a
„vonat” szót.</span></div><div><span style="text-align: justify;">A táj ugyanolyan lapos maradt,
ugyan az utak kátyúi egy kis izgalmat hoztak az életükbe, mire kidöcögtek a
muronyi megállóba – ami egy darab épületből állt, és néhány sínből. Natashát
igazolón senki sem várakozott a környéken, csak ők, amikor kihajtogatták
magukat a kavicsos útra.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Peter kis szorongás után
útbaigazítást kapott a mosdó felé, mert az idáig megivott három energiaital
rossz ötlet volt. Aztán pedig fél órát várakozhattak a csomagjaikon ülve, ami
alatt megvették a kis ablaknál a jegyeiket („Intercity jegyek, ha van olyan
szerencsénk, hogy lesz IC kocsi csatlakoztatva,” mondta Natasha); Tonynak három
bőröndje is volt, így akadt elég neki, hogy még a két lábát is felrakja a
tetejükre. Ezzel csak az a nehézség járt, hogy mikor végre az állomáson állt a
vonat, Tony volt az utolsó, aki felszállt, és azt is csak félsikerrel
kivitelezte egyelőre, mert senki sem akadt, aki segített volna neki a három
hatalmas poggyászával – Natasha megmondta Thoréknak, hogy hagyják csak Tonyt
egyedül túllépni az élet adta nehézségeken.</span></div><div><span style="text-align: justify;">A mozdony (amin egy árva IC
kocsi sem volt) tíz perce időzött az állomáson, és minden rendszeres utas jól
tudta, hogy a várakozási idő nem szokta meghaladni a megszokott egy percet, így
szolid kurva anyázások közepette Tonynak csak sikerült felkecmeregnie a fülke
biztonságába. Natasha gyakorlottan társalgott a többi négyes ülés utasaival
magyar nyelven, hogy eloszlassa a gyanúsítgatásokat: nem „azzal a külföldivel”
érkezett, legfeljebb az idegenvezetőjeként.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Peter az ablaknak nyomódva
figyelte, ahogy kihúztak az állomásról lustán zakatolva, miközben Tony kifújva
magát leült mellé; a bőröndjeit esélytelen volt várni, hogy felkerüljenek a
fejük feletti poggyásztartókba, így azok a lábaiknak koccantak, ahogy ők négyen
egymással szemben szorongtak.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Szerintem meghúztam a hátam
– panaszolta Tony, és másfél óráig senki nem mondott erre semmit.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Natasha elküldte Steve-nek
üzenetben, hogy Tonyn kifogott a romániai vonat; Bucky visszaírt a
telefonjáról, hogy büszke a fogadott hazájára.</span></div><div><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div><span style="text-align: justify;">Mire felértek Budapestre,
Thornak Natasha vállára hajtva pihent a feje, és vele együtt olvasta a
bulvárcikkeket a telefonján; Peter eleget fotózta az alföldi tájat, hogy egy
életre megörökítse minden szegletét; Tony pedig hátracsuklott fejjel horkolt az
orrában. Időközben a rendhagyó Kőbánya-Kispest megállónál át tudtak integetni
Buckyéknak, akik a reptérbuszon pattogva vigyorogtak.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Ez nem úgy néz ki, mint a Keleti
– jegyezte meg Natasha kis érdeklődéssel a hangjában, cseppet sem aggódva,
mikor behúztak egy állomásra. Tony, észlelve már a sokadik zavart a napjukban,
felébredt.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Hát akkor hogy néz ki? –
kérdezett vissza.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Nyugati. – A nő Peter
aggodalmas pislogásától kísérve kezdett MÁV híreket olvasni a telefonján. –
Vágányzár van, szóval el lettünk terelve.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Az baj? – kérdezte Peter
óvatosan, de egy megnyugtató pillantást kapott válaszul.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Tessék pakolni, férfiak,
leszállunk.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Ez a mondat azonban a három bőröndös
Tonyt nem nyugtatta meg, ám a térdízületét igen, mert végre kinyújthatta a
lábát.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Thor bebizonyította, hogy
képtelen elveszni egy tömegben, mert az emberek szétváltak körülötte, ha
kivételesen nem ő volt az, aki átvágott köztük; a peronon igencsak látványosak
voltak, ugyan senkinek nem voltak feltűnően Bosszúálló-szerűek, mindössze a
kapásból három kamera és a jellegzetes turista-baseballsapka Thor majdnem
kétméteres termetén még a Nyugati pályaudvarban sem a legszokottabb volt.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Natasha felmérte a helyzetüket.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Akkor megint taxizunk.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Remek – nyugtázta Tony
őszinte megkönnyebbüléssel. – De nem vagyok hajlandó veletek egy kocsiba
belepasszírozódni megint.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Remek – nyugtázta Natasha
is, és nem sokkal később már három sárga taxi előtt álltak, ami legalább
mindannyiuknak ismerős volt New York után. „Van pénz lóvéra,” mormogta az egyik
sofőr.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Ugye nem kell egyedül
mennem? – kérdezte Peter, miközben Tony egymaga elfoglalta az egész hátsó
ülését az egyik autónak.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Te velem jössz – húzta maga
után Natasha, és nézték, ahogy Thor is beszáll egy másik autóba. Tony
bőröndjeivel még mindig a küszködés ment a csomagtartónál. – A Keletibe kérem –
fordult a saját sofőrjükhöz, és el is indultak.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Tíz perc múlva egyedül
ácsorogtak a másik pályaudvar előtt.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Thortól egy kicsit elveszett
üzenetet kaptak, amiben valami étel mibenlétéről érdeklődött: a neve rúnákkal
volt írva, amikről Natasha nem is tudta, hogy meg lehet jeleníteni telefonon.</span></div><div><i style="text-align: justify;">„Ez milyen mi???”</i><span style="text-align: justify;"> volt
a hozzábiggyesztett kérdés.</span></div><div><i style="text-align: justify;">„Várj, le kell fordítanom.”</i><span style="text-align: justify;">
Továbbította Tonynak mindezt, aki kis idő után visszadobta:</span></div><div><i style="text-align: justify;">„ʧýlʌk pʌrkʌɫt – ez amúgy
mi?”</i></div><div><i style="text-align: justify;">„Csülök pörkölt,”</i><span style="text-align: justify;">
informálta Natasha mindkettejüket. </span><i style="text-align: justify;">„De Thor, te ezt honnan vetted?”</i></div><div><i style="text-align: justify;">„Hallás alapján próbáltam
leírni, mert a sofőröm minduntalan ezt emlegeti, hogy próbáljam majd ki.”</i></div><div><span style="text-align: justify;">Natasha most először volt
igazán büszke a választására, hogy ide hozta őket.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Thor hamarosan megérkezve
szállt ki, és bősz bólogatások és egy tisztességes fizetés után megállt
Natasháék mellett.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Elmesélte a sofőröm az egész
életét, igazán tanulságos volt. – Elrévedt a tekintete. – Valami </span><b style="text-align: justify;">Orbán
Viktort</b><span style="text-align: justify;"> szidott.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Mr. Stark hol van? –
kérdezte Peter, és kicsit idegesen pislogott körbe. Natasha a telefonjára
nézett.</span></div><div><i style="text-align: justify;">„Tony, hol vagy?”</i></div><div><span style="text-align: justify;">Megjelentek a gépelés ugráló
pontjai. </span><i style="text-align: justify;">„Nem tudom, már vagy a negyedik hídon megyünk át. Mi ez a város,
valami szigetekre épült?”</i></div><div><span style="text-align: justify;">Peter lebiggyesztette a
száját.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Mi nem is láttunk hidat, ez
nem fair.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Majd felmehetsz rá fotózni,
megengedem – ígérte neki Natasha, miközben eltette a telefonját.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Tényleg? – jött a
csillogószemű áhítatos kérdés. Aztán: – Mr. Stark rendben lesz?</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Mikor nem volt rendben?</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Soha – mondta Thor nagy
komolyan.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Tonyra további fél órát
kellett várni, ami után felettébb meglepődött arccal szállt ki melléjük.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Nagyobb ez a város, mint
gondoltam – mondta végül. – De mindegyik része egyformán néz ki.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Natasha kegyesen nem közölte
vele, hogy talán azért, mert csak köröztek, hogy járjon a taxióra, hiszen
láthatóan gazdag, hozzá nem értő külföldi volt az utas.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Merre legközelebb? –
kérdezte Thor nagy készen, a vállán a táskájával.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Sétálunk egy kicsit.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Tony lemondóan káromkodott.</span></div><div><span style="text-align: justify;">A séta a Blaha Lujza térre a
metró felé azért volt érdekes, mert Peternek feltűnt, hogy a Keletinél is volt
megálló, de bölcsen nem szólt; és mert Tonynak valahogy sikerült kisebb
fennakadás nélkül eljuttatnia minden csomagját, magával együtt, a kívánt célra.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Itt van a havi bérletetek,
kérlek, ne hagyjátok el – szólt Natasha, azzal lerobogott a lépcsőn. Tony lelombozva
vitte le nagy bumlizással a bőröndjeit az aluljáró szintjére, kisebb-nagyobb
kék foltokat szerezve a térdére menet közben. Mindez alatt szüntelenül Natashát
szidta, aki kedvtelien fordult feléjük. – Oh, és vigyázzatok a motyótokra, mert
hajlamosak elkerülni tőletek errefelé.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Jókor mondod – szemlélte
Tony a háromról kettő darabra csökkent poggyászát.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Szívesen – biccentett
Natasha, és teketóriázás nélkül elkezdte Thorékat előre vezényelni. Indokolatlanul
nagy nehezen navigáltak le az összetéveszthetetlenül egyértelmű egyenes
mozgólépcsőn, és csak az egy megállós utazás alatt kezdett Tony gyanakodni.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Te tényleg lehoztál minket
mindössze </span><i style="text-align: justify;">egy</i><span style="text-align: justify;"> megállóra?</span></div><div><span style="text-align: justify;">Natasha megvonta a vállát.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Miért, mit csináltunk volna,
lesétáljuk? Hiszen nyaralunk.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Helyesbítek: telelünk. De
eddig minek sétáltunk?</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Hogy lássatok tájat.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Tony sértő kézmozdulata után a
csapat kioldalgott a metróból, hogy felmenjenek az Astoriára, ahol a szállójuk
várta őket – Steve-ékkel együtt.</span></div><div><span style="text-align: justify;">A másik összeverbuvált társaság
azokból állt, akik eleget tudtak Magyarországról, hogy csakis Ferihegyre
legyenek hajlandóak érkezni a magángépükkel: Steve, Sam, Bucky és Clint.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Csak ideértünk – húzta ki
magát Natasha, és Steve oldalának dőlt, miközben Clint vállába bokszolt.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Mi is – felelte Bucky,
megborzolva közben Peter haját –; borzasztó csúszásban voltunk.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- De ti Pestre érkeztetek még
sokkal előttünk, nem? – pislogott Peter.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Bucky felmutatta a bal karját.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Fémdetektor.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Tony ekkor nevette el magát,
de olyan hevesen, hogy a végére a könnyét kellett törölgetnie.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Ez; ez volt a karácsonyi
ajándékom. Bármit is vettél, Barnes, nem kell, ez mindennél jobb.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Merész elképzelés, hogy
vettem neked bármit is, Stark.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Menjünk már be, mert lehugyozom
a bokámat – szólt közbe Clint.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Szóval bemész, mert bent
akarod lehugyozni a bokádat? – vihogott Bucky.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Sam vetett véget a
szócsatának, hogy beterelje őket a lobbiba, ahol Natasha simán elintézte a
becsekkolásukat, hogy mindenki felvigye végre a poggyászt az emeleti szobáikba:
két duplaszobás lakosztály, amit majd lesz idejük kiharcolni, hogyan osztanak
be.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Miután így összeálltak,
kényelmesen átöltözve lesereglettek a buszmegállóba, hogy metrópótlóval
suhanjanak; a Deák Ferenc térig nem is érte a lábuk a padlót, úgy repültek.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Tudod, Nat – kezdte Bucky
mellékesen, amikor kiléptek az utcára, és megcsapta őket az adventi vásár fénye
és zaja –, most kifejezetten beillesz a magyar tömegbe ezzel a szereléssel.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Natasha lepislogott a könnyed
olívazöld parka kabátjára, fekete leggingsére és ugg csizmájára. Peter a
háttérben latolgatta, vajon mennyire lenne feltűnő egy villanyoszlopra mászni,
hogy fentről tudja fényképezni a teret.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Az volt a cél. Te mire
hajtasz ezzel a szőrmés megjelenéssel? – vette szemügyre Bucky kinézetét: a
Clinttel összeillő kötött pulcsi még szerethetően apukás volt, de mellé a
szőrös mellény és bolyhos sapka kombó már-már szándékosságot vagy nagy hozzá
nem értést sugallt. – Úgy nézel ki, mint egy rajzfilm medve.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Ezen Steve kezdett el kuncogni.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Hé, te is emlékszel, amikor
elkezdtek Bucky Macikat gyártani régen? Miért volt piros harisnyája?</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Fogd be, Steve, megígérted,
hogy erről hallgatni fogsz – sziszegte Bucky, és megcsapta a másik hátát. –
Rajtad </span><i style="text-align: justify;">kardigán</i><span style="text-align: justify;"> van? </span><i style="text-align: justify;">Ezzel</i><span style="text-align: justify;"> a farmerrel?</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Te csak meg se szólalj,
rajtam legalább nincs keresztben egy hasitasi.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Mi baj azzal? – kérdezte
Clint, megigazítva az említett hasitasit a kötött pulcsija felett. – Tudod,
mennyi füstbomba fér el ebben?</span></div><div><span style="text-align: justify;">Ekkor beértek a tömeg
sűrűjébe, így lépésben tudtak csak haladni az árral szemben. Natasha valahonnan
a Fila válltáskájából elővett egy előre vásárolt, de még mindig meleg
kürtőskalácsot, ami az itteniek kétszerese volt méretben, de töredéke árban.
Steve kérdezés nélkül lecsippentette a tetejét magának.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Thor kellemesen ellátott
mindenki felett, így leginkább arra mentek, amerre ő látta, és így keveredtek
ki a Vörösmarty tér közepére egy-egy pohár forralt borral a kezükben – Peternek
csupán alkoholmentes puncsot engedtek meg –, ezerötszáz forintos
kürtőskalácsokkal a markukban.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Igazán hiányolom a havat –
ismételte Peter, ahogy az ujjait melengette a párás zacskón.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Én őszintén szólva már nem –
jegyezte meg Tony, akit a vékony, elegáns öltönye nem védett az emberek közé
beszökő széltől. Rápislogott Samre, aki védekezően emelte maga elé az
epres-pisztáciás kézműves csokoládétábláját.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Nem, Stark, nem cserélünk
kabátot.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Tíz perc múlva Tony
elégedetten hordta Sam motoros bőrdzsekijét – felhajtott ujjal –, míg Sam a
zakót próbálta eligazgatni a vállán. Nem kellett sok idő, hogy Tony úgy
döntsön, ez a tökéletes alkalom Instagram képeket csinálniuk, így el is ragadta
a vlogoló Petert az egyik stand elől.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Thor rátalált a szuvenír
boltok csodájára, így büszkén cserélte a baseballsapkáját
Magyarország-mintásra, ami eltéveszthetetlenül turistának bélyegezte a szürke
melegítőjében, de amit ő megtiszteltetésnek vett: az egész Földön vendégként
volt jelen eddig is, ez sem volt más. Kegyesen csinált Natasháékról néhány képet,
ahogy Steve egy felszúrt eperrel hadonászott nevetve; Bucky a háttérben pofákat
vágott, amíg nem kapott egy sajtos pogácsát a szájába.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Egyízben Tony elképedve
csapkodni kezdte Peter vállát, aki cserébe úgy nézett rá, mintha legalább egyiküknek
szívrohama lenne.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Az ott </span><i style="text-align: justify;">Fury</i><span style="text-align: justify;">?</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Hol? – kapta fel a fejét
Clint, aki időközben elkobzott egy bevásárlókocsit az egyik üzletből. A
kocsiban ülő Bucky unottan legyintett a mézeskalácsház mellől.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Ja, a forraltborral? Igen,
már tíz perce minket néz, szerintem hivatalosan is kitagadja az összes gyerekét:
minket.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Maria Hill egy kürtőskalácsot
emelt a tiszteletükre, aztán karöltve eltűnt Furyvel együtt egy bódé mögött.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Sam elvette Thor fél perecét,
és azzal gesztikulált.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Ezek tudnak kikapcsolódni?
Ez a S.H.I.E.L.D.-nél szabad?</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Nincs S.H.I.E.L.D. –
emlékeztette Natasha. – Mindent szabad.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Bucky ennek tiszteletére
betolt egy egész kenyérlángost.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Végül Peter kapott egy
egyujjas kesztyűt és egy műanyag pénztartót a nyakába Natashától, aki
állította, hogy ezek mind helyi szokások; Thor pedig nagyon megdöbbenve
pislogott egy Starbucksból kilépő férfira, aki kiköpött Loki volt. Senki sem volt
meggyőzve teljesen, hogy az nem Loki, főleg, hogy a zöld sellő a poharáról
rájuk kacsintott.</span></div><div><span style="text-align: justify;">A metró felé haladva csak ennyit
lehetett hallani az andalgó Natasha-Steve pártól:</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Fogd meg a bicóm – rebegte
Natasha.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Könyököld meg a csukjám – duruzsolta
Steve.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Bucky úgy tett, mint aki
behányni készül, szóval Sam hátba verte. Clint szomorúan hagyta hátra a
bevásárlókocsijukat a lépcső előtti járdán – Buckyval együtt, amiből sértődés
lett. Tony két papírzacskóval a kezében csatlakozott a csapathoz, Peter pedig
már most a képeket lapozta vissza a gépén. A sort Thor zárta, kezében egy
Starbucks pohárral, ami maga sem tudja, hogy került hozzá.</span></div><div><span style="text-align: justify;">A hotelba visszaérve hamar
eldőltek a szobabeosztások: az egyik duplaszobába Steve-Natasha és Clint-Bucky
költöztek be, míg a másikat Tony-Thor és Sam-Peter foglalták be. Natasha az
ágyán elfekve görgette a </span><i style="text-align: justify;">Pesten Hallottam</i><span style="text-align: justify;"> csoport posztjait, amin csak
felszaladt a szemöldöke, mivel nem egy említette őket is; Sam Peterrel együtt
válogatta a képeket a háttérben egy laptopon, és hirtelen ötlettől vezérelve
létrehozott egy Bosszúállók YouTube csatornát, ahova a videóanyagokból kezdtek
összevágni valami használhatót. Clint és Bucky magukra vállalták, pusztán
baráti jóindulatból, hogy megmasszírozzák ők Thor vállát.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Még senki sem sejtette, hogy
az éjszaka folyamán Tony versenyt horkol majd Thorral. Kérdéses, melyikük
maradt alul.</span></div><div><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div><span style="text-align: justify;">A következő nap azzal telt,
hogy a szállodai reggelit követően Natasha elvitte őket ajándékokért
shoppingolni, ami egy érdekes metrós interakciót szült.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Nem érdekel, hogyan
csinálod, de fordulj meg az autópályán – magyarázta ötödször az egyik magyar
utas a telefonjába. – Nem szoktam tőled sokat kérni, de ezt most oldd meg,
Károly!</span></div><div><span style="text-align: justify;">A leszállását követően Natasha
és Bucky könnyezve borultak egymás vállára, és még Clint is vigyorgott. Thor
nagyot kacagott velük, amire kiszedték belőle, hogy ő istenségként minden
nyelvet ért, ha nem is tudja beszélni őket. Clint nagy bölcsen levonta a
következtetést, hogy a rúnái igazán hasonlítanak a rovásírásra, és minden
bizonnyal Thor is talál hunt a felmenői közt.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Ezután megálltak második
reggelire egy vásár-piacon, és Natasha minden tudatlannal elérte, hogy Erős
Pistát kenjen vastagon a szelet kenyerére, mert „a gyerekek is nagyon szeretik
nachosszal, igazi gourmet eledel.”</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Meg amúgy is – érvelt nekik
–, az Erős Pista megnevezése lényegében „Stark Steve,” szóval igazán
oldalhelyes kipróbálnotok.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Fél órával később Tony az egy
liter víz megivása után végre megint meg tudott szólalni, de a szájpadlása még
mindig égetett:</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Milyen érdekes ez a
fehércsoki – bökött egy tégelyre.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Ez zsír – adta meg a
kegyelemdöfést Natasha.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Ajándékba végül Erős Pista
ízesített szaloncukrot vettek, ami Thornak lenyűgöző módon ízlett is; Peter
pedig büszkén rakta el a zsebébe a nagymagyarországos sótartót és Rubik-kockát
– amire eleinte ugyan kiakadt, hiszen „kettő ezer?!”, de Natasha megnyugtatta,
hogy az errefelé aprónak minősül.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Itt gazdagnak számítok –
álmélkodott a fiú, miközben az egyeurós boltba Tony természetesen váltatlan
dollárral ment be. Sam egy ízléses </span><b style="text-align: justify;">puttó seggel</b><span style="text-align: justify;"> díszített kulcstartóval
távozott az üzletből.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Végül a sok bevásárlószatyor
egy része eltűnt, mert Bucky késve vette észre, hogy bizony lelopták róla – a
karjával együtt. A Blahán.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Nekem is bebúrták itt az
egyik bőröndömet – nyugtatta Tony, amire a másik csak kiabálni kezdett.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- AZ NEM UGYANAZ, STARK!</span></div><div><span style="text-align: justify;">- De, pontosan ugyanaz, mert
az a páncélos bőröndöm volt.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Clint békítően veregette meg
mindkettejük hátát.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Hát akkor kapsz új kart,
mondjuk egy műanyagot, amennyi opciónk van errefelé.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Fröccsentettet – helyeselt
Sam.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Van erre 3D nyomtató üzlet?
– kérdezte Peter nagy lelkesen.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Végül kitérőt tettek, hogy
pótolják Bucky (ismét) elveszett bal karját, és az eladó „Akartok bele
feliratot?” kérdésére egyértelműen belenyomatták a </span><i style="text-align: justify;">Made in Hungary</i><span style="text-align: justify;">
szöveget.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Könyökből nem is hajlik –
panaszolta Bucky, lóbálva az új végtagját, ami egyáltalán nem volt
kiegyensúlyozva. De legalább ezután senki nem bízott rá csomagokat.</span></div><div><span style="text-align: justify;">A bevásárlási körutuk
elmaradhatatlan része volt bort vásárolni, aminek az lett a vége, hogy megannyi
üveggel távoztak, Natasha kedvencéből pedig egy hordónyit is elvittek.</span></div><div><span style="text-align: justify;">A hotelben lepakolásuk után
estére egy programjuk maradt, mégpedig a dunaújvárosi Halászcsárdába kitérniük,
hogy jóllakottan zárják a napjukat. Ugyan a kétórás buszozás nélkül is
meglettek volna, de a temérdek halászlé és töltött káposzta mindenkit
kárpótolt.</span></div><div><span style="text-align: justify;">A magyar vendéglátás példás
ékeként fogadta őket a pödört bajszú séf, aki inkább hasonlított hordóra az
egyenlő méretelosztásaival magasságban és szélességben; nem kellett sokat
várniuk, hogy a házipálinkát is kihozassa nekik.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Szólt a </span><i style="text-align: justify;">Despacito</i><span style="text-align: justify;">,
élőben cigányról, miközben a pörkölt és a harcsapaprikás is asztalra került.
Steve-nek meg kellett állapítania, hogy ezt az alkoholt bizony igenis
megérezte, és a korábban Bucky által a nyakába akasztott díszpaprikafüzért
kezdte becsípve rágni; Sam versenyt ivott Clinttel a felesekből. Mire annyira
becsípett volt a társaság, hogy már a rántott húsban kerestek formákat, és a
rajtuk élősködő decemberi szúnyogok is megérezték az alkoholt – akkor kapták ki
az asztalukhoz az egész bográcsnyi birkapörköltet, amire Thor az asztalra
csapott elégedetten.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Ez biza egy harcos eledele.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Végezetül Thor a konyhába
köszönve kérdezte meg, mennyi ételük van még, mert mindet kikérnék.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Elvitelre? – kérdezett
vissza az egyik megszeppent felszolgáló.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Helyben megesszük.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Tehát a konyha mindenből
kifogyva aznapra be is zárt, és a kirendelt ételeket pedig egy szomszédos
asztal odahúzásával vitték ki nekik, egy extra tálca mézeskrémes társaságában,
amire Peter rögtön lecsapott.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Aláfestő zenének Bucky kikérte
„azt a </span><b style="text-align: justify;">két kicsi LEGÓS</b><span style="text-align: justify;"> számot,” persze csak miután beakadó műanyag ujjal
begyűrte a kétezresét a húrokba.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Záráskor mindenki pukkadásig
eltelve kelt fel, hogy visszainduljanak Budapestre, és a buszon ezúttal ők
énekeletek hangosan, kihívásból pedig kéz nélküli kapaszkodással próbálkoztak,
amivel csak az volt a baj, hogy gyakran lábbal se érték a földet. Ez egy
univerzális magyar szabály a buszokon – ahogy pedig a budapesti kevéssé jól szituált
társaságok is azok a késő esti utcákon.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Ez utóbbival akkor
szembesültek, amikor az Astorián szembetalálkoztak egy ilyen családdal, akik
nemcsak hogy felismerve őket „vasúrnak” kezdték Tonyt hívni, de akikről az is
kiderült, hogy az eltűnt bőrönd is náluk landolt, amitől természetesen már rég
megszabadultak jópénzért.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Hát a román cigányok nem
ilyenek – jegyezte meg végül Bucky, miközben a neki kínálgatott karórákat
utasította el.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Ez most ilyen folklór műsor?
– érdeklődte Thor kíváncsian, ugyan némileg tartózkodóan.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Peter kicsit szorosabban fogta
a kameráját.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Ez most még poén, vagy kezdjek
aggódni?</span></div><div><span style="text-align: justify;">Lezárásként Natasha
benoszogatta a barátait a hotelba, ahol egymást túlharsogva vesztek össze azon,
kik menjenek fel először a lifttel, mert mindannyian úgysem férnek el.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Aznap este felkerült az első
YouTube videójuk, amiben főleg az adventi vásáros és a mai piacos élményeik
voltak benne – Tony csípős étel kalandja osztatlan sikert aratott. (Valahol a
S.H.I.E.L.D. megmaradt keretein belül egy PR-os sírva fakadt, amiért a
Bosszúállók ilyen meggondolatlanul kezelték a nyilvános megjelenésüket.)</span></div><div><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div><span style="text-align: justify;">Másnap reggel, Natasha
jóvoltából intézve, egy „kacsatollat-libatollat” elszállító bemondóautóra
keltek.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Ezek nem is járnak erre! –
háborgott Bucky, önkívületi állapotban léve a kevés alvástól és a kávé teljes
hiányától a szervezetében. Clint nyögött a párnájába.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Tudom, egészen Kispestről
rendeltem ide – felelt Natasha rezzenéstelenül, de a kávésbögre a kezében és a
mosoly a száján csak azt érte el, hogy Sam is megdobta egy párnával.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- De </span><i style="text-align: justify;">miért</i><span style="text-align: justify;">? – Tonynak
nem is kellett tettetnie a zokogást, mert a tegnapi pálinkázás után lüktetett
annyira a feje, hogy komolyan panaszkodni kezdjen. Steve éppen a minihűtőjükbe
rakott ásványvizes palackot nézte, amiben a tegnapi pálinka egy része volt.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Hogy megtapasztaljátok az
igazi kelet-európai mindennapokat – emelte feléjük a bögréjét a nő.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Peter végre felült az ágyában,
rutinosan maga elé húzva egy fánkot az éjjeliszekrényéről, mert ő sem volt
hajlandó faszságokat hallgatni éhgyomorral. Thor akkor kelt fel, levéve a kócos
fejéről a zajszűrő fülvédőjét.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Miről maradtam le?</span></div><div><span style="text-align: justify;">Tony elátkozta mindannyiukat
hatfelé.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Az aznapi program – igen – még
több bevásárlás volt, de előtte Sam javaslatára beterveztek egy
jégkorcsolyázást a Városligetben. („Ő legalább utánajárt Budapestnek és a
lehetőségeinek,” dicsérte Natasha.)</span></div><div><span style="text-align: justify;">Mindennek az lett a vége, hogy
Sam Vörösszárnnyal kamerázta a teljesítményüket, ami a következőképp alakult:
Sam és Clint egymásba kapaszkodva pörögtek, azt kísértve, hogy valamelyikük
horribilisan elvágódik vagy behány a következő fél percben; Tony a jégen
elterülve kötött ki nagyon hamar, és azt mormolta, hogy túl öreg a
szórakozáshoz is; Steve megmutatta, milyen könnyen bírja el Natashát félkézzel,
amit a nézők füttyögéssel jutalmaztak; Peter pedig kivételes egyensúlyérzékkel
suhant Bucky mellett, aki vissza akart vágni bizonyítással, de a nagy
igyekezetében elhagyta a műanyagkarját, ami így a jégen siklott végig.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Nyomjad, James! – kiabálta
neki Sam, miközben Clint elzöldült.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Nem James, de mindegy! –
kiabált vissza Bucky, ahogy kioldalgott a pálya szélére. Thort, a
megállíthatatlanul haladó tömböt, csak a fal állította meg.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Hívjak mentőt, Mr. Stark? –
viccelődött Peter, amire Tony megcsapta a kinyújtott kezét.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Öregeket segítő
szolgáltatást inkább – kotyogott közbe Natasha, amire pedig Steve csapta meg az
ő vállát.</span></div><div><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div><span style="text-align: justify;">A WestEnd plázába nem igazán </span><i style="text-align: justify;">terveztek</i><span style="text-align: justify;">
menni, mintsem ott lyukadtak ki, de hát mit volt mit tenni, ha ide hozta őket a
sors – és Natasha kalkuláló ötletei –, akkor betérnek. Clint gyakorlott
mozdulattal kerülte ki az élen haladó Natashával a parfümárusokat az ajtóban,
aztán feltűnésmentesen haladtak el az évtizedek óta itt dolgozó ősz
biztonságiőr mellett. Bucky, aki a mindenáron leesni készülő karjával
viaskodott, felettébb gyanúsnak bizonyult.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Szerintem </span><b style="text-align: justify;">terroristáknak</b><span style="text-align: justify;">
néz minket – jegyezte meg Steve mellékesen, amire Peter idegesen pislogott
körbe. Bucky nem könnyítette meg a helyzetet:</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Az jó, mert tényleg az voltam.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Natasha Thort nevezte ki
találkozási pontnak, valahányszor szétszéledtek, mert ő volt a legfeltűnőbb;
mint kiderült, a sapkájára varrt Magyarország-minta nyomásra világított, tehát
egy jelzőfényként állt a folyosó közepén, szétnyitva a karácsony előtti napon
kétségbeesetten bevásárló tömeget. Peter vett magának leértékelten néhány
játékot, és ha már ott volt, egy Switchet is, hogy játszani is tudjon. Bucky
heves beszélgetésbe elegyedett néhány kíváncsian bámészkodó lánnyal, akik
lesújtóan közölték vele, hogy:</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Nem rossz a jelmezed, de
rossz oldalon van a karod. – A megérkező Tonyt is teljességgel
megsemmisítették, amikor szemrevételezték, hogy „igazán alacsony Vasembernek.”</span></div><div><span style="text-align: justify;">Clint nevetve húzta be mindannyiukat
a Miniso üzletbe, hogy jobb kedvre derítse őket a saját </span><i style="text-align: justify;">Marvel</i><span style="text-align: justify;"> logóval
ellátott árucikkeikkel – hogy aztán éppen ő csalódjon a legnagyobbat, mert
sehol sem találtak Sólyomszemet.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Persze a nemrég felbukkant
űrcsajnak meg van mindene, hát ezt nem hiszem el. Az a liba, tudjátok. Valami
Karen, nem tudom, sose beszéltem vele.</span></div><div><span style="text-align: justify;">A félredobott Marvel Kapitány
plüss szomorúan landolt egy Hulkos kosárban.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Legalább többi Bosszúálló akad
– vette szemügyre Tony az aranyszínen fénylő Vasembert a polcon, és a kosarába
rakta. – Igazából enyém a joga az összes legyártott portékának, szóval
tulajdonképpen nekem fogtok fizetni – szólt oda Thornak, aki egy Loki plüsst
szorongatott.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Öné az egész </span><i style="text-align: justify;">Marvel</i><span style="text-align: justify;">?
– kerekedett el Peter szeme. – De hiszen felvásárolta a Disney, nem?</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Kölyök, </span><i style="text-align: justify;">megvettem</i><span style="text-align: justify;"> a Disney-t.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Samék két sorral odébb
ökörködtek egy letört műanyag Amerika Kapitány fejjel, amit Steve nem értékelt
túl nagyra.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Ez a legszebb randi, amin valaha
voltunk – jegyezte meg Bucky, és zsebre vágta a fejet. – Kár, hogy nekem egy
darab figurám sincsen.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Clint, aki három évre előre
tervezett ajándékokat bevásárolni az összehordott termékekből, megnyugtatta,
miközben egy lábtörlő felcsavarásával viaskodott:</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Csinálok neked egy Tél
Katona utánzat plüsst az Etsy boltomba, szívem.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Tony talált egy elnyomtatott
címkés „Stronge” plüsst, amit le is fotózott a kedves dokinak – amire egy
tarkón csapást kapott egészen New Yorkból, egy portálon keresztül; és amire úgy
megilletődött, hogy lábujjá tokázta magát a behúzott nyakával. Peter könnyezve
vihogott, mert éppen sikerült lekapnia az esetet.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Mire szisztematikusan
végigmentek a bolton, aztán a plázán is, a legfelső szintre érve a legkisebb
csodálkozással vették észre a mozi elé kiállított Vasember szobrot.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Ez nem is életnagyságú –
észrevételezte Steve kritikusan, mellé állva mérve össze a magasságukat.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Páncélban van, Rogers,
használd a szemed – pirított rá Tony, aki felettébb büszkén húzta ki magát
előtte.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Páncélban se vagy ekkora.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Tony ezt elengedve a füle
mellett tette fel a kérdést, amitől mindenki félt:</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Mennyiért fogják ezt nekem
odaadni?</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Hát ha megtudják, hogy te
vagy az, ingyen tukmálják rád, feltéve, ha promózod a mozit – szúrta közbe
Natasha. – De neked kell majd vinned.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Tíz perces alkudozás után,
amit Tony a jegyárussal, majd a kihívott menedzserével folytatott le, az
életnagy(obb)ságú szobor boldog tulajaként távozott a többiekhez. A legkönnyebb
szállítási megoldás egy bevásárlókocsi volt, amit Thorék szereztek valahonnan,
és amiről határozottan elhitték, hogy a belerakott százforintossal ők azt meg
is vették maguknak. Peter beleülve ölelte a Vasember lábát, hogy az ne dőljön
el, és mellé még a táskákat is megkapta az ölébe, mert senki nem akart
cipekedni. Később még megpakolták mindezt az újabb Media Marktos
szerzeményükkel: egy pici hordozható sütő, ami a mézeskalácssütésüket fogja
szolgálni a hotelszobájukban.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Kellően kiérdemelve egy
pihenőt megálltak a földszinti Starbucksnál – ahol ezúttal nem láttak egy Lokit
sem, de a női kiszolgálójuk mégis zavaróan hasonlított az istenségre –; Natasha
rendelt maguknak ünnepi különlegességeket (</span><i style="text-align: justify;">Pista, Buci, Tóni, Tör, Petike,
Nati, C mint cicabetű</i><span style="text-align: justify;"> és </span><i style="text-align: justify;">Szem</i><span style="text-align: justify;"> részére). Thor nagyon erősen
hunyorított a poharára, de a sellő most nem mozdult.</span></div><div><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div><span style="text-align: justify;">Ha bárki kérdezte volna, nem
Cint ötlete volt az Ecseri Bolhapiacra menniük.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Tony részben sürgető hangon
hívta fel Stephent.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Gyorsan nyiss egy portált!</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Miért, baj van?! – hangzott
a kissé ideges válasz.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Csak nyisd már!!! – Azzal
átdobott egy szőnyeget a megjelenő portálon. Magyarázatul hozzábiggyesztette: –
Csak hogy ne legyen a saját repülő szőnyeged magányos.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Ő egy köpeny! – vágott
vissza Stephen. – És szakítani fogok veled.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- De csak vicceltem, miért?</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Mert borzasztó az ízlésed
szőnyegekben – jött az unott válasz, mielőtt eltűnt volna.</span></div><div><span style="text-align: justify;">A legnagyobb szerzeményük így
is a Keletiben rájuk sózott fehér műfenyő volt, ami együtt járt a rátekert
ízléstelen rózsaszín boával. („Ne haragudjon—” jött oda az árus a kínai előtt.
„Nem haragszom,” felelte Clint, de Bucky ragaszkodott hozzá, hogy vegyenek egy
fát.)</span></div><div><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div><span style="text-align: justify;">Ezután minden készen volt
arra, hogy a másnapi szentestét kényelmesen várják a hotelszobájukban. Arra
mondjuk senki nem készítette fel őket, hogy minden be lesz zárva, és ha
elfelejtettek lisztet venni a mézeskalácssütéshez, akkor bizony a hotelkonyháról
kell kérniük.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Te mondd, te szerethetőbb
vagy – mondta Clint Thornak.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- És mélyebb hangod –
helyeselt Bucky is.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Így jött vissza Thor két
zacskó liszttel a szobába hozott minisütőjükhöz, miközben Peter a kamerát
állította fel sütés streameléshez.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Ne feledjétek, este
ajándékozunk, mert a helyi szokásokat követjük – emlékeztette őket Natasha, miközben felütött két tojást félkézzel. Sam vele szemben a receptben görgetett.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Sokkal könnyebb, ha
felmelegítjük a mézet előre – jegyezte meg neki, amire egy kérdő
szemöldökfelvonást kapott. – Mi az? Szoktam sütni.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Mindannyian Steve-ék és
Buckyék szobájában voltak valahol, bár Peter így is az ágytámlán ült, Thor
pedig a kád szélén foglalt helyet. A szomorúan a sarokba tolt fehér műfenyő
lemondóan süllyedt a boa mellé ráaggatott díszektől, szaloncukortól és Bucky
lecsatolható műkarjától.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Az esti ajándékozásnak néhány
említésre méltó pillanata volt: Tony ajándéka, ami egy sámli volt Samtől, hogy
kompenzálja a magasságát; a Thortól kapott kézzel kötött angyalkák, amik fel is
kerültek a fára; Bucky hűtőmágnese, ami így igazán nem volt vicces, hogy nem
lehetett a karjára biggyeszteni; és Steve kapott egy járókeretet.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Ez már a harmadik idén –
csóválta a fejét, és odébb tolta magától. Natasha lebiggyesztette az ajkát, míg
Steve megpróbált elfojtani egy mosolyt. – Bucky is ugyanannyira megérdemli,
neki rosszabb is a háta.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Peter a legújabb okosóráját
nyomogatta, Thor pedig a frissen kapott szemkötőjét próbálta fel magára a tükör
előtt. Natasha és Clint összeöklöztek az összeillő „Időssel vagyok” feliratos
pólójukban. Sam a hajómakettjében gyönyörködött.</span></div><div><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div><span style="text-align: justify;">A másnapi városnézés azzal
telt, hogy minden zárva, de nagyon szép volt.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Az esti </span><i style="text-align: justify;">Reszkessetek,
betörők!</i><span style="text-align: justify;"> magyarul ment a tévében, amin Natasha nosztalgiásan mosolygott
Clinttel, Bucky unottan ült ki az erkélyre, Thor pedig jókat nevetett. Sam, aki
eleget látta a filmet angolul, megengedhette magának, hogy ne figyeljen oda,
míg Steve és Peter kissé értetlenül figyelték a szinkronizált jeleneteket. Tony
szemüvege futtatta neki a feliratot, ugyan megkésve, így a reakciói is némileg
csúsztatottak voltak.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Szóval valami ilyesmi
történt Budapesten? – kérdezte Tony, mikor a stáblista ment már. Clint
megkomolyodva felelt neki:</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Az egész a székellyel
kezdődött – mondta összeesküvő hangon.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Meg a fiával – folytatta
Natasha rezzenéstelen arccal.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Eltűnődő hümmögést hallattak
mindketten, ahogy elbámultak a messzeségbe.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- </span><b style="text-align: justify;">Etióp Esélyegyenlőségi
Ombudsman</b><span style="text-align: justify;"> – suttogta Natasha, és mindketten hisztérikus nevetésben törtek
ki.</span></div><div><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div><span style="text-align: justify;">Huszonhatodika után végre
megint kinyitott a város legtöbb üzlete és létesítménye, így végül
termálfürdőzés mellett döntöttek, ami előtt persze mindenkinek kellett venni
fürdőruhát. December végén ez egy igen érdekes akciónak bizonyult.</span></div><div><span style="text-align: justify;">A forró vízben ülve Sam
unottan nézte Bucky tovaúszó karját, és Steve is csak felvonta a szemöldökét a
„KARÚSZÓ” visításon. Peter az azóta is nyakába aggatott műanyag pénztartó
tégellyel ment el a büfébe, hogy megegyen egy tálcaméretű sajtburgert. Thor
kontyba fogott hajjal élvezte a nyugtát a medence szélén. Tony csak akkor
érezte jól magát a bőrében, amikor Clint látványa megnyugtatta: nem csak neki
van apukás pocakja.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Tök mindegy, egy férfi hogy
néz ki – hangzott el ezután Tonytól, mintha ugyan nem érdekelné –; a sármját a
személyisége adja.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Ha ettől jobban alszol –
felelte lesújtón Natasha, azzal belökte a gyors sodrású részébe a medencének.
Épp annyi időbe telt kimásznia onnan a férfinak, hogy a klór elkezdje lemarni a
haj- és szakállfestékét.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Stark, te őszülsz? – vigyorgott
Sam.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Nem.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Hozzak majd neked dm-es
festéket? – kérdezte békítően Natasha.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- … Igen.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Végül csak rózsaszínt vett,
mert Tony igazán nem mondta meg, milyen színt kért. Cserébe Sam ezzel a
dobozzal és csillámos hajlakkal csinált Clintnek mohawkot, amíg Tony elérte
Stephennél, hogy a fodrászával kikevertetett hajfestéket küldje el neki egy
portállal.</span></div><div><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div><span style="text-align: justify;">A másnapi hajfestésük alatt
Tonynak döntötték el, hogy maradnak szilveszterig is.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Ugyan mi baj lehet? –
kérdezte Natasha, elmerengve Magyarország veszélyein.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Túlélték a pálinkát,
rosszabb nem lehet – érvelt Clint.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Senki sem volt meggyőzve.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Alátámasztva aggályaikat még
aznap este vetkőzős pókerbe kezdtek.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Natashán három ing is volt a
kezdéskor, de Steve ráadott egy negyediket – nem mintha féltette volna a
becsületét, csupán meg akarta nehezíteni mindenki dolgát, mert Natasha így is
piszok jó volt pókerben. Thor nem vesződött a nagy felöltözéssel, de a
szerencséje meglepően nagy biztonságot nyújtott neki; Clint és Sam ugyan
kabátban indultak neki, de tudták, mikor kell kiállni – az pedig a kisgatyára
alázásnál jött el. Bucky alsóban és zokniban tartotta a frontot már csak a
másik kettő kiesett nevében is.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Tonyt eleinte ki akarták zárni
csalás miatt, de semmi nem tiltotta, hogy egy páncélban játsszon, aminek minden
szétszerelhető darabja külön öltözködési tárgynak minősül. Az egyetlen, aki
megtartotta a nadrágját, de csak a nadrágját, az Steve volt.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Peter, aki nem igazán nyert el
még semmilyen ruhadarabot senkitől, szintén igencsak megfosztva ült ott – taktikai
megfontolásból a pólóját hagyta meg, mert úgy nem látszott az asztal alatt,
hogy nincs meg a nadrágja, amitől máris vezetőbbnek nézett ki a játékban. Éppen
a fél zokniját rakta fel a következő körben; lekerült továbbá Tony sisakja,
Natasha negyedik ingje, Thor dzsekije, Steve utolsó nadrágja és Bucky alsója.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Natasha, aki félig magára
vette már a Vasember páncél elnyert darabjait is, értékelően csapott Steve
seggére.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Tony gyanakodva nézett
Buckyra.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Te most komolyan bedobtad az
alsónadrágod? Nem volt más?</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Van zoknim. – A pókerarc
egyszer sem tört meg rajta. – De fázósak a lábujjaim.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Clint, akinek azóta is
rózsaszín csillámos haja volt, éppen egy mézeskaláccsal koccintott Sammel.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Bucky lealázott mindenkit
ebben a körben, így a dzsekit az ölébe terítve és a sisakot a fejébe húzva dőlt
hátra.</span></div><div><span style="text-align: justify;">A következő körökben az összes
nadrágot birtokló Thor megszerezte a körbejáró inget és a hajába fonta; Steve
kiesve a vesztesek mellett foglalt helyet; Bucky pedig hivatalosan is mindössze
egy sisakban ült velük szemben. Tony változatlanul jól állt. Natashának kezdett
melege lenni a hat kabátban.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Peter vonakodva rakta le a
Pókember karóráját, mert továbbra sem volt hajlandó megválni a pólójától. Tony
kapva az ötleten a saját óráját is lecsapta az asztalra, ám Natasha
megállította.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Az nem ér, a páncélodnál
meghúzom a határt.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- De hát Peternek számított a
karóra, nekem miért nem? – méltatlankodott.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Azért – válaszolta Natasha
–, mert ő egy tizenhat éves gyerek.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- … Jogos.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Miért is játszunk vele
vetkőzős pókert? – kérdezett közbe Bucky.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Nem tudom, de félek –
vallotta be Peter. Ezután megengedték neki, hogy kiálljon, ezzel mindössze Thort,
Tonyt, Natashát és Buckyt hagyva játékban. Az utóbbi kettő kalkulálón
összenézett. Ideje volt lealázni Tonyt. Thor megmaradhat semleges partinak.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Mindössze tíz percükbe telt,
hogy Tony kezdjen ideges lenni.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Nem is szerettek – mondta
vádlóan nekik, aztán a telefonba is, amivel felhívta Stephent: – Nem is
szeretnek.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Hányszor mondjam el, hogy
DOLGOZOM? – háborgott fel Stephen kihangosítva. Éppen egy szem és
megszámlálhatatlan kar állta útját egy másik dimenzióban, ahol nem is kéne
legyen térerő. Mindez nagyon érdekes információ lett volna, ha nem készül
meghalni egy csáptól.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- … Segítsek? – kérdezett
vissza végül Tony.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Csak ne legyél láb alatt,
bár az neked nehéz, mert elég alacsony vagy.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Clint hahotázásával telt meg a
szoba, miközben Tony megsemmisülten pislogott a kinyomott hívásra.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Oltani még tud, akkor nincs
nagy baja.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Na – szólt oda Natasha
Buckynak –, most, hogy Tony kellően nem tud koncentrálni, elpicsázzuk.</span></div><div><span style="text-align: justify;">És sikeresen el is picsázták.</span></div><div><span style="text-align: justify;">A játszmát mégis Thor nyerte,
amin ő volt a legjobban meglepve.</span></div><div><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div><span style="text-align: justify;">Szilveszter előtti napokban
elmentek pezsgőt venni, aztán pótolni a pezsgőt, amit még szilveszter előtt
megittak, majd még egy kis pezsgőt venni, hogy maradjon azért tartalékba is.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Az egyik ilyen üveggel a kezükben
mentek ki a Lánchídra, hogy ott várják meg a tűzijátékot; Tony, aki egy
ezüst-arany flitteres mellényben feszített, amibe Natasha egy falloszt rajzolt,
és akinek nem a kis pezsgő volt az egyedüli alkohol a szervezetében, nagyon
hangosan panaszkodott arról, hogy le fog hugyozni a Dunába. Steve igen
határozottan rászólt, hogy nem fog, miközben visszahúzta maguk közé.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Natasha ígéretéhez híven
megengedte Peternek, hogy felmásszon a híd tetejére, persze feltűnésmentesen, hogy
onnan fényképezze őket és a látványos fényeket. Thor ünnepi csákóval a fején és
kazuval a szájában meredt fel az égre, miközben Steve a vállára vette Natashát.
Clint Buckyt vette a nyakába, Sam pedig határozottan nem sértődött meg azon,
hogy így ő van a legalacsonyabban. Erre a gondolatra azonban gyanakodva
pillantott körbe.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Várjunk, hol van—</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Szeretnék néhány szót szólni
– hangzott fel Tony kellően összemosódó hangja a híd tetejéről –, részegen.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- TONY – produkált Steve
sírógörcshöz hasonlatos nevetést, és inkább eltakarta az arcát, amikor az
említett tényleg lepössentett a hídról a vízbe – mint azt az összes Bosszúálló,
a híd népessége, és az otthoni tévénézők is megszemlélhettek, mert a kihelyezett
kamerák határozottan felvették az esetet.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Oh, ez annyira ki fog
kerülni </span><i style="text-align: justify;">Pesten Hallottam</i><span style="text-align: justify;">ba – suttogta Bucky ábrándosan. Thor megfújta a
kazút.</span></div><div><span style="text-align: justify;">Peter felettébb zavartan vitte
le végül Tonyt, aki nem volt hajlandó elárulni, hogyan is került a Lánchíd
tetejére.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Na menjünk innen – vihogta
Sam, és karon ragadta Thort, akinek az egy szemében tükröződött a zavartalanul
folyó tűzijáték.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Boldog új évet! – kiabálta
Tony a telefonjába. Stephen frusztráltan kiabált vissza:</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Este hat van nálunk, Tony!</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Nem érdekel!</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Jó!!!</span></div><div><span style="text-align: justify;">Cserébe Stephen felverte
reggel hatkor, hogy ő is jó hangosan kívánjon a nem másnapos, hanem még aznapos
Tonynak boldog új évet.</span></div><div><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div><span style="text-align: justify;">Mire kipihenték az estét,
senkinek sem volt kedve újabb utazással fáradni, de Natasha kegyetlen szigorral
vett rá mindenkit, hogy szedelőzködjön, mert van egy gépük és egy vonatuk, amit
el kellett érniük.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Vonat! – hápogott Tony, és
csak csapkodni tudott. – Mindezek után még el kell szenvednem újabb órákat egy
vonaton?!</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Aki a Dunába vizel élő
adásban, az meg se szólaljon.</span></div><div><span style="text-align: justify;">És duzzogva, de nem is szólalt
meg a következő fél órában, ami alatt beletuszkolt mindent a bőröndjeibe.</span></div><div><span style="text-align: justify;">A vonatút ugyanolyan volt,
mint idefelé, csak a másik irányba, egyértelműen. És megálltak Csárdaszálláson,
csak senki sem tudta, miért.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Legközelebb elmehetünk
Velencére – jegyezte meg Natasha, ahogy a magángépükbe pakoltak be. Az első
hópelyhek szállingóztak körülöttük. Thor egy gazdátlan Starbucks poharat nézett
az ülésén. Peter fejhallgatóval pötyögött MJ-nek, és halványan vigyorgott.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Olaszországba? – kérdezte
Tony reménykedve, felrakodva a bőröndjét.</span></div><div><span style="text-align: justify;">- Nem.</span></div>Зимаhttp://www.blogger.com/profile/17912724435445290540noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7294472035536173837.post-36594317179104250002020-09-10T18:23:00.007+02:002021-04-08T12:27:48.393+02:00A második Világ-majdnem-vége<div style="text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOlFyftU2fqLVnVuPb_RocWW_BghCQLgF6AXxJQYxwMA4VonW7YsYU5quuzkmK4SydQDHNPfXP_IR5-AEwXsujAMqul8J2GbV5IGw2KL-XZx57VknA8arGJnCWmJTlD4mNI8CaYq-RiDY3/s1000/sksksks.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="1000" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOlFyftU2fqLVnVuPb_RocWW_BghCQLgF6AXxJQYxwMA4VonW7YsYU5quuzkmK4SydQDHNPfXP_IR5-AEwXsujAMqul8J2GbV5IGw2KL-XZx57VknA8arGJnCWmJTlD4mNI8CaYq-RiDY3/w400-h200/sksksks.jpg" width="400" /></a></div><b style="text-align: justify;"><br /></b></div><div style="text-align: left;"><b style="text-align: justify;">Fandom: Good Omens<br /></b><b style="text-align: justify;">Páros: Gabriel/Beelzebub, Aziraphale/Crowley</b></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><b>Műfaj: crack, humor & </b>gusztustalan<b> fluff</b></div><div style="text-align: justify;"><b>Leírás:</b> Gabriel és Beelzebub kilesik Crowley és Aziraphale tevékenységeit, hogy mégis hogyan tudnának egy másik Világvégét véghezvinni. Hát nem így. Sok randi, humor és aranyosság.</div><div style="text-align: justify;">Tessék elnézni a self insert belsős poénjainkat, amiket nem magyarázok meg.</div><div style="text-align: justify;"><b style="font-weight: bold;">Kihívás:</b><b> </b>egy Good Omens fic, amiben nem nevezhettem nevén a Poklot és a Mennyet; és a következő szavakat kellett felhasználnom: <i>ablakpárkány, Bepanthen kenőcs, zsírcsöcs, sLaG, villanyóra szekrény, megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért</i></div><div style="text-align: justify;"><b>Hossz: 2.8k</b></div><b>Kelt:</b> 2020. szeptember 10.</div><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p><span></span></o:p></p><a name='more'></a><div style="text-align: justify;">Beelzebub herceg úgy döntött, hogy ideje tenni valamit – éppen abban a pillanatban, amikor Gabriel arkangyal is elhatározta magát, hogy ez tarthatatlan állapot, hogy két elszabadult lázadót hagynak kószálni a Földön.<br />Egy vezetékes telefon – aminek a zsinórja amúgy is szét volt már rohadva kelésekkel – felcsengett. Beelzebub felvette, zizgő szárnycsapkodással kísérve, amitől a vonal túlsó végén azt lehetett hinni, hogy sistereg a hívás. (Gabrielnek, ezért, szent meggyőződése volt, hogy elég hangosan kell beszélnie, hogy a másik jól értse őt, mert nyilván szakadozik a vonal.)<br />- Mi azzz? – zümmögte a démon.<br />Gabriel az <b>ablakpárkány</b>on ülve körbelesett, mielőtt jól elkiáltotta volna magát a telefonba – Beelzebub persze reflexből eltartotta messze a fülétől. Ez már rutin volt. Gyakran telefonáltak, csak maguk sem tudták, miért.<br />- Beelzebub, de jó hallani felőled, remek; nos éppen azon gondolkodtam, hogy ugye ez a kínos helyzet, ami most van, ez nagyon is kellemetlen számunkra, hiába nem nagyon köztudat – és ne is legyen az, én mindig azt mondom! –, de hát a Teremtő szerelmére, csak tenni kéne valamit.<br />Tudniillik, az egész Apokalipszis-Ami-Nem-Is-Volt igen zárt körű információnak minősült. Az Antikrisztus annyira belekavart a valóságba, hogy Felhővilág és Bugyorország lakói mind elfelejtették, hogy harcolni akarnak, így mindennemű zsémbelődés nélkül visszatértek a repkedéshez és a fal-meg-nem-nyaláshoz. Akik mégis tudták az igazat, ők sem voltak benne biztosak, hogy mindennel tisztában vannak – Gabriel váltig állította, hogy egész végig Aziraphale fondorlatos műve volt, ahogy a bugyutaságával megtévesztett mindenkit; Beelzebub lecövekelt amellett, hogy Crowley egy áruló démon. Így nem is volt meglepő, hogy megpróbálták őket kivégezni.<br />Történetesen ők maguk sem emlékeztek igazán a Világ-majdhogynem-végére. Esküdni mertek volna rá, hogy a cinkosok, Crowley és Aziraphale, ott voltak. És Adam. A Lovasokat akkor nem hiányolták, de azóta erősen a keresésükre indultak – viszont mivel egyikük sem felelős a megidézésükért, Halált pedig egyikük se akarta volna más módon megtalálni, így ezt is ennyiben hagyták.<br />Beelzebub unottan vakart le valami lepedéket a fogáról Gabriel monológja alatt. Az angyal mindig zavartnak tűnt, ha vele kellett beszélnie, ám még nem fejtette meg a miértjét.<br />- Crowley és Azzziraphale – foglalta össze a démon mogorván, ahogy odébb pöckölte Hastur békáját a legyeitől. A mihaszna állat panaszosan brekegett egyet.<br />- Igen, de shhhh – intette Gabriel, miközben éppen ő kiabált egy nagy visszhangzó teremben, nyitott ablakkal.<br />- Követni akarod őket – vonta le a következtetést Beelzebub, és kihúzta magát a nyikorgó irodai székén.<br />- Igen! – jött a válasz és egy erős lábra csapás csattanása a kagylóban.<br />- Akkor ott találkozzzunk. Ne légy feltűnő.<br />Azzal Beelzebub rácsapta a telefont. Gabriel még morgott egy kicsit arról, hogy ő teljesen normálisan el tud vegyülni az emberek között, és igazán nem kéne aggódnia emiatt, mert ő a mestere a megtévesztésnek.<br />Így tehát megjelentek – kifogásolható öltönyben, amiben Beelzebub kisfiúnak nézett ki – a Ritz előtt, ahol éppen Crowleyék ettek. Vagyis Aziraphale evett, míg Crowley, nos, nézte.<br />Gabrielék pedig nem tudták, hogy egyáltalán nem ez a két hozzá nem értő szerencsétlen állította meg a Már-Épphogynem-Armageddont.<br /><o:p> <br /></o:p>És végül egy rutinba kezdtek ebben is, mint a telefonálgatásokban, itt pedig kiabálnia se kellett egyiküknek sem – sőt, nagyon is halkan kellett beszélniük, ahogy újságok mögött elbújva lestek ki néha a másik asztalhoz. Az alibiből rendelt koktél árválkodva ült az asztal tetején. Beelzebub beleszagolt, miközben Aziraphale pár székre tőlük elfogyasztott egy egész mandulatortát.<br />- Mégis mi ezzz?<br />- Koktél – jött a fölényes válasz, mert Gabriel igenis tudott végre valamit, amit a másik nem. – Az a neve, hogy „Paradicsom.”<br />- És mi van benne?<br />Illat teszt; ízlelés. Gabriel elfintorodott.<br />- Nem paradicsom.<br />Crowley felnevetett az asztaluknál – leginkább kacsaszerűen felhápogott –, amire mindketten felkapták a fejüket. De a démon csak a kezébe támasztotta vissza az állát, és úgy nézte tovább Aziraphale-t, aki cinkosan mosolygott.<br />- Mikor csinálnak valami… érdekeset? – morgolódott Gabriel, mire Beelzebub lepisszegte.<br />- Türelem. Inkább arra figyelj, mit beszélnek egymás közzzt – vett elő egy dohos jegyzetfüzetet és törött, tintafoltos tollat.<br />De Crowleyék nem beszéltek semmi – számukra – érdekesről, csupán légből kapott csudákat vágtak egymás fejéhez. Ha Beelzebub nem lett volna annyira elfoglalva a körmöléssel, Gabriel pedig nem lett volna teljességgel járatlan a beszélgetési normákban, feltűnt volna nekik, hogy Aziraphale tagoltan kezdett beszélni, megnyomva egy-egy szót, mintha kihangsúlyozná; Crowley pedig úgy támaszkodott, hogy a szája mindvégig látható legyen a szomszéd asztaltól, ahogy vigyorogva válaszolgatott neki.<br />Persze ez nem tűnt fel nekik, mivel végtelenül újak voltak az efféle lehallgatásokban.<br />Az Alvilág hercege szemöldökét ráncolva vakargatott egy pattanást az állán – a lenti mocskos levegő nem volt éppen kegyes az arcbőréhez –, miközben egyre a televésett papírjára meredt.<br />- Ezzzt nem értem – látta be nagy bosszúsan, frusztrált tollcsattingatás közben.<br />- Mutasd csak – vette oda Gabriel maga elé, de rögtön elhúzta a száját. A tekintete ide-oda ugrált a sorok közt, zavarodottan. – Ez héber.<br />Beelzebub szemrehányóan sandított az angyalra, morcos ránccal az orrnyergén.<br />- Ez volt a legutolsó emberi nyelv, amit megtanultam – hozta fel mentségére. Gabriel sóhajtva kezdte visszaolvasni, aztán megtorpant.<br />- <b>Bepanthen</b> kendős?<br />- „Kenős” – erősködött Beelzebub, ugyan tanácstalansága kiült az arcára.<br />Végül arra jutottak, hogy vagy egy étel lehet, vagy egy lekeverős nagy pofon megnevezése.<br />- Biztos valami német – vélekedett Gabriel.<br />- Azzz melyik?<br />- Világháborúk, főleg.<br />- Azzz Crowley volt.<br />- Áh.<br />Aziraphale elégedetten magával kelt fel a másik asztaltól, amire a két „álruhás” lény felrántott egy-egy újságot az arcuk elé, így nem látták Crowley leplezetlen vigyorát.<br />- Ezt meg kéne ismételnünk – jegyezte meg a démon elmentében, és Aziraphale ragyogott.<br />- Oh, igen, úgy hiszem, az lenne a legjobb. Talán jövő csütörtökön, ugyanitt, igen, valóban, úgy lenne illő. De most menjünk <i>haza</i> – javasolta olyan hangsúllyal, hogy Beelzebub felöklendezett.<br />Figyelték kettejüket távozni, és arra a következtetésre kellett jutniuk, hogy nem lettek okosabbak. De elszalasztani se akarták ezt a pazar lehetőséget, hogy megint kihallgathassák a két ellenségüket. Tehát ők is megbeszéltek egy találkát: jövő csütörtök, tíz perccel Aziraphale-ék előtt, a recepciónál. Beelzebub nem hozhatja a legyét, de Gabrielnek el kell hagynia a sálat.<br />Mielőtt indultak volna, Beelzebub kiitta a koktél maradékát, hogy kimossa a szájából a szerelmes légkört.<br /><o:p> <br /></o:p>Így alakult, hogy ezek után minden csütörtökön leültek Crowleyék randevúestjére, ahol bosszantóbbnál bosszantóbb szavakat jegyeztek le, és a jelentésükön vitatkoztak.<br />Egy ízben a vörösbort hányó madárról eszmecseréztek, amit Beelzebubék kihallgattak.<br />- Nyilván czinege – próbált Crowley okosnak tűnni. Aziraphale nagy bőszen bólogatott erre, amire a démon láthatóan jobban érezte magát.<br />A következő alkalomra Gabrielék az összes madárlexikont kiolvasták, hogy megértsék, miről volt szó – de kisboros madarat azt nem leltek.<br />Máskor Crowleyék konokul hallgattak, csupán olyan szerelmetesen nézve egymásra, hogy Beelzebub kénytelen volt a vele szemben ülőre fordítani a tekintetét. Meglepve tapasztalta, hogy Gabriel már őt nézte egy ideje.<br />Ekkor jött az első kérdés, ami nem a lázadó párosra vagy a világ meghódítására irányult, hanem Beelzebubra: ugyanis Gabriel rákérdezett, hogy mi is ő – mármint nemi téren a teste.<br />- Még nem döntöttem el, melyik tetszik.<br />És ennyiben hagyták.<br />Igazából egyik sem tetszett neki, mert míg az egyikkel több szőr járt az átlagosnál, addig a másikkal – egy démon számára felesleges – <b>zsírcsöccs</b>el. Tehát úgy döntött, hogy tartózkodik ezektől a halandók konstruálta normáktól.<br />Amikor pedig először hallott olyan emberekről, akik szintén ezen a véleményen osztoztak, talán egy kicsit megkönnyezte. Persze nagy titokban, és vérrel, de akkor is.<br /><o:p> <br /></o:p>Ez után jött az, hogy már hazáig is kísérték Aziraphale-éket – a <i>haza</i> pedig ezúttal egy antik könyvesboltot jelentett, megannyi növénnyel a kirakatban, a teraszon, az erkélyen, a folyosókon, és egy egészen kis aranyos kaktusszal az ősrégi kassza mellett is. Beelzebub nem egyszer majdnem megbotlott a hátsókertben gondosan feltekert <b>slag</b>ban, és többször is Gabrielt használta kapaszkodónak – aki, minden korábbi megegyezés ellenére, ragaszkodott a sáljához, de minden alkalommal megbánta, mikor a démon teljes testsúlyával abba fogódzkodott.<br />Valahogy az ügyetlenkedéseik mindig elkerülték a követettjeik figyelmét, akik ilyenkor gyanúsan mosolyogva szemlélték a kertet, vagy ültek ki a fenti erkélyre meginni külön-külön egy kakaót és egy kávét.<br />Ha pedig már a bolt körül őgyelegtek többet, kilesték azt is, hogy miféle népek járnak erre – minden bizonnyal lehetett valamilyen összeköttetésük, és hát hol máshol látogatná meg őket, ha nem itt? Tehát listát vezettek a vevőkről, az olvasmánylistáikról, a kivett könyvekről, a megrongált lapokról – amiket persze Crowley mindig kijavított –, és a bent elhangzott beszélgetésekről is.<br />Így adódott, hogy Gabriel először talált úgy a pornográfia kifejezésére, hogy Beelzebubbal összedugva a fejüket lapozták az este leple alatt az egyik könyvet, amiben akármilyen hasznosat próbáltak felfedezni.<br />Gabrielt nem érdekelte igazából az intimitás. Mármint gondolta Beelzebub, akit meg nem érdekelt a nem. De sosem hozta fel korábban, ahogy most sem, és ezt is ennyiben hagyták. Ugyan Gabriel, néha, úgy nem-ért-hozzá, hogy Beelzebub azt nagyon is gerjesztőnek találta, hogy így tiszteli a személyes terét.<br />Persze sosem jött olyan a boltba, aki igazán érdekes lett volna, így kénytelen-kelletlen a parkban ejtett sétáikra is elkísérték a párost. Gabriel szigorúan egy kapucnival a fején, természetesen szövetkabáttal társítva; Beelzebub pedig illőnek látta egy fekete csipke napernyő használatát. Az egyetlen említésre méltó személy, akit láttak, az azonban csupán egy nő volt, aki egy bő fél órát beszélgetett Aziraphale-ékkel, váltakozó hangerővel. Feldúltnak tűnt, Gabrielék viszont nem kockáztatták meg, hogy közelebb menjenek, hogy rendesen hallják; így viszont mindössze foszlányokat kaptak el abból, amit a nő valakiről tajtékzott.<br />- …komolyan… van képe… de aztán… még neki áll feljebb! Na de én pedig… mert az egész <b>villanyóra szekrény</b>t… úgyhogy vége! …ennyi.<br />Angyal és démon összenézett – egyik páros a padon, a másik páros a fákkal takart bokrok mellett –, mikor a nő elhallgatott. Aziraphale valami diplomatikusat mondhatott, mert egy komor arcot kapott válaszul; Crowley viszont megveregette az ifjú hölgy vállát. Ez talán jobb kedvre derítette, mert nem sokkal később megnyugodva távozott.<br />Beelzebubék egy közelebbi bokorcsoporthoz merészkedtek, hogy a többiek csak ketten maradtak a padon.<br />- Egész érdekes könyvet lehetne írni a kedves Anathema életéből, ha egyszer rászánná magát, hogy ő is írásra fordítsa az idejét – tűnődött Aziraphale, ahogy szórakozottan etette a kacsákat némi főtt rizzsel. Ennek Beelzebub utánanézett: a kenyér mostanra károsnak lett titulálva a madarak etetésére, és az angyal valamiért nagyon a szívén viselte az élőlények sorsát. Ez vonatkozott az emberekre is.<br />- Na igen, de ki hinné el? – kérdezett vissza Crowley, aki ügyet sem vetett a most előkerülő tekintélyes méretű magvas zsákra, amit a mellette ülő a kabátjából húzott elő.<br />- Nem az a lényeg, hogy valaki elhiggye egy könyv történetét, kedvesem – dorgálta Aziraphale őt, miközben magvakkal hintette az előttük húzódó járdát a csoportosult kacsáknak. – Hanem hogy élvezetes legyen. Oh, meséltem már neked a legutóbb talált remekemről? Igazán tanulságos volt, és borzasztó lenne, ha illetéktelen kezekbe kerülne; el se tudom képzelni, mi lenne, ha valaki olyan olvasná el, akinek nem kéne.<br />Beelzebub pedig illedelmesen lejegyezte a könyvcímet, és azt is, hogy Aziraphale mikor nem lesz a könyvesboltban, hogy kicsenhesse.<br /><o:p> <br /></o:p>Sosem gondolták volna, hogy ennyit fognak olvasni, de rohamosan bővült a tudásuk mindazzal, amit – közvetve – Aziraphale-éktől tudtak meg. És Beelzebub hezitálva jött rá, hogy kezdeti tervük, miszerint kiderítve Crowleyék gyengepontját majd legyőzik őket, hogy a világot is eltöröljék végleg, kezdett meginogni. Amivel még nem lett volna baj, történetesen, mert a délutánok Gabriel mellett egy-egy terítős asztalnál nem is kecsegtettek már olyan kevés szórakozással; az eredendően csak néha rendelt ételek is gyakoribbak lettek előttük, és már nem is a szomszéd asztal minden szavát lesték. Gabriel, ha engedte magának ezt gondolni, rájött, hogy nem is olyan megvetendő enni.<br />És mindez folytatódhatott volna így, hogy egyikük sem ismerve be semmit, de tettetve, hogy még mindig dolgoznak az ügyön, találkoznak minden csütörtökön; aztán olvasnak együtt, és jegyzeteket küldenek a másiknak. Még ezeken kívül is összeültek néha, ha meg kellett beszélniük valamit – és ilyenkor Gabriel minduntalan észrevette, hogy a fenti levegő milyen jótékony hatással van Beelzebub arcára; Beelzebub pedig még talán engedte is, hogy ne üljenek annyira messze egymástól.<br />Ugyan mindennek vége szakadt, amikor egyszer Crowleyék a vártnál hamarabb tértek haza, rögtön a bejárat elé teremve, és benyitva az előszobába – ahol Gabriel a földön ült, és a kanapénak vetette a hátát, egy vaskos könyvvel az ölében; Beelzebub viszont az egyik fotel karfáján üldögélt, lelóbálva a lábát, miközben egy bögre teát szorongatott.<br />Mind a négyen megmerevedtek, ki-ki a meglepettségtől vagy ijedtségtől, és csupán ebben a pár pillanatban volt teljes csend köztük.<br />Aztán Beelzebub leejtette a bögrét, ami ripityára tört, és ő felpattant; kigúvadt szemeitől még jobban egy légyre hasonlított, és némán eltátva a száját meredt a belépőkre. Gabriel is már állt, és némileg dacolva az arcával erőltetetten elmosolyodott, hogy úgy meredjen a ház tulajaira.<br />- Aziraphale, khm, nos – kezdte, és maga mögé dugta a könyvet, amit még mindig a kezében tartott.<br />Crowley a napszemüvege fölé húzott szemöldökkel meredt a jelenetre, ahogy csak a puszta jelenlétük megizzasztotta az Alsó- és Felsővilág vezetőit. Aztán jól szórakozva felpöckölte a fogasra az eddig a vállára terített zakóját.<br />- Nyugalom, végig tudtuk, hogy utánunk loholtok mindenhol.<br />Aziraphale rosszallóan sandított rá, ahogy végre becsukta az ajtót maguk mögött, ezzel kizárva a hideg szelet.<br />- Crowley, megegyeztünk, hogy óvatosan vezetjük fel nekik, ha erre kerülne a sor. Minden bizonnyal nagyon sok erőfeszítésükbe került ez a hosszúra nyúlt akció – tekintett a mozdulatlanná dermedt párosra, aztán kissé szomorúan a széttört bögrére. – Mióta is tart? Már fél éve?<br />- Ti tudtatok róla? – kérdezett vissza Gabriel, a fölényes mosolya meginogva kissé az arcán. – Nos, minden bizonnyal, mivel hagytuk nektek…<br />- Nem, pocsékok vagytok – adta meg a kegyelemdöfést Crowley, mit sem törődve Aziraphale kérlelő pillantásával. Gabriel kihúzta magát, és leejtette maga mögé a kanapéra a könyvet.<br />- Ez esetben azért vagyunk akkor itt, hogy megtorlást kapjatok a <b>megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért</b>!<br />Crowley majdnem szánakozva nézett vissza a vele egymagas angyalra.<br />- Mert az annyira jól működött a legutóbb is, igaz? Vagy emlékeztesselek, mi is történt, mikor a múltkor megpróbáltatok minket eltenni láb alól? – lépett előre fenyegetőn. Legalábbis Gabrieléknek minden bizonnyal fenyegető lehetett, mert Beelzebub ijedten lépett hátra, mielőtt rájuk mutatott volna.<br />- Mégis mik vagytok? Egy bukott angyal és – mi, egy megváltott démon, hogy nem hatott rajtatok semmi? Mik vagytok?!<br />Aziraphale-ék összenéztek kicsit, aztán az angyal szólalt meg szelíden.<br />- Csak Aziraphale és Crowley.<br />- Ezzz meg mit jelentsen? – követelte Beelzebub, nem kis ingerültséggel a hangjában.<br />- Azt, hogy mi csak mi magunk vagyunk. Együtt, a Földön, minden bonyodalom nélkül.<br />- De hát Crowley – fordult most hozzá Beelzebub, majdnem kétségbeesve –, hiszen ezzz egy angyal! Hogyan tehetted, hogy így ellenünk fordulsz?<br />- És ez engem mikor állított meg? – kérdezett vissza Crowley, megfogva Aziraphale vállát, mielőtt végignézett az előttük állókon. – Mellesleg ti is együtt dolgoztok, és nem látod, ahogy ezen én megsértődök.<br />- De— hiszen—<br />- Nem kell mindennek olyan bonyolultnak lennie – mutatott rá Aziraphale is, a másik angyal tekintetét keresve, de ő csak elvesztve az eddigi magabiztosságát meredt rájuk.<br />Beelzebub viszont felrobbant a magában tartott szavaktól.<br />- De ezzz nem olyan, mint az emberek helyzzzete! Nekik ott van megannyi külön címke, a szabadság és jogok kiharcolása, a mozzzgalmak, a szervezzzetek, a diverzzz reprezzzentáció a médiájukban, hogy mindenki megtalálja magát; a démonok nem ilyen elfogadóak! Az angyalok nem ilyen elfogadóak! – mutatott most vádlón Gabrielre. Aztán elszégyellve magát a kifakadásán, hogy ennyit mondott arról, amit az emberiségről megtudott, engedte le a kezét.<br />Crowley arca megütközött csodálat volt, míg Aziraphale-é szomorú, de mosolygó.<br />- Ezért menekültünk. Mert itt elfogadnak minket; egy könyvesbolti eladó és egy növényüzletes – tárta szét a kezeit. – De ti is megannyit tanultatok erről a világról, ami befogadna titeket is, ahogy vagytok. Még mindig el akarnátok pusztítani?<br />Hosszú szünet következett, amikor most Gabrielék néztek össze, de el is kapták a tekintetüket, két ellenkező irányba meredve. És mindketten belátták, hogy egyáltalán nem is akarnák már a végét látni ennek a világnak – mert a hibáival együtt teljes, és igazán a szívükhöz nőtt, ahogy annyi lapot átbújtak, csak hogy megértsék, miről beszélnek azok, akik itt élnek, ez a természetes, és akiknek ez az otthonuk.<br />Az álló óra hangosan ketyegett a sarokban, míg azon az egy szón gondolkoztak, amit aztán együtt mondtak ki:<br />- Nem.<br />- Akkor miért követtetek még minket?<br />- Mert… - Beelzebub habozott. – Meg akarjuk érteni.<br />- Micsodát? – Aziraphale most atyai szelídséggel szólította meg a nála hatalmasabb herceget.<br />Beelzebub konokul nézte Crowley kezét az angyal vállán, ahova tartozott. Végül rájuk mutatott; kettejükre, mert úgyis mindig együtt jártak minden helyzetben, és az egyik nem volt a másik nélkül.<br />- Ezzzt.<br />Aziraphale szélesen elmosolyodott, Gabriel motyogott valamit, Crowley pedig a kezdeti sokk után csak elvigyorodott – viszont egyre azt hajtogatta még sokáig, hogy nem fogják az Alvilág egyik uralkodójának megtanítani a szeretetet, ahogy egy arkangyalnak sem fognak órákat adni kapcsolatpolírozáson.<br /><o:p> <br /></o:p>Eljött az a pillanat, amikor Aziraphale hálás tudott lenni mindannak, ami történt. Azt hitte, az lesz nehéz, hogy egyszer megmentsék a világot – amit aztán nem is nekik kellett, mert Adam megtette helyettük –, de mégis az bizonyult nehezebbnek, hogy Gabrielt és Beelzebubot elterelgessék az egyengetett úton, nehogy le találjanak tévedni róla. Szórakoztató lett volna, ha nem lett volna igen veszélyes kimenetele, ha esetleg mondjuk nem működik a tervük. Crowley állítása szerint attól még mindig aggódhatnak, hogy esetleg szétmennek ők ketten, és akkor még egy világvégének néznek elébe.<br />De most ők mentették meg a világot. Ez a gondolat már megfordult egyszer-kétszer a fejében – megfordult, illedelmesen leült a sámlijára, és egész nap körmölt –, hogy aztán távozva udvariasan becsukja maga mögött az ajtót.<br /><o:p> <br /></o:p>Hát ebből az ötletből többet is ki lehetett volna hozni.</div>Зимаhttp://www.blogger.com/profile/17912724435445290540noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7294472035536173837.post-71251141869960617262017-05-10T16:53:00.001+02:002017-05-10T23:12:59.841+02:00Look at what you've done /8. (epilógus)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwIMlZ0m2zRhrzTMBWOpn5pMsSLnNgyE-qZJmrR92_ckRH_Erb0DWihG0cSJOkXWjmOPTbO2D9DxiDQH4STWVa7syBTGcSqBtxzagSxVE73uGl5uPQELgzjlhey1yxVPjRv2HEDb3GFx6K/s1600/lookatwhatyouvedone8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="176" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwIMlZ0m2zRhrzTMBWOpn5pMsSLnNgyE-qZJmrR92_ckRH_Erb0DWihG0cSJOkXWjmOPTbO2D9DxiDQH4STWVa7syBTGcSqBtxzagSxVE73uGl5uPQELgzjlhey1yxVPjRv2HEDb3GFx6K/s400/lookatwhatyouvedone8.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;">[ Kép skelebros munkája, de megszüntette a Tumblrjét.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;">Mellesleg a sztori nagy részét ez ihlette. ]</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>Fejezethossz:</b> 0.8k</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>Egész hossza</b>: 13.3k</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Nem hiszem el, hogy megvan.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Olvassátok ezt a valamit, ha már lezártam.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
* Ajánlva s köszönve:</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- [ <a href="http://violetprinceofseas.blogspot.hu/" target="_blank">Roro</a> ] , aki végig támogatott, segített, és úgy összességében egy baromi nagy pozitív jelenség az életemben, ÚGYHOGY. Másik megkésett szülinapi ajándék.<br />
- Rita, drágám. Már nem kell várni.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ayu, akinek ajánlom, hogy olvassa az elejétől?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Regi, akinek szintén? Ő az új barátocskám amúgy. <3<br />
- Fruzsi, mert ő hozott be a fandomba, és bár egy évbe telt, mire eljutottam oda, hogy egy befejezett kisregényt felrakjak, azért nála kezdődött minden! :3<br />
<b>Kelt:</b> 2016. november 12. (legalábbis a Word dokumentum ezt a létrehozási dátumot mutatja) ~ 2017. 05. 10. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<i><span style="text-align: right;"><span style="text-align: justify;">„</span></span>Tudta.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">ez nem az utolsó volt, csak az első.</span><span style="text-align: right;"><span style="text-align: justify;">”</span></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: right;">
<i><span style="text-align: justify;">„</span>Wake up! Say good morning to</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>That sleepy person lying next to you.</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>If there's no one there,</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Then there's no one there.</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>But at least the war is over.<span style="text-align: justify;">”</span></i></div>
<div style="text-align: right;">
[ <a href="https://www.youtube.com/watch?v=ZL3vnb0Zubk" target="_blank">x</a> ]<br />
<br />
<a name='more'></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<a href="http://zima-in-winterland.blogspot.hu/2017/01/look-at-what-youve-done-1.html" style="font-size: small;" target="_blank">← 1. fejezet</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://zima-in-winterland.blogspot.hu/2017/02/look-at-what-youve-done-7.html" style="font-size: small;" target="_blank">← 7. fejezet</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
/8.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Egy csontváz ébredt fel
Snowdinben, talán ezredszerre azon a napon – de ezen már túl volt, így ezer meg
egyedszer.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A visszaszámlálás valahogy nem
jött a gondolataiban, csak a minden reggeli hang:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>SANS, MEDDIG AKARSZ
LUSTÁLKODNI?</b></span> – És kivételesen nem válaszolt rá. – <span style="font-family: "papyrus";"><b>SANS?</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">ez a valóság</span></i>
– lélegezte egy hang – talán a sajátja – a fejében csendesen, bűnbánón és
vádlón.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A saját keze a járomcsontjára
csúszott, és olyan erővel markolt a szemüregébe, hogy félő volt, kitépi a
helyéről az arcát. De így legalább elfojtotta a kiáltását, a tehetetlen
nevetését és a száraz zokogását, mert a fogai fülsértőn csikorogtak – de
egyiküknek sincs füle, annyira mindegy volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Miért nem állhat meg minden,
miért kell folytatódnia tovább, tovább, <i>tovább</i>?
Sose irányított ő, mindig csak a gyerek, Frisk vagy Chara vagy egy bábmester
rángatta az egészet, de az is teljességgel lényegtelen volt, mert ő csak
nézhette, ahogy a világ széthullik maga körül, mindig ő maradva utolsónak, és
most már tudta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i>Tudta.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">ez nem az
utolsó volt, csak az első.</span><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mire Papyrus benézett a
szobájába, rég hideg, mindig hideg, összegyűrt huzatot talált csak az ágyon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sans pedig várta az Ördögöt magát,
hogy betegye a lábát, hogy széttépje őt, ő pedig cserébe megannyiszor
szétszaggassa.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
És mégis, érdekes módon első
nap nem jött senki, csak jégcsapok és egy nagyobb hókupac. Sehol egy kiáltás, késsuhintás,
nevetés vagy vörös szemek, csupán a hulló pelyhek, amiket nem váltott szürkére
a hamu és por. A csend sem volt nyomasztó, mindössze jelen volt, körbelengő
állandó, mint egy takaró. Nem megnyugtató, szerető takaró, de nem is egy
fullasztó.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Egyszerű volt, mint régen, és
ez a gondolat valahogy nem hozott fellélegzést, mintsem inkább pánikot. Mi
történt, hogy most minden ugyanaz volt, mégis más?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sans meghalt. <i>Mindenki</i> meghalt, és ezt nem változtatja
meg semmi, mert legalább az ő fejében megmaradtak az emlékek. Nevek,
pillantások, mozdulatok lebegtek a szeme előtt, ha a fókusza homályossá vált a
jelenen – Chara, Asriel, egy sál, vérrel összetéveszthető piros a kabátján, és
egy lyukas tenyerű kéz…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Minden egyes alkalommal szinte
a hideg rázta, mikor ezeket végiggondolta – bár talán a téli időjárás volt az
oka –, a fejében pedig valami mintha vasmarokkal rángatta volna az emlékeit
ide-oda, hogy a saját fogásából mindig kicsúsztak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Ha nagyon elképzelte… mintha
nem lett volna egyedül. És ez már megnyugtatta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Frisk – neki kellett lennie –
másnap érkezett, kezében még egy szelet pitével, zsebében egy bot, csuklóján
egy szalag, az arca pedig <b>eltökélt</b>
volt. Sans nem vesződött elbújni, a gyerek nem vesződött kikerülni őt. Frisk
nyújtott először kezet, mindketten csendesen meredve egymás szemébe; a szél
finoman lengette a masni szárait.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Egyikük sem kényelmesen, de
elfogadták a kézfogást – a szorítás merev, mindkettejük szemében szikra, de
jelen volt egy mosoly is, talán még Sans nem létező ajkain is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Egy szünet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Levegő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A pillanatnak hamar vége volt,
de még sokáig ott lebegett felettük, ahogy ketten indultak a hóban, nem szólva
semmit. Az eddig érintetlen havat kettő pár lábnyom törte meg, egymás mellett
húzódva, kicsit talán távolabb egymástól, mint barátoknál szokás. Egyikük sem
jegyezte meg hangosan, ha észre is vették.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Papyrus sosem tűnt még ilyen
boldognak, Sans csendesen hagyta magát folyni az eseményekkel, Frisk pedig…
majdhogynem bocsánatkérőn nézett rájuk, mikor gond nélkül oldotta meg a
rejtvényeket. Legalábbis Sans ezt mondta volna, ha nem fél állandóan hirtelen
vörösbe váltó szemektől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Fáradtnak tűnsz – jegyezte
meg Frisk, mikor ketten voltak csak az esti homályt idéző sötétben a fenyves
végében, és ha már ő megszólalt egy ilyen miatt, akkor az komoly volt. Ha ő
szólalt meg <i>úgy általában</i>, mert félő
volt, más hang jön ki a torkán. Sans mégis csak rávigyorgott, hiszen
arcfelépítése miatt nem tehetett mást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">hát igen, olyan táskáim vannak, hogy azzal… már…
utazni…</span> – Villanásnyi vér, Frisk vagy Chara vagy mindkettő teste
átszúrva a földön. – <span style="font-family: "comic sans ms";">teljesen
mindegy. igen, kölyök, fáradt is vagyok. nem baj, ha most kicsit szundítok
egyet? csak nem veszed a <i>fejem </i></span>–
„viccelődött” –,<span style="font-family: "comic sans ms";"> ha
nem figyellek minden egyes pillanatban, igaz? ennyit az ígéretemről, hogy
vigyázlak</span> – kacsintott rá, de a gyerek nem látszott nyugodtabbnak; ha
bárminek, akkor idegesnek tűnt. – <span style="font-family: "comic sans ms";">barangolj csak.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sans… – kezdte, de
elhallgatott, ahogy lézert idéző fénylő pupillák szegeződtek rá fekete
üregükből. A várakozásteljes pillantás azonban maradt, így ő megszólalt: –
Tudod, hogy sajnálom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sans, naiv hívője annak, hogy
nem fognak róla beszélni, csak megrázta a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">ha ez igaz is, mit kezdjek vele? visszakaptad a
sakktáblád, a bábuk újra mozognak. használd ki jól.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Frisk gondterhelten nézte őt,
láthatóan őrlődve és feszengve, de ez volt a legkevesebb, amit megérdemelt.
Sans véleménye szerint legalábbis.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mikor azonban nem talált
választ, vigaszt vagy enyhülést a lassan kihunyó szemekben, kénytelen volt
Waterfall felé venni az irányt – Snowdin határán keresztül, ahol, mint mindig, választás
várta egy narancs sál tulajdonosa képében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">oh, és frisk</span> – szólt még utána Sans, de a
sötétben már szinte csak a vigyora látszott. – <span style="font-family: "comic sans ms";">"ha tényleg a barátom vagy…" te is be
tudod fejezni. szóval miért vagy itt megint?</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Habozott, a kiszáradt ajkak
remegtek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- …Mert így megérte
visszajönnöm.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "comic sans ms";">- tévedsz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A csontváz eltűnt, a hangja
foszlott, a tudat pedig, hogy most már egyikük sincs egyedül – vörös szemek és lyukas
kezek által kísértve – maradt, a bűnnel együtt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "wingdings"; font-size: 11.0pt; line-height: 115%;">VÉGE?</span></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "wingdings";"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "wingdings";"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "wingdings";"><br /></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡ </span><span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡ </span><span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡ </span><span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;"><span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡ </span><span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡ </span><span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡ </span><span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;"><span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;"><span style="font-family: "times new roman"; font-size: x-small;">Wingding szövegben az áll: </span><span style="font-family: "times new roman"; font-size: x-small; text-align: center;">„VÉGE?</span><span style="font-family: "times new roman"; font-size: x-small; text-align: center;">”</span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;"><span style="font-family: "times new roman"; font-size: x-small; text-align: center;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;"><span style="font-family: "times new roman"; font-size: x-small; text-align: center;"><span style="font-family: "cambria math" , serif; text-align: right;">♡ ♡ ♡</span></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;"><span style="font-family: "times new roman"; font-size: x-small; text-align: center;"><span style="font-family: "cambria math" , serif; text-align: right;"><br /></span></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;"><span style="font-family: "times new roman"; font-size: x-small; text-align: center;"><span style="font-family: "cambria math" , serif; text-align: right;">Köszönöm mindenkinek, aki olvasta!</span></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small;">Remélhetőleg ennél gyorsabban és gyümölcsözőbben fogok írni az év hátralévő részében.</span></div>
Зимаhttp://www.blogger.com/profile/17912724435445290540noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7294472035536173837.post-6804930257298241122017-02-25T16:28:00.003+01:002017-05-10T16:59:45.648+02:00Look at what you've done /7.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrLBPJCtNEJTJSHxiy1EGNvGKgicwsqbj0sC3T65YXf2Oyw2LDGv85TNqJWpQuOuGHpJEb4q-ROw50XQNoiRhh-dbkXqAMTYGjFnLYoSsjoj7BJEwTLKC-4z33tclt-VDXtHipPxFIC_tI/s1600/a467705533e8ac2805abdb515fb9c249.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrLBPJCtNEJTJSHxiy1EGNvGKgicwsqbj0sC3T65YXf2Oyw2LDGv85TNqJWpQuOuGHpJEb4q-ROw50XQNoiRhh-dbkXqAMTYGjFnLYoSsjoj7BJEwTLKC-4z33tclt-VDXtHipPxFIC_tI/s400/a467705533e8ac2805abdb515fb9c249.jpg" width="336" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;">[ Kép forrás? ]</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Fejezethossz: 1.9k<br />
Felétől(?) Chara POV van.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Köszönöm a türelmet! Olvassa ezt egyáltalán valaki két emberen kívül? :'D</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Szóval, öhm. Célegyeneshez közeledünk. Szerintem mindenki tudja, mi várható itt.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
*Utolsó előtti fejezet.*</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Roro, édes drága egyetlenem, ez nélküled nem lett volna lehetséges. Te ihletted ezt a Charát, poénokkal és mindennel.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<i><span style="text-align: center;"><span style="text-align: justify;">„</span></span>- Chara.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<i>Sóhaj. Valahol az egész jelenet rossz volt, a két szereplő benne eltörött.<span style="text-align: center;"><span style="text-align: justify;">”</span></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<i><span style="text-align: center;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<i><span style="text-align: justify;">„</span>I'm bigger than my body,</i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<i>I'm colder than this home,</i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<i>I'm meaner than my demons,</i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<i>I'm bigger than these bones.<span style="text-align: justify;">”</span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="text-align: justify;">[ <a href="https://www.youtube.com/watch?v=so8V5dAli-Q" target="_blank">x</a> | </span><span style="text-align: justify;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=MYcjPXwG064" target="_blank">Undertale video</a> ]</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><a href="http://zima-in-winterland.blogspot.hu/2017/01/look-at-what-youve-done-1.html" style="font-size: small; text-align: justify;" target="_blank">← 1. fejezet</a><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<a href="http://zima-in-winterland.blogspot.hu/2017/01/look-at-what-youve-done-6.html" style="font-size: small;" target="_blank">← 6. fejezet</a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
/7.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A démon – a szeme vörös, a
vigyora csupa fog – minden egyes pillanatban szorította a kését, zihálva vagy
nevetve – de figyelt. Sans pedig mesélt, megereszkedett vállakkal ugyan, de már
csupán ketten maradtak életben az egész világban – és órák hosszas villogás, a
gyerek ugrálása és üvöltése után monotonná vált az egész, hiába ment
életre-halálra. Így az egyetlen változó ebben a beteg ismétlésben talán a más
szavak voltak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Egy folyamatosan haldokló,
elfajzott kölyök pedig meglepően jó hallgatóságnak bizonyult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">mindig is tudtam, hogy te okozod ezeket a
zsákutcákat, félbe maradt utakat és éles kanyarokat az idősíkokban</span> –
ismerte be Sans, miközben unottan hallgatta a sorozatos csonttöréseket. Ezek
undok hanggal töltötték be a termet, de ha lett is volna gyomra, már nem
fordult volna fel. Az undora a személyre irányult, nem a szenvedésére. – <span style="font-family: "comic sans ms";">ezért mikor először
jöttél… nem, mikor <i>frisk</i> jött
először, megpróbáltam a kedvére tenni. kellemes volt, de unalmas, mint most ez.
na persze, azért talán azt jobban élveztem, mint az elkupálásod</span> –
kacsintott rá a hörgő halmazra, ami talán ember volt valaha; fizikailag és
lelkileg. – <span style="font-family: "comic sans ms";">olyankor
voltak ebédszünetek.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A démon egy lépésnyi köre
ráment, de a számok visszaemelkedtek a lelke fölött, így felegyenesedve tudott
farkasszemet nézni a szörnnyel. Vicces, kettejük közül már nem tudták
eldönteni, ki az igazi szörny.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sajnálom, hogy ennyire
szenvedned kellett. Hadd vessek neki véget – küldött felé egy talán megnyerőnek
szánt, de túl széles mosolyt. – Egy vágás. Vagy szúrás. Berúghatom a koponyád,
esetleg? Másnál hatásosnak bizonyult – sandított le a földön nyugvó porra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Fel volt készülve a támadásra,
ami következett, mert Sanst is lehetett ingerelni egy idő után, és olyankor
kiszámíthatóvá vált. Túlságosan is, lassan már unalmasan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Legközelebb majdnem a
kapucniját hasította fel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nagyon csendes lettél, csak
nem érzékeny témára tapintottam? – kérdezte udvariasan érdeklődve, de volt egy
kis éles felhangja a kérdésnek, ahogy tág szemekkel tanulmányozta a csontváz
arckifejezését. Amin sose látszott semmi, mégis, a halántéka mellett mintha egy
csepp gyöngyözött volna végig. Teli-fogas vigyorral illette a látványt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Fáradtnak tűnsz, Sansy.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">olyan táskáim vannak, hogy azzal már utazni lehet.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- …Még egy poén és
kicsinállak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Egyetlen villanás
figyelmeztette arra, ami következett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">…vaaaagy cseverészhetünk, és nem figyelsz oda,
hogy könnyen megöljelek?</span> – Fejcsóválva nézte a csonton lecsöpögő vért a
szíve fölött. – <span style="font-family: "comic sans ms";">ejj,
kölyök, csalódok benned.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Felköhögve rogyott térdre,
megmarkolva a csontot és befulladva a vértől a torkában, de valahogy
leerőszakolta a száján a száraz tésztatömböt. Az ajkát törölve térdelt a
padlón, kicsit még reszketve az előbbitől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">neked semmi sem elég, mi?</span> – szusszant a
másik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nos, mondták már rám, hogy
telhetetlen vagyok, igen – billentette félre a fejét a gyerek. Érdekes módon
megálltak harc közben, mindketten igyekezve lassítani a lélegzésüket. Nem
köröztek egymás körül, nem közelítettek a másik felé. Nem számított pihenésnek,
de röpke megnyugvásnak elég volt mindkét fél számára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">meg kéne tanulnod… kilépni. a „feladni” talán egy
kicsit erős, mert az az érzésem, hogy az emberségednél már semmit sem adhatsz
fel jobban.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- És te? – nevetett vissza a
gyerek (nem kell neki név, nem érdemel nevet), de csupán félig volt benne jelen
a gúny. – Te pedig feladtad az életed? Ahhoz túlságosan kitartasz. Bár, a
barátaidat cserbenhagytad, számít ez annak?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sans fogai megcsikordultak egymáson,
ahogy egy vicsort – vagy hasonlót – küldött felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">nem hagysz nekem más lehetőséget</span> – közölte
halkan, túl sötéten egy kellemes fényben úszó teremhez képest. – <span style="font-family: "comic sans ms";">ha te nem akarod
befejezni, befejezem helyetted is.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Áh, szóval az egyetlent
teszed, amihez értesz: feladod?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Ám a mosolygós arcra csak mély
árkok mint szemek meredtek vissza.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">elérem, hogy te megtedd.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A következő pontosan negyed
óra csupán azért tűnt tizenöt másodpercnek, mert mindig ugyanazt a párat élték
át, újra és újra és újra, míg a fájdalmon túl már elkezdett unalmas lenni az
egész. Egy egészen kicsit, mikor nem volt elfoglalva, hogy ordítson.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sans rá nem jellemzően
hallgatott, már igazán a vérszomj sem égett a lelkében, csupán a szeme lángolt,
ahogy rezzenő ujjakkal tartotta helyben a gyereket. Amaz csak köhögött,
ficánkolt, vergődött a levegőben a fogásban, és tehetetlenül lendítette a kezét
az irányába, benne a késsel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ennyi, huh…? – Felsikított,
mikor már nem érezte a lábát térdtől lefelé. – Széttépsz, szó szerint, mert
megteheted?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Ez már kicsalt a másikból egy
szisszenő választ.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">mert megtehetem? <i>komolyan</i>, kölyök?</span> – Felhorkant, ami figyelemreméltó volt
légnyílások nélkül. – <span style="font-family: "comic sans ms";">azt
hiszed, csak ezért csinálom?</span> – Levágta őt a földre, ahol ő egy elhalt
kiáltással rogyott a lábcsonkjaira. – <span style="font-family: "comic sans ms";">akármelyik pillanatban vége lehetne az egésznek, legyen az a
te gyorsaságod vagy az én figyelemkihagyásom. ezt tudom</span> – biccentett a
kimondatlan kérdésre. – <span style="font-family: "comic sans ms";">nem
vagy jobb technikában, csak sokkal, sokkal rosszabb lélekben. „romlott” a szó,
amit keresek?</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Fejezd be a szarozást, hallod?!
– A földre csapott a démon. – Hagyj megölnöm téged és vége!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <i><span style="font-family: "comic sans ms";">befejeztem.</span></i>
– Hosszúra nyúlt csend. – <span style="font-family: "comic sans ms";">és
már most vége van. innen nincs tovább, vagy legalábbis nem akarod tudni, mi
lesz, ha továbbmész. idősík vége, kölyök, zsákutcába rántottál mindkettőnket.
itt maradunk, és sosem lesz a te köröd.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Te hülye! – vicsorgott rá a
gyerek, egy pillanatra megfeledkezve a hiányzó lábszáráról, de hamar rájött,
hogy nem tud felállni. – Ezzel magadat is erre kárhoztatod, ugye tisztában vagy
vele?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sans azonban válasz helyett
csak megvonta a vállát. Acsarkodó zihálást követőn szólalt csak meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">meg fogod unni ezt, kölyök. már ha nem untad meg
máris.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Van nevem. – Csupán suttogás-szisszenés
ötvözete volt, de hallható, dobhártyát préselő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">nem érdekel, <i>démon</i></span>
– vallotta be őszintén és hűvösen, ám ezzel egy időben a másik megszólalt,
szinte kirobbanva belőle:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <i>Chara</i>.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sóhaj. Valahol az egész
jelenet rossz volt, a két szereplő benne eltörött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">ide figyelj... <i>chara</i>. tudod, <i>én</i> ismerem a te fajtád, és
pontosan tudom, milyen vagy. olyan <b>eltökélt</b>,
túlságosan ahhoz szokott, hogy a malom feléd hajtja a vizet és a világ is
körülötted forog, hogy onnan lekaszabolhass mindenkit. még ha teljességgel
semmi előnyöd nem származik belőle.</span> – A tekintete valamelyest elítélő
volt, de leginkább csak megfáradt. – <span style="font-family: "comic sans ms";">jóra és rosszra tekintet nélkül, azokat egyáltalán nem véve
figyelembe. egyszerűen, mert te <i>megteheted</i>.
és mert megteheted?</span> – Szárazan kuncogott, amit a terem mély csendje
elnyelt. A koponyája furcsán fénylett, cseppesen és nedvesen. – <span style="font-family: "comic sans ms";">mintha <i>muszáj</i> lenne neked, egy kötelesség.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">tudod, hogyha akarsz magadnak egy kötelességet?
legyél olyan határozott és add fel</span> – vont vállat egyszerűen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A gyerek… <i>Chara</i> szemében
pontosan egy villanásnyi ideig tükröződött egy eddig nem látott érzelem – nem fizikai
fájdalom, nem bosszúság, nem düh. Valami mindent egybe foglaló ezek közül, de
mielőtt Sans értelmezhette volna, a gyerek már átszúrta a saját mellkasát a késével.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A helyzet kezdett zavaró
lenni, mindketten ebben a teremben lélegezve lassan fél napja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Nem segített a csalás és a
káromkodás és a szidás sem, de megvolt az illúziója, hogy előrehaladnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A másik fájdalma is igencsak
kielégítőnek tűnt abban a pillanatban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">olyan vagy, mint egy cigaretta. ha egyszer a
kezemben vagy…</span> – Reccs. – <span style="font-family: "comic sans ms";">…igencsak nehéz…</span> – Hörgés. – <span style="font-family: "comic sans ms";">…letennem téged. de ha egyszer tényleg
elszánom magam? akkor garantáltan végleg elnyomlak.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Közeledett a plafon,
távolodott Sans sötét mosolya és a lelketlen szemei.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Fájl betöltése. . .<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>E̷̶̢l̕ę͝g̸͡è̡t͢͞ ̛́j̨á̵t̴͢s̡̀z̡͘͞o̡͟͟t̸t͠͏u̸n̶k a
̨s̷̶͜z̢̛a̢͠b̀͏á͘l̵͜y̛͜o̢k͝͏ ̧͠ş̴z̢͘er̀ìn̸̸͡t̢.<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tudod mit, Sans? – kezdte
Chara, és úgy tetszett, a szája a füléig ért. Egyetlen csepp izzadtság nélkül
és enyhe zihálással férkőzött olyan közel, hogy a másiknak viszont könnyedén
hallhatta a megfáradt, felületes lélegzetvételeit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Csont az alkar mellett –
hárítani. Kés a füllyuk felé – teleportálni. Lézer a térdbe – ordítani,
újratölteni. Csont, kés, lézer, eltűnik, ugrik, megjelenik, zuhan, most
rongybaba megint.<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Kitartotta a kést, és
zuhantában elhajította. A gravitáció húzta csak le a testét, a lelkét nem
rángatta már semmi, így felnézett. A győzelem látványa immáron egy csontváz,
akinek a ruhája szakadva, a bordái szilánkosan lógnak, a lelkén pedig szaggatott
seb éktelenkedik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">nem az ő
köre volt</span></i>, üvöltött Sans gondolatban, de csak ennyit mondott:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">nem fejezted be.</span> – Köhögött, mert nem
tudott ez sem rendesen veszteni, nem igaz? – <span style="font-family: "comic sans ms";">mit tudok?</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sosem dohányoztam –
támaszkodott fel Chara a késére, amit időközben felvett a földről, s ami
végigkaristolt a padlón. – Így mikor megláttam egy égő szálat, tudod, mit
tettem? – Kopp-kopp-kopp. Előtte állva egy gyerek is magasabb volt a térdelő
csontváznál. – Nem szórakoztam vele sokáig, hogy tönkre is tegyen engem. Nem;
egyből elnyomtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Chara eltépte a cipzárját,
hogy megnézze a sebét, ahol főleg csak ketchup folyt le.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Undorító vagy.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">te mondod?</span> – köhögött fel a másik, s úgy
tűnt, felhunyorgott rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A gyerek magas hangon, túl
erőltetetten nevetett, de nem szúrt a szeme a könnyekért – azok nem is késtek,
már nem léteztek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Vicces egy szörny vagy.
Tudod, ez egyébként semmi személyes – mutatott felé a késsel, elidőzve a mélyen
ásító szemürege mellett. – Bírtalak volna, de azt is tudd, hogy csak azért vagy
most itt, mert túl kitartó vagy. Mondhatni… <b>eltökélt</b>. – Félrebillentette a fejét, és enyhén elnyílt szájú
vigyort adott neki. – Sejtettem, hogy egy kicsit több is van itt, mint
bosszúvágy.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">nem tudsz semmit</span> - vont vállat Sans, ami
rossz ötletnek bizonyult, így csak sziszegve görnyedt kicsit össze, lejjebb a
gyerek kopott tornacipőjéhez. <i><span style="font-family: "comic sans ms";">milyen kis lába van…
fiatal.</span></i> – <span style="font-family: "comic sans ms";">én
magam sem tudom.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ugyan már. Találkoztam a tudós
csávóval, akinek köszönheted az extra <b>eltökéltséged</b>.
Eléggé… <i>szétesett</i>, ha szabad
megjegyeznem. Össze kéne szednie magát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">…felfordulna tőled a gyomrom, ha lenne.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Abban biztos vagyok. De oh,
bocsi – nem lenne szabad olyanról beszélni, aki még mindig figyel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A vigyora lassan fintorba
fordult, ahogy kedvvesztetten nézte a csontvázat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem is tudsz elteleportálni,
mi? Hé, Sans, nem kéne feladnod? Nagyon kapaszkodsz az életbe. Tudod, kíváncsi
voltam, mi van, ha itt maradok melletted, hogy lássam a halálod, de meg kell hogy
mondjam, csalódtam. Unalmasabb vagy, mint gondoltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">elégszer voltál már te is a halálodon, szerinted
az mennyire izgalmas?</span> – Egy rúgás a mellkasára, és egy bordája a földön
végezte. – <span style="font-family: "comic sans ms";">áhh…</span>
– hördült fel, a koponyája pedig cukorként olvadni kezdett, ahogy kihunyt
minden fény a szemében, mintha a lelke is elhagyta volna. Persze mindketten
tudták, hogy nem így van, mert az említett lélek fonnyadtan csüggedt az
összezúzott bordák közt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Áh, bizony. – Megrugdosta a
letört csontot, ami ettől egyből porrá lett. – Upszi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">upszi, bizony</span> – zihált Sans, és úgy
tetszett, hogy porszemcsék kezdtek leperegni a pulóvere alól.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Miért tartasz ki ennyire?
Mire jó így ez a sok <b>eltökéltség</b>? Elég, ha csak nem akarsz meghalni? Úgy tűnik –
morfondírozott magában a gyerek. Mi hajt egy szörnyet? – Kell még neked <b>szeretet</b>, mint a szörny lelkeknek, hogy
létezzenek? Együttérzés? Remény? Ez tesz gyengévé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">tévedsz. ez tesz engem jobbá.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- „Jó”, „rossz” – mit tudsz
róluk? Perspektíva kérdése. Ha még hasznodat vehetném… de nincs annyi erőm,
hogy a te lelked elvegyem, és összességében tényleg gyenge is vagy, csak okos
is. Mondjuk nem elég okos.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">ennek ahhoz semmi köze – te sem vagy valami okos.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem is tudom, melyikünk
próbál épp nem homokóra töltelék lenni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">az az erő, nem az ész</span> – rázta a fejét, mire
megnyúlt a bal szemürege, ráfolyva a járomcsontjára. – <span style="font-family: "comic sans ms";">és nem is hozzád beszéltem, hanem a
kölyökhöz, akinek a testét használod. tudom, hogy nem frisk vagy.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Gratulálok, Sansie.
Szörnyeknek van Nobel-díj? Mert megérdemelnéd – vigyorgott rá. – Tudod mit?
Egész elkezdtem élvezni ezt a társalgást. Nem tartasz velem? Páran még hátra
vannak; az az áruló Asriel is… – morogta. Sans csak fojtottan lélegzett. Asriel
a királyi család gyermeke volt még régen, nem lehet, hogy…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">áh, a virág.
egyértelmű.</span></i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">ugyan miért vársz akkor?</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tudni akarom, hogy te miért
nem számítasz megölt <i>léleknek</i>. Már
elnézést a kifejezésért – kuncogott fel gyerekesen. – Ugye nem veszed a <i>fejem</i> érte? – nevetett rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">ez neked tényleg egy játék?</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem akarom lelőni a
slusszpoént, de <i>ez egy játék</i>.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">…elbaszott bújócskáid lehettek már régen is.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Oh, előlem nem bújik el
senki. Mellesleg meddig tart meghalnod? – billentette félre a fejét udvariasan
érdeklődve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">mondd meg te.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Stagnált a <b>HP</b>-d – állapította meg, habár hogy ezt
honnan látta csupán abból, hogy a lelkére nézett, az kérdéses. – De ha például…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Kirúgott felé. Minden
túlságosan visszhangzott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Egy kicsit elvesztetted a
fejed, Sans – bár ez a kinézet jobban illett az öcsédhez. – Azzal ráporolta a
kezéről a szemcséket, ami a zsebéből ráragadt. – Látod, nem vagyok én annyira <i>lelketlen</i>; itt a szeretett Papyrusod.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "wingdings";">SANS?<o:p></o:p></span></div>
<div align="right" class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "wingdings";">GYERE VELEM.<o:p></o:p></span></div>
<div align="right" class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "wingdings";">g<span style="font-family: "wingdings"; font-size: 11.0pt; line-height: 115%;">...</span>?<o:p></o:p></span></div>
<div align="right" class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "wingdings";">FOGD A KEZEM.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
MENTÉS.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<div style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-element: para-border-div; padding: 0cm 0cm 1.0pt 0cm;">
<div class="MsoNoSpacing" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 1.0pt 0cm; padding: 0cm;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡ </span><span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡ </span><span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡ </span><span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;"><br /></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small;">Wingding szövegben az áll: </span><span style="font-size: x-small; text-align: center;">„SANS.</span><span style="font-size: x-small; text-align: center;">”</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small; text-align: center;"><span style="text-align: center;">„GYERE VELEM.</span><span style="text-align: center;">”</span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small; text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;">„g...?</span><span style="text-align: center;">”</span></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small; text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;">„FOGD A KEZEM.</span><span style="text-align: center;">”</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small; text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><br /></span></span></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small; text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="font-family: "cambria math" , serif;">♡ ♡ ♡</span></span></span></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small; text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="font-family: "cambria math" , serif;"><br /></span></span></span></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small; text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="font-family: "cambria math" , serif;">Nekem headcanonom, hogy Sansnek van plusz DETERMINATION-je (eltökéltség), amit Dr. Gaster adott be neki anno.</span></span></span></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small; text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="font-family: "cambria math" , serif;">Fight me on this theory.</span></span></span></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small; text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="font-family: "cambria math" , serif;"><br /></span></span></span></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small; text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="font-family: "cambria math" , serif;">♡ ♡ ♡</span></span></span></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small; text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="font-family: "cambria math" , serif;"><br /></span></span></span></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<a href="http://zima-in-winterland.blogspot.hu/2017/05/look-at-what-youve-done-8-epilogus.html" style="font-family: "times new roman"; font-size: small;" target="_blank"><span style="font-family: "cambria math" , serif; text-align: center;">8. fejezet (epilógus) </span>→<span style="font-family: "cambria math" , serif; text-align: center;"> </span></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small; text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="font-family: "cambria math" , serif;">♡ ♡ ♡</span></span></span></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small; text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="font-family: "cambria math" , serif;"><br /></span></span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhqUbe24x5ZVUsjfY-lXkPvPV1P7tE0JQ3GQwHvpCtc9WLH5NLBM7Lnvo4vVxsV_bEpkeAFiv4yUOzx5p4DOU0LWHoPrF7ZxeRDSxqKygqaXMGNCaZRVJrI3cuxkNl1HJkffTrHtewW2KW/s1600/12935146_1256193897727490_1880046842_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhqUbe24x5ZVUsjfY-lXkPvPV1P7tE0JQ3GQwHvpCtc9WLH5NLBM7Lnvo4vVxsV_bEpkeAFiv4yUOzx5p4DOU0LWHoPrF7ZxeRDSxqKygqaXMGNCaZRVJrI3cuxkNl1HJkffTrHtewW2KW/s320/12935146_1256193897727490_1880046842_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small; text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="text-align: center;"><span style="font-family: "cambria math" , serif;"><br /></span></span></span></span></span></div>
Зимаhttp://www.blogger.com/profile/17912724435445290540noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7294472035536173837.post-81952427142275617152017-01-21T17:16:00.000+01:002020-05-08T05:32:02.420+02:00Look at what you've done /6.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOEx8Uw-47PC1N9LroMM0wKDw05qJGOL_3wSy8dTo33r7EOHtC5vs6JpJovjhI93HSAsZg-KJS9C9ew7BnUf7062Fha0ulyNahTq4190KsJ_LqOBPtK5cu4nxWdH12Igc8pPouA65nAK11/s1600/8z3dTtg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOEx8Uw-47PC1N9LroMM0wKDw05qJGOL_3wSy8dTo33r7EOHtC5vs6JpJovjhI93HSAsZg-KJS9C9ew7BnUf7062Fha0ulyNahTq4190KsJ_LqOBPtK5cu4nxWdH12Igc8pPouA65nAK11/s400/8z3dTtg.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;">[ A kép <a href="http://mnstrcndy.tumblr.com/post/138081760544/just-going-to-grillbys" target="_blank">mnstrcndy</a> munkája, a hátteret nem tudom, honnan szedtem külön. ]</span></div>
<br />
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Fejezethossz: 2.3k</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Judgment Hall, here we come.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
{Előreláthatóan ezután jön a 7. fejezet, amiben lezárom a genocide runt, aztán egy epilógus jön a 8-ban.}</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
És bocsi a késésért.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i style="text-align: center;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<i style="text-align: center;"><span style="text-align: justify;">„</span>- <span style="font-family: "comic sans ms";">hol nyerek én ezzel?</span> – szisszent fel Sans, a kezei ökölbe szorultak a zsebében. A sál nyugtalanul ült a nyaka körül.</i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<i>- Hamarabb meghalsz.<span style="text-align: center;"><span style="text-align: justify;">”</span></span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="text-align: center;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></span></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i style="text-align: center;"><span style="text-align: justify;">„</span></i><i><span style="text-align: center;"><span style="text-align: justify;">Who, who are you really?</span></span></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><span style="text-align: center;"><span style="text-align: justify;">And where, where are you going?</span></span></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><span style="text-align: center;"><span style="text-align: justify;">I've got nothing left to prove</span></span></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><span style="text-align: center;"><span style="text-align: justify;">'Cause I've got nothing left to lose.</span></span></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><span style="text-align: center;"><span style="text-align: justify;">See me bare my teeth for you.</span></span></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><span style="text-align: center;"><span style="text-align: justify;">Who, who are you?</span></span></i><i style="text-align: center;"><span style="text-align: justify;">”</span></i></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="text-align: center;"><span style="text-align: justify;">[ <a href="https://www.youtube.com/watch?v=GSBS5BwkcmY" target="_blank">x</a> ]</span></span></div>
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br />
<a href="http://zima-in-winterland.blogspot.hu/2017/01/look-at-what-youve-done-1.html" style="font-size: small;" target="_blank">← 1. fejezet</a><br />
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span></div>
<div style="text-align: right;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"><a href="http://zima-in-winterland.blogspot.hu/2017/01/look-at-what-youve-done-5.html" target="_blank">← 5. fejezet</a></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
/6.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sárga volt a terem, ahol az
egésznek végződnie kellett, mindenre narancs fényeket vetve a kinti
világításban. Az árnyékok mély árkok voltak csupán a fénycsíkokban, és
takarásban állt Sans, nézve az ítélkező sárgát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A gyerekléptek halkan
érkeztek, finoman és majdhogynem ártatlanul. Közel sem volt a kezdeti
törtetéshez a hóban, vagy pattogó rohanáshoz Hotlandben – ez már számító és
megfontolt séta volt, egy olyané, aki mindenre fel van készülve, de még nem
tudja, hogy mire is kéne.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Egymás láttán megállt az idő
számukra, csak hogy aztán tovább haladjon a közeledő emberrel; apró aranyszív
függő, fénylő kés, és nyitott, vörösben játszó szemek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Te… – suttogta a gyerek, és
majdhogynem elégedett mosoly ült az ajkán, miközben jobb fogást talált a
fegyvere nyelén.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Erre nem felelt senki, szinte
a terem is visszafojtott lélegzettel várt, feszült, pulzált körülöttük. Mit
tenne egy olyan hős, aki igyekszik megmenteni az utolsó darabkáit egy
esélytelen világnak? Aki őszintén hisz a változás erejében?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Ez nem Sans volt, tudták jól
mindketten, és mégis megszólalt. Az ismerős narancs sál a nyakában lógott, és
talán ez adott neki erőt, hogy beszéljen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">hé. elfoglalt voltál, mi?</span> – A saját
levegővétele sértette a beállt némaságot, így folytatta: – <span style="font-family: "comic sans ms";">lenne egy kérdésem
számodra. hiszel abban, hogy a legszörnyűbb ember is képes változni? hogy
bárkiből válhat jó ember, ha egyszerűen megpróbálja?</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A gyerek gunyoros
fejfélrebiccentéssel válaszolt, mire Sans megcsóválta a sajátját. Hát persze.
Nem is neki való volt az optimista beszélgetés egy reménytelen ügyben. Az
Papyrus volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">heh heh heh…</span> – Döcögve nevetett, reszkető
vállal, és talán normál emberként elkeseredett könnyek lettek volna a szemében.
Így az arca csak <i>csont</i>száraz volt. – <span style="font-family: "comic sans ms";">rendben, jobb kérdés: <i>mennyire</i> akarsz szenvedni? mert tudod,
ha még egyet előre lépsz, azzal felelősséget vállalsz mindenért, amit tettél. a
felelősséged pedig én vagyok. az pedig nem igazán fog tetszeni.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Csusszanó, kíváncsi lépés, és
Sans vállrándítását éhesen villogó szemek figyelték.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "comic sans ms";">- heh. bocs, öreg hölgy. ezért nem teszek
ígéreteket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A kettejük lelke finoman
vibrált a mellkasukban, ahogy egymásra meredtek és a mágikus harc már most
elkezdődött, de Sans még mindig zsebre vágott kézzel figyelte a másikat lustán.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "comic sans ms";">- gyönyörű nap van odakint. madarak énekelnek,
virágok virulnak. ilyen napokon, mint a mai, a hozzád hasonló gyerekeknek…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A gyereknek nem igazán volt
ideje reagálni, mikor átdöfte a lábszárát csonttal, amit követett a kést tartó
keze; a következő támadások végigzongoráztak a gerincén. A körülötte felbukkanó
szörnykoponyákból sugárzó lézer után üvöltve rogyott a kőpadlóra, mint egy
sebzett állat. A levegőben égett haj- és textilszag terjengett, miközben Sans
érdektelenül meredt az előtte térdeplőre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">- </span></i><i><span style="font-family: "comic sans ms"; letter-spacing: 2pt;">A pokolban kéne égniük</span></i> – fejezte be végül,
hangja visszhangozva csapongott a falak közt. – <span style="font-family: "comic sans ms";">huh. sose értettem, miért nem használja senki
egyből a legerősebb támadását.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A lenti szörnyek varázsa miatt
minden harcnak rendszere volt: lépésenkénti időt kapnak, tudnak gyógyulni, ami
így az emberekre is vonatkozik; a szörny ételeket fogyasztva a mágiát vonják ki
belőle, regenerálódva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A kölyök vérző tagokkal
emelkedett fel, fogai közt morzsolva az első kezébe akadt dolgot, amit
kirángatott a táskájából.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">akkor kezdjük is el</span> – vigyorodott el Sans,
mert az már biztos volt, hogy ezen jól el fog szórakozni. A szeme előtt már nem
a Frisk-kinézetű gyereket látta; a pulóvere mintáját elfedte a hamu, a szeme
vérszínben játszott, ahogy acsarkodva fogta a kését, mindenfelé tekintgetve a
támadást várva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Csont csípőmagasságban és
fentről is jött, amik közt átvetette magát, beütve a bokáját, ami így lilán
villogott pár másodpercig. Rémülten kapott a mellkasához, a lelkét figyelve
némán, és Sans is így tett. A magas számok töretlenül csökkentek, aztán
bestagnáltak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>LV 19<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>HP 45/92<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "comic sans ms";">- neked lv, nekem karma</span> – kacsintott a
csontváz, mire egy meggondolatlan suhintást kapott maga felé, ami elől
könnyedén kitért. Legalábbis nagyon igyekezett, hogy könnyűnek tűnjön, miközben
a zsebében pihenő kezei ökölbe szorultak. – <span style="font-family: "comic sans ms";">azt vártad, hogy majd ott állok és hagyom, hogy
megüss? heh. …nem felelsz? azt hittem, legalább káromkodni tudsz.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ha tudnád, mi mindent el
tudnék hordani rólad… - sziszegte a gyerek, riadókészültségben hátrálva tőle.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">ja, képzelem</span> – biccentett erre ő, egy kék
és egy fehér csontot küldve felé gyorsan szánkázva. Még két ilyen pár, és az
egyik végén pihent egy piros, vergődő szív, ami holtan szétomlott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sans kinyitotta a szemét. A
folyosó ugyanolyan fényben tündökölt, mint eddig, de az előtte heverő holttest
eltűnt, s az ellentétes faltól ugyanaz a gyerek sétált elégedetten.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Kellemetlen csalódás vagy,
Sans, de el kell ismernem, eddig ez a legizgalmasabb része a játéknak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Erre nem illett sem „<span style="font-family: "comic sans ms";">köszönöm</span>”, sem
hallgatás, így ismét megszólalt:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "comic sans ms";">- gyönyörű nap van odakint. madarak énekeln—<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Pofa be! – szólt rá a
kölyök, de a sorozatos döfések a testén elnémították, még ha egy nyöszörgő
halomban is hagyták őt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">ne szakíts félbe; az az én dolgom</span> – vigyorgott
rá gátlástalanul örömtelien. – <span style="font-family: "comic sans ms";">ahogy
mondtam: szép idő van odakint. miért nem pihensz egy kicsit és hagyod az
egészet?</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mert szerinted majd
hallgatok rád? – köpte a másik, és vér csordult le a szája szélén.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">nekem ugyan mindegy</span> – vallotta be őszintén
Sans. – <span style="font-family: "comic sans ms";">így is, úgy
is alulról szagolhatod majd az ibolyát. ha már van egy kis virág barátod. …oké,
ez nagyon rosszul hangzik.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A gyerek válasza csupán hörgés
volt:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez a legjobb poén, amit most
be tudtál nyögni, csonti?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">úgy néz ki, kezdek kifogyni a viccekből.</span> –
Elgondolkozva nézte a földön heverőt. – <span style="font-family: "comic sans ms";">tudod, ha csontban fekszel, akkor lemegy az
életed.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- …<i>KARMA</i>, mi?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "comic sans ms";">- gyorsan tanulsz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Kirántotta magából a csontot,
mire üvöltött egyet, ahogy a sajátja pedig törött a mozdulattal. Zihálva és
remegve, de felküzdötte magát két lábra. Ami majdhogynem elképesztőnek hatott
az állapotát tekintve – Sansnek el kellett ismernie, hogy volt benne kitartás (<b><i>eltökéltség</i></b>).
Persze maguk kárára, mert csak elhúzta mindkettejük szenvedését.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>LV 19<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>HP 1/92<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A gyerek kiköpte a fogát, vért
küldve utána, miközben a keze görcsösen markolta a saját oldalát. A pulóver
felszakadt, egy nyílt sebet felfedve a bőrén, amit ujjaival igyekezett mégis
egyben tartani. Tehetetlenül szorította a másik felhorzsolt kezében a kését, de
a fogása kezdett gyengülni, ahogy felnyögve térdre rogyott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Meg a faszom esne, uh,
beléd… – nyögött fel megint, és kétségbeesetten nyúlt a táskájába akármi után
kutatva, végül egy zörgő zacskót vett elő remegő kezekkel. A korábban használt
serpenyő a földön koppant a lába előtt, a gyerek vizes zacskót tépett a
fogával, ami magára is loccsant, de összességében elégedett volt magával, mikor
egy része mégis az edénybe ment. Már csak egy valami hiányzott, ahogy a tömb
tésztát kibontotta a csomagolásából.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nincs tüzed? – fordult Sans
felé, ugyan még mindig remegő kezekkel, de pimasz mosollyal. Szóval teljesen
komolyan gondolta a főzést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">cserébe mit kapok?</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Pár perc nyugalmat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Kék lángok lobbantak az edény
alatt, de nem égették meg az embert; nem a csontváz köre volt, itt nem
árthatott neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A rozsdás nyél alig vezette a
hőt, véres ujjak markolták azt, ahogy a sekély edényben állt a víz. Még öt perc
a tészta elkészüléséig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Az első buborékok is
megjelentek. Még négy perc a tészta elkészüléséig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Odakint madarak csipogtak türelmetlenül,
a gyerek velük dúdolt, mint egy felhúzott játékgép, egy-egy hanggal. A fűszer
beleomlott a tésztába. Még három perc a tészta elkészüléséig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A víz már hullámzott, de
képtelen volt dobálni a merev tésztakockát, így csak körbeugrálta azt, törtetve.
Egy darab tészta levált a többiről, körbeúszott. Még két perc a tészta
elkészüléséig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Lassan omlott le a tésztahegy,
szétterülve a serpenyőben, amit egyáltalán nem erre terveztek. Az edény alja
sikított a varázslángoktól és forrón izzott, gőz csapott a mennyezet felé. Sans
áthelyezte a súlyát a másik lábára. Még egy perc a tészta elkészüléséig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A serpenyő lekerült a tűzről,
ami egyből ki is aludt, semmi nyomot sem hagyva a padlón. A víz még forrásfokon
volt, mikor a gyerek a felét a szájába borította, felköhögve a hőtől, de
lenyelte az egészet, égő ajkakkal pillantva fel a másikra, aki ellenben a
lelkét és az adatait nézte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>LV 19<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>HP 51/92<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
És egyre nőtt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A másik fele már nem égetett
annyira, de a forró levesben nem volt már íze a tésztának. A gyerek vigyorogva,
Sans tartózkodón, de összenéztek a kettejük közt lebegő számokon át.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>LV 19<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>HP 91/92<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez jól esett! – pattant fel,
levakarva a bőréről a rászáradt vért, ami alatt összezárult a sebe. – Oh,
többet kéne lopnom. Ez hasznos cucc volt. Na, fene, most már elhasználtam. De
marad legközelebbre is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sans unottan méregette őt,
aztán intett a bal csuklójával. A már ismert koponyák (nyúltak és állatiak)
ismét felbukkantak mögötte, széttárt állkapcsokkal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- A múltkor nem ilyen
sorrendben voltak – jegyezte meg a gyerek, a kése nyelére markolva, és a
vigyora inkább hasonlított már vicsorra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">még jó, hogy pont nem érdekelnek a szabályok</span>
– biccentett felé Sans, és élvezettel nézte a szökdécselő gyereket a kettejük
kis beteg kidobósában.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mondd csak, Sans… – Megállt
egy kicsit zihálva, amikor a támadás már véget ért. – Hogyhogy meggondoltad
magad? Mármint, simán kihagytalak volna, nem mintha más annyira foglalkozott
volna veled. Persze az öcséden kívül – kacagott fel élesen, egyáltalán nem
emberien. – De komolyan, te élhettél volna egy hátrahagyott világban, miközben
én tovább haladok a következőre. Mi ez a hirtelen ellenszenv? Nem az elején
kellett volna „megölnöd”?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A csontváz egy sóhajtás nélkül
bámult rá, mozdulatlan állkapoccsal válaszolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">túl beszédes vagy. mellőzzük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ja, mert nem szoktam
beszélni? – Megint ott volt az a nevetés. – Oh, mindenki így ismeri Frisket.
Ide figyelj, csonthalom. Én leszek oly kegyes, és használom ezt itt – mutatta fel
a kését –, hogy haladjunk. Cserébe te mesélsz kicsit nekem. Megállapodtunk?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">hol nyerek én ezzel?</span> – szisszent fel Sans,
a kezei ökölbe szorultak a zsebében. A sál nyugtalanul ült a nyaka körül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hamarabb meghalsz. – Vállat vont.
– Vagy akármi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Csend volt, mintha a madarakat
is lelőtték volna odakint, aztán a szörny is megvonta a vállízületét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">valamelyikünk biztosan hamarabb meghal így. megállapodtunk.
előbb te jössz.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Az ember közelebb jött, de nem
fegyvert emelt – a keze a levegőben pihent, aztán megmarkolta a semmit, amiből
számok lettek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>1 ATK 1 DEF<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mennyei vagy – jegyezte meg
negédesen, azzal visszaugrott a helyére, várva a másik reakciójára. A betűk
lassan halványodtak el közülük, de az emlékük velük maradt, árulkodón és félőn.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">tudod, nem csak az érzelmek vezéreltek idáig</span>
– vallotta be neki Sans, ahogy a szeme már szüntelenül kék fényt ontott, és
hasonló színben pompáztak az érkező csontok. Az ember úgy hajolt előlük, mint
egy nád, aminek a szára mégsem tört meg. – <span style="font-family: "comic sans ms";">egy anomália jött be a mi – más szó híján –
idősíkunkba még egyszer régen. hiába nullázódott az idő, ez az egy kis hiba
benne maradt, ami manipulálta az eseményeket.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A nyugodt csend ezután nem
tartott sokáig, mert a kés felé lendült, centikre kerülve el őt, ami
máskülönben egy végzetes szúrás lett volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">amíg az egész egyszer csak meg. nem. áll.</span> –
A szavainak döfésekkel adott nyomatékot, amik szintén lehelettel vagy még
annyival sem kerülték el a testét. Az újabb késsuhintás jelképes volt csupán, a
gyerek karja sajgott. – <span style="font-family: "comic sans ms";">heh
heh heh. miattad történt, igazam van?</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jackpot! – nevetett vissza
véren át, miután esés közben elharapta a nyelvét, így most friss zúzódásokkal
egyenesedett fel, lógó karokkal, mint egy szakadt húros marionett bábú.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">persze nem igazán várnám el, hogy átérezd.</span> –
A gyerek üvöltött a kék sugártól, aztán egy csont ledöntötte a lábáról.
Támadások tömege sorozta meg a mellkasát és a védekező karjait. – <span style="font-family: "comic sans ms";">tudni, hogy egyszer
mindennek vége lesz, elölről kezdődik, és nem tehetsz ellene? kicsit letörő.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Az ember köhögve tápászkodott
fel, utolsó reményeként egy fahéjas csiga-szerű ételt magába tömve, habár így
sem volt valami fényes a kilátása.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">az emberek lelke létezik igazi szeretet nélkül,
igaz? ez a hamis <i>lv</i> öl majd meg, ha
egyáltalán élsz még. ember vagy? áh, hagyjuk a filozófiát, sose volt az
asztalom.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Az összeharapott fogakon csak
zihálás tört fel, mikor egymás után dobta magát félre a támadások útjából. Sans
zavartalanul folytatta a monológját, mert minek állt volna meg? Annyira mindegy
volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">rég felhagytam azzal, hogy megpróbáljak
visszamenni</span> – vont vállat közömbösen. – <span style="font-family: "comic sans ms";">képtelen vagyok rá, mert <b>eltökéltség</b> kell, és akkorám még nekem sincs, hiába tudhatom
részben magaménak. te képes lennél rá, de úgyis újracsinálnád. újra és újra.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Már csak bármiféle düh nélkül,
rutinból csapkodta meg a csontokkal minden irányból. Lézer pörkölte a haját.
Neki viszont gyorsnak kellett lennie, hogy a másik ne vágjon a kabátjába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">és ismét itt kötnénk ki bármiféle emlék nélkül.
legalábbis a többiek számára anélkül… mi túlságosan tudjuk, mi történt, nem
igaz?</span> – meredt rá vádlón az egyetlen kék írisz, és Sans ismét zsebre
tette a kezét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Milyen megható történeted
van, mindjárt meg is siratlak – horkantott fel a másik, a szeme sarkából viszont
vér folyt le lustán az álla felé. A szája keserű volt a quiche édese után, amit
túl nagy falatokban nyelt le, és még érezte a nyomását a torkában.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">te viszont egyenesen szánni való vagy</span> –
felelt neki hasonló hangnemben Sans, csupán… fáradtabban. Megviseltebb volt a
hangja most, mint pár körrel korábban. A keze bizonytalansággal emelkedett
mellkas magasságba, hogy előhívja a megszokott koponyákat. – <span style="font-family: "comic sans ms";">talán én is ilyen vagyok,
fogalmam sincs. de hiába adtam már fel rég a visszajutást… tudom, hol fog ez az
egész kikötni. vagy nem, de jobb is így. és így már képtelen vagyok nem foglalkozni
vele.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Fülsiketítő robbanással vált
le az egyik oszlop a talapzatáról, mikor a célzás félrement a sugárral, mire az
egész terem megremegett körülöttük. A gyerek port köhögött, Sans mozdulatlanul
állt vele szemben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">sosem irányítottam én, de te sem igazán. bár a
döntés a te kezedben volt mindvégig… ahogy most is. figyelj, tudom, hogy
valahol ott benned, mélyen ugyan, de van még egy kis része annak az embernek,
akit ismertem. </span>– Finoman tárta csak ki a kezét, az ujjai szétnyílva
mutattak megadást, de ugyanakkor a tartása nem lett kevésbé feszült. – <span style="font-family: "comic sans ms";">ugyan már, kölyök.
elfelejthetjük ezt az egészet, ha most leteszed a fegyvert, és… ezzel igencsak
megkönnyítenéd a dolgom.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A másik akaratlanul felkuncogott
erre, a kérdése mégis hűvösnek hatott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mennyire nézel naivnak,
Sans? – törölte meg közben a véres orrát egy sötét zúzódás alatt. – Azt hiszed,
hogy majd menni fog a rábeszélés? Okosabbnak gondoltalak ennél. Tudod, másnak
sem sikerült meggyőznie. Vagy emlékeztetnem kell téged? – A vigyora igazán
démoni volt a keskeny gyerekarcában.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A csontváz ösztönösen hátrált
egy lépést az arckifejezése láttán, aztán csak összeharapta a fogait. A gyerek a
nadrágzsebébe nyúlva kotort benne, aztán valamit a markában tartva húzta vissza
az öklét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ezek szerint elfelejtetted. –
A tenyeréről port fúj, ami finoman szitálva terült szét a padlón, egészen Sans
papucsáig elszállva és megülve azon is. Várakozón szemlélte a szörnyet. – Meg
sem kérded, mit csinálok? Na, kérdezd meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">mit csinálsz?</span> – szűrte a fogai közt Sans,
amik kényszeredett vigyorra születtek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Gondoltam, Papyrus
értékelné, ha tudná, hogy a hamvait olyanra szórom, akit szeret—</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
És még csak másodszor halt
meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; text-align: center;"><span style="font-size: x-small;">♡ ♡ ♡</span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; text-align: center;"><span style="font-size: x-small;">Ötletet a tésztához [ <a href="http://violetprinceofseas.blogspot.hu/" target="_blank">Roro</a> ] adta.</span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">Az utolsó jelenet ezen a [ <a href="http://nyublackneko.tumblr.com/post/134338119042/megalovania-intensifies-with-a-hint-of" target="_blank">képregényen</a> ] alapszik.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">Imádkozzatok, hogy még a hónapban legyen update.</span><br />
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;"><strike>Nem lett.</strike></span><br />
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span><br />
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;"><a href="http://zima-in-winterland.blogspot.hu/2017/02/look-at-what-youve-done-7.html" style="font-family: "Times New Roman"; text-align: right;" target="_blank"><span style="font-family: "cambria math" , serif; text-align: center;">7. fejezet </span>→<span style="font-family: "cambria math" , serif; text-align: center;"> </span></a></span></div>
Зимаhttp://www.blogger.com/profile/17912724435445290540noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7294472035536173837.post-13863171351303841352017-01-06T16:26:00.001+01:002020-05-08T05:27:25.785+02:00Look at what you've done /5.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9Xs1NbwNYUUCtX_6EZ_dhejSkiIJ1ecBrCCs73XaclnrgfRQVY8JpkU8PMzcrz_Rwb-IWkPkKCOWi6pbSO-zdLuJPfKfwWI4x6o_a9a_-gGlUbjj3dvwhkYX7VAAd1x0nkKcggrVPqNW1/s1600/lookatwhatyouvedone5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9Xs1NbwNYUUCtX_6EZ_dhejSkiIJ1ecBrCCs73XaclnrgfRQVY8JpkU8PMzcrz_Rwb-IWkPkKCOWi6pbSO-zdLuJPfKfwWI4x6o_a9a_-gGlUbjj3dvwhkYX7VAAd1x0nkKcggrVPqNW1/s400/lookatwhatyouvedone5.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;">[ Az első kép adta az ötletet a "homokóra" utaláshoz. ]</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Fejezethossz: 1.2k</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Ez indokolatlanul rövid, és még csak mentségem sincs.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Avagy senki sem vidám, Gaster meg csak úgy van.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<i><span style="text-align: justify;">„</span>A gyerek gunyorosan cowboy kalapot emelt az elesett előtt, aztán zsebre vágta a pisztolyát.<span style="text-align: justify;">”</span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="text-align: justify;"><i>„I made changes that went unnoticed,</i></span><br />
<span style="text-align: justify;"><i>Sang songs for deaf ears”</i></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="text-align: justify;">[ <a href="https://youtu.be/2FTU84vJYD4" target="_blank">x</a> | <a href="https://youtu.be/a8KjLf4Uh3M" target="_blank">Undertale video</a> ]</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="text-align: justify;"><br /></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
<a href="http://zima-in-winterland.blogspot.hu/2017/01/look-at-what-youve-done-1.html" style="font-size: small;" target="_blank">← 1. fejezet</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span></div>
<div style="text-align: right;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"><a href="http://zima-in-winterland.blogspot.hu/2017/01/look-at-what-youve-done-4.html" target="_blank">← 4. fejezet</a></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
/5.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Muffet gyorsan múlt el, az ő
szerencséjére. Sans attól tartott, hogy Alphys szorítása a kezén megrepeszti
egy csontját, de nem akart rászólni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>LV 13<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>HP 64/68<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">hé, alph.</span> – Túl rekedt volt a hangja a
némaságtól, de túl fáradt volt, hogy érdekelje. Muszáj volt valamiről
beszélniük, különben megőrülne. – <span style="font-family: "comic sans ms";">mettaton is kint van?</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- É-én nem hiszem, mert tudod…
megkértem rá, hogy n-ne menjen – motyogta maga elé Alphys, és nem pillantott fel
még egyszer.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Erre nem válaszolt sem ő, sem
a nő nem tett hozzá többet, így hallgattak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Ha lehet, képernyőn nézni az
eseményeket még frusztrálóbb volt, mint testközelből. Így annyival
tehetetlenebbnek érezte magát, mintha ott lett volna mellette, pedig tudta,
hogy akkor sem avatkozna közbe. Hogy miért?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mindig van egy újrakezdés.
Sosincs olyan, hogy „vég”. És ha be is állnak egy olyan ismétlődő körre, ahol
az ember újra és újra gyilkolásra adja a fejét? Akkor az lesz kiszámítható.
Mindenhez lehet alkalmazkodni. Sans egyetlen terhe az volt, hogy tudta: nem
kell így lennie, mert valaha barátok voltak ezzel az emberrel. Azt hitte,
legalábbis. Egy barát nem tesz ilyet, semmilyen belső késztetés hatására sem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A mellette ülő Alphys először
a szemüvegét, aztán a szemét törölte meg zsebkendővel, és egyet szipogott. A
pillantása néha Sansre – pontosabban a sálra a nyakában – vándorolt, de nem
tette szóvá. Úgy, ahogy semmi mást sem, így néma csendben ültek egymás mellett
egy sötét szobában, halottakat nézve maguk előtt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Akit tudtak menteni, az jól
járt, mások nem. Persze a végén senki sem menekült előle – megtalálta a
bujdosókat. Az eredmény homokviharhoz hasonlított.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A képernyő hirtelen
elsötétült. Mindketten felkapták a fejüket, ahogy a félhomályban egy alak
rajzolódott ki előttük.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">mit is mondtál, hogy mettaton nem…?</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Úristen. – Alphys a
jellegzetes bőrszíne ellenére is elsápadt, a kezei reszketni kezdtek az
irányítópult fölött. – S-sans, ide… ide kell hoznod, m-muszáj, ő nem… -
Elcsuklott a hangja, és kabáton ragadta a csontvázat, akinek erre felvillant a
szeme. – Ide kell hoznod, nem eshet baja, ő—<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Fémes csattanást és csikorgást
hallottak a monitor felől, és mire odanéztek, már nem volt kit látni az üres
robot szemekben. A gyerek gunyorosan cowboy kalapot emelt az elesett előtt,
aztán zsebre vágta a pisztolyát. Az övén egy rózsaszín kulcs lógott, amit
megpöckölt elmentében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>LV 19<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>HP 88/92<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem – suttogta Alphys, a
hangja még ennél a rövid szónál is elcsuklott. – Nem, ez nem lehet, csak őt
nem…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">alphys, nyugodj meg…</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hogyan ny-nyugodjak meg? –
csattant fel, de a szavai elvesztették az élüket, ahogy könnyek folytak az
arcán. – H-hogy vagy képes ezt mondani? Mindezek után… És mi mit sem tettünk…!
– Kezdett átcsapni hisztériába, mire Sans azonnal a kezéért kapott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">ide figyelj, ami történt, megtörtént. nem számít,
mert egyszer mindez—<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hogy mered azt mondani, hogy
nem számít?! – kiáltott rá Alphys egy sikítással, ellökve őt magától. A
szemüvege vészjóslón villant a mesterséges fényben. – Van fogalmad róla, hogy
ez… a sok élet… vége, Sans, vége. És számít.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">és ha vége? sosincs „vég”, nekünk nincs.</span> –
Megigazította a kabátját ott, ahol Alphys lerántotta a válláról, mikor ellökte.
– <span style="font-family: "comic sans ms";">ha meg is történt
egyszer, talán nem ez volt az utolsó, csak az első.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- S-sans, miről… nem értelek,
miről beszélsz? – suttogta elborzadva a nő. – Papyrus is meghalt, nem tudod őt
visszahozni…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">én nem is.</span> – Hallgattak. – <b><span style="font-family: "comic sans ms";">eltökéltség</span></b><span style="font-family: "comic sans ms";"> kell hozzá.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez nem alátámasztott tény… –
hezitált Alphys. – N-nem alapozhatsz erre, csak mert ez az utolsó reményünk…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">én tudom. láttam.</span> – Meglepett reakciót
várt, vagy kíváncsit, de csak szomorú szemek vizslatták.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sans, meghaltak. Mind.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">alphys, neked kéne tudnod a legjobban, miről
beszélek!</span> – emelte fel most a hangját ő, és az asztalra csapott; a lapok
mindenfelé szálltak. – <span style="font-family: "comic sans ms";">hiszen
ezt kutattuk annyi ideig; az idősíkok, az anomáliák… és amikor g—</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "wingdings";">CSENDET.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "comic sans ms";">- amikor—<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "wingdings";">NEM.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sans, jól vagy? – kérdezte
Alphys hangja tompán, mintha a távolból szólt volna, és ő rájött, hogy nem is
fókuszál a szemével. Mikor pedig válaszolni akart, sehogy sem jött a nyelvére a
megfelelő szó – mintha egy másik nyelven akart volna beszélni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">e-ez csak egy rossz álom… </span>– mondta végül. –
<span style="font-family: "comic sans ms";">egyszer majd annak
fog tűnni… vagy nem is emlékszel rá.</span> – Elkezdett hátrálni, sajnálkozón
nézve rá, de furcsamód cseppnyi megbánást sem érzett, ahogy reszketve
távolodott tőle. – <span style="font-family: "comic sans ms";">mennem
kell.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sans, mi—<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A monitoron sikított valaki.
Alphys egyedül hallgatta a kis szörny könyörgését a hangszórón, aztán ahogy a gyerek
kinevette őt, miközben porrá zúzta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Az ember lépései óvatosak
voltak, megfontoltak a fekete-fehér házban, ami egykor Torielhez tartozott, most Asgore-é, és
a kezében az iménti fegyvert szorongatta készenlétben, hiába tudta jól:
mindenkivel végzett. Mindenkivel, kivéve…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sans némán meredt rá az
ablakon túlról, ahogy ő a konyha felé indult, behajolva a hűtőbe. Néma
bosszúsággal fordult el tőle, biccentve az előtte nyújtózó virágnak, aki úgy
fordult felé, mintha ő lenne egy napraforgó, s a gyerek maga a Nap. Talán így
volt, legalábbis az első részében Sans nem volt teljesen biztos – de abban nem
tudott tévedni, hogy egy egészen kicsi villanás jelen volt az ember szemében.
Piros fény, ami nem jöhetett volna sehonnan, így Sans ráfogta, hogy a saját
látása káprázik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Frisk… vagy a gyerek, az
ember, ez az élőlény – már ha élt – a gyerekszoba felé indult, útközben vállat
vonva egy csak általa hallható kérdésre, és a virág ismét mellette bukkant fel
a padlóból. Az ajtó kitakarta ebből a szögből, mit csinálhat ő odabent, de
mikor visszatért, egyenesen mániákus volt a tekintete. A cowboy kalap
elhagyatottan hevert mögötte a folyosón, pisztoly immáron villogó késre váltva,
ahogy a nyakában is egy apró medál kapaszkodott a láncán, táncolva minden egyes
lépésével. A két barát – annak kellett lenniük – együtt indult a pince felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sansnek lüktetett a koponyája
a színek hiányától, és már nem tudta, emlékben van-e vagy ez a valóság, meghalt
vagy él-e még – arra gondolt: <span style="font-family: "comic sans ms";">„<i>mindegy, hova, csak el innen.</i>”</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Teleportálás közben nyomta a
csontjait a vészterhes levegő a feszültséggel, és az agya helyén visszhangzott
a nyugtalan suttogás egy másik világból.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">hát vége</span> – sóhajtott halkan, ahogy a
székére érkezett, amit csupán fél órája hagyott itt a laborban; monitor furcsán
szürke, csak egy fegyver csillogott az alján, ahogy egy lóbáló gyerekkéz azt
szorította. – <span style="font-family: "comic sans ms";">megmondtam
neked.</span> – Csend. – <span style="font-family: "comic sans ms";">alph…</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Megfordult a kerekes székkel,
a görgő alatt valami omlott és puhán pattogott, hogy ömlő masszává terüljön
szét egy papírlapon. Sans felállt, bokáig porban. Remegett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">egyedül
hagytam itt, nem jöhetett érte a gyerek, hiszen figyeltem őt, az egyetlen
veszélyforrást, nem eshetett volna…</span></i> – Nyögött. – <i><span style="font-family: "comic sans ms";">…baja.</span></i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A laborköpeny magába foglalta
finom homokszemcsék tömkelegét, a maradék már szétszóródott, de a nagyját így
is a fehér anyag ölelte magához. A ruha ujjai maguk köré csavarodtak, mintha a
viselője is csakugyan így tett volna a saját vége előtt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Árulkodó és törött injekciós
tű hevert a fal tövében, a legtávolabb a fénytől, de mégis szomorúan csillogott
a szemcsés lapköveken. Sans lába előtt a hamvakban Alphys reszketeg, formátlan
és jellegtelen kézírásával ennyi állt a félig betemetett papíron:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
„<i>Sajnálom. Nem bírtam tovább. Ha igazad van, vége lesz, mielőtt
emlékeznék rá, hol is kezdődött.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i>Tudod, hogy mi van a pincében. Ne ítélj el érte. Ne feledkezz meg
róluk, ha visszajössz – gyere vissza<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i>csak te maradtál nekem mIÉrt nem jossz vissza <s>sna</s> sans kérleK<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i>sajnálom.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i>Az én hibám</i>”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Képernyő villogott, de a
termet új fény töltötte be – a könnyek nélküli kín kék tüze, ami az egyetlen
élő szörnyhöz tartozott, aki nem tett semmit a szabadulásuk érdekében, mert már
rég feladta. A lelkét a tudat tonnányi súllyal húzta le, hogy a térde felmondta
a szolgálatot, és fogak csikorogtak az erőtől, amivel összeharapta őket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A lap maga előtt kéken lángolt
már, felemésztve a szavakat és a vallomásokat lekörmölve, és annál még sokkal
többet is. Sans már nem volt ott, mikor égett a hamu, ami máskülönben
sérthetetlen lett volna, de tovább porladt, szállva a jéghideg lángok közt, az
utolsó darab fecnit kavarva a sötétbe, amin csak jelek húzódtak:</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "wingdings";">NE
MENJ UTÁNA<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "wingdings";"><br /></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "wingdings";"><br /></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "wingdings";"><br /></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; text-align: center;"><span style="font-size: x-small;">♡ ♡ ♡</span></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small;">Wingding szövegben az áll: <span style="text-align: center;">„</span>CSENDET.<span style="text-align: center;">”</span></span><br />
<span style="font-size: x-small;"><span style="text-align: center;">„NEM.</span></span><span style="font-size: x-small; text-align: center;">”</span><br />
<span style="font-size: x-small;"><span style="text-align: center;">„NE MENJ UTÁNA</span></span><span style="font-size: x-small; text-align: center;">”</span><br />
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span><br />
<a href="http://zima-in-winterland.blogspot.hu/2017/01/look-at-what-youve-done-6.html" style="font-size: small;" target="_blank"><span style="font-family: "cambria math" , serif; text-align: center;">6. fejezet </span>→<span style="font-family: "cambria math" , serif; text-align: center;"> </span></a></div>
Зимаhttp://www.blogger.com/profile/17912724435445290540noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7294472035536173837.post-41935291948194972492017-01-05T19:12:00.000+01:002017-05-10T16:33:20.000+02:00Look at what you've done /4.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwLHaCp0_bqy6lkh54GQ2TQGtokjOjKxjSJEZMlwm1zYago5fc94snVqwLriMebqk0s2F9FchT5Am6xEM-bRb6r7iLoBSB2x_fOGHnr5zsgUs8xX-3JF14xV-d8_BMP4tBI7hkRwANKRip/s1600/lookatwhatyouvedone4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="155" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwLHaCp0_bqy6lkh54GQ2TQGtokjOjKxjSJEZMlwm1zYago5fc94snVqwLriMebqk0s2F9FchT5Am6xEM-bRb6r7iLoBSB2x_fOGHnr5zsgUs8xX-3JF14xV-d8_BMP4tBI7hkRwANKRip/s400/lookatwhatyouvedone4.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;">[ Az első képet egyszerűen nem találtam (írjatok rám, ha kell nagy méretben),</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;">de a második ismét askskelebros munkája, akiknek megszűnt a Tumblrje. ]</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Fejezethossz: 1.3k</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Végigloholunk Waterfallon, éééés kinyírok egy shippet. Szó szerint. Áú.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<strike>Illetve cameo-zik a kedvenc őrült tudósom.</strike></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<i>„- Ugyan, kérlek – csilingelt az utált gyerekhang, azzal ő is a kezébe kapott egy dárdát. – Kezdjük.”</i></div>
<br />
<div style="text-align: right;">
<i style="text-align: center;">„</i><i>Oh, all of these minutes passing,</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Sick of feeling used.</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>If you wanna break these walls down,</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>You're gonna get bruised.</i><i style="text-align: center;">”</i></div>
<div style="text-align: right;">
[ <a href="https://www.youtube.com/watch?v=1rfSHisyHdc" target="_blank">x</a> | <a href="https://www.youtube.com/watch?v=ayB_ZLf3uN8">Undertale video</a> ]</div>
<br /></div>
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
<a href="http://zima-in-winterland.blogspot.hu/2017/01/look-at-what-youve-done-1.html" style="font-size: small;" target="_blank">← 1. fejezet</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "cambria math", serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span></div>
<div style="text-align: right;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"><a href="http://zima-in-winterland.blogspot.hu/2017/01/look-at-what-youve-done-2-3.html" target="_blank">← 2-3. fejezet</a></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
/4.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Úgy tűnt, a kölyök – nem
Frisk, nem gyerek, de már az sem biztos, hogy ember – tudta, mit keres. Azaz
kiket, így nem tartott sokáig, hogy a közeli vízfolyás csomós legyen a hamutól;
a képzeletbeli homokóra alsó fele egyre csak telt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Ugyanakkor Sans olyat is
észrevett, ahogy árnyról árnyra követte, amit egyébként nem akart volna
megfigyelni. Nem csak hogy kivégzett mindenkit – vagy inkább lemészárolt –, de
szórakozott velük. Shyren éneke óvatosan szállt, halkan és bátortalanul, míg
egy panaszos sikolyba nem fulladt. Sans megesküdött volna rá, hogy a kölyök
ránézett, mielőtt sikerült volna elteleportálnia.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Hogy honnan tudott a quiche-ről
a Waterfall-i pad alatt? Eddig sosem járt még ott, hát miért pont most fedezte
fel? Mintha előre tudta volna, hogy ott lesz, persze ez gyakorlatilag
lehetetlen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sans ismét a távolból figyelte
őt (a kezében jegyzetfüzet, az orrán szemüveg), amikor a táskájába tömködte az
újabb ételt, és a visszhangvirág suttogása kísérte őt:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">nem álltam készen a felelősségre… nem készen…
felelősség… nem…</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A csontváz megérintette a
virágot, ami már oly sok ideje őrizte ezt a titkot. Ám mielőtt elléphetett volna,
a suttogás elhallgatott. Csend volt, senki sem szólalt meg, a virág mégis mást
kezdett kántálni a keze mellett:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "wingdings";">SANS... SANS... S-</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Úgy rántotta el a kezét,
mintha elektromosság rázta volna meg, és már ott sem volt. A hang mégsem hagyta
el, ahogy Waterfall végénél görnyedt össze és zihált.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>LV 10<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>HP 56/56<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Félelmetes látvány volt
Undyne, ahogy a mellvértje kettéhasadt, felfedve néhol a kék pikkelyes bőrét a
felsőtestén – és ahogy ennek ellenére felegyenesedve állt. Ugyan a levegőt
hörgősen vette, és még a kopoltyúi a nyaka oldalán is oxigénért szomjazva
tátogtak, odavetette a kis sárga szörnynek, aki megrettenve állt az oldalánál,
takarásban az ember elől:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Menj már innen. Megleszek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Nem kellett kétszer mondania,
a gyerek farkát behúzva iszkolt el a másik irányba, kétszer is majdnem elesve,
de aztán eltűnt mindhármuk szeme elől – habár Sanst egyikük sem vette észre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A nő már láthatóan nem
tartotta magát annyira, ahogy a fiatal szörny eltűnt, és ha Sans szeme nem
csalt, a vágás mentén por kezdett hullani a páncélból. Undyne hörögve nézett
farkasszemet a kölyökkel, aki ironikusan balettcipőt és tütüt rángatott magára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szóval egy ütéssel, huh…? –
zihálta, és felköhögte a saját porát. – Csak ennyi kellett, hogy én… én… –
Megroskadt az egész tartása, ahogy beszélt. – A francba… Papyrus… Alphys… – Itt
elcsuklott. – Asgore… Kudarcot vallottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sans nem akarta nézni, de mit
tehetett, úgy igazán? Mégis, a szeme láttára a nő alakja felegyenesedett,
újfajta erővel az arcán.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem. – Megrázta a fejét,
amitől nem hullott jobban szét a teste; a mellkasán a rés szinte világított a
lelke zöldjében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">zöld? de
hiszen az csak emberi lelkeknél lehet…</span></i> –<i> </i>Sans hirtelen elmosolyodott, a fejét csóválva. – <i><span style="font-family: "comic sans ms";">szóval ezt titkoltad mindenki elől? <b>eltökéltség</b> van benned? egy kísérlet… legalább nem vagyok egyedül.
mégis… <b>jóság</b>. ironikus.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez már nem is csak a
szörnyekről szól, nem igaz? – nézett Undyne a gyerekre undorodva, és még
feljebb emelte magát. – Ha velünk végzel, az emberek lesznek a következők. Nem
engedhetem, hogy ezt tedd. Rajtam nem fogsz túljutni, erről gondoskodok. –
Azzal erősebben markolta meg a dárdája nyelét, hogy teljesen felegyenesedjen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A gyerek csak némán nézte,
talán ámulva a kitartásán, vagy hogy még volt mersze fenyegetőzni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mindenki akarata most bennem
egyesül, és mindenki nevében be is fejezem ezt, itt és most! – Az ép szeme már
eddig is világított, de most az egész teste fényt ontott magából, mire az ember
és Sans is eltakarta a szemét. Ahogy a csontváz kinyitotta a sajátját,
megrendülten meredt a jelenetre: Undyne alakja fenyegetően magaslott a gyerek
fölé, a szemkötő elporladt a bal szemürege előtt, és a lyukból furcsa nyilas
fények törtek fel, mintha a benne lévő erő már nem tudott volna hol máshol
kifolyni a testéből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i>- Ennél egy kicsit jobban kell próbálkoznod, hogy engem leverj.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A hangszínétől még Sans is
összerándult, olyan intenzitással visszhangoztak a szavai. Mégis, a kölyök
rezzenéstelenül állta a tekintetét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ugyan, kérlek – csilingelt
az utált gyerekhang, azzal ő is a kezébe kapott egy dárdát. – Kezdjük.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sans előtt folyt le a csata
immáron vagy huszadszor, és az ember egyre csak vesztett. Ami egy normális
lénynél frusztrációt okozna, de úgy tűnt, ez a korcs élvezi – vigyorgott,
mintha valami csak számára vicceset látna, mintha egy játék lenne az egész.
Ugyan unos-untalan több sebből vérzett, azt csak letörölte, és néha a szájába
dobott egy-egy lopott ételt. A quiche érintetlenül pihent a táskájában,
mellette pár más dologgal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Nem kellett sok, hogy megint
kifogyjon az erőből és elhibázza a lépést – a térdét átdöfte egy dárda,
megbénítva a fél lábát. A fájdalomtól üvöltött ugyan, de nem vakította el, így
kihúzta azt a saját csontjából, hogy az előtte álló szörnybe állítsa.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mindketten reszkettek, az
egyik lassan felegyenesedve vérző lábbal, a másik összerogyva a lelkébe
ágyazódott fegyverrel. Undyne arca eltorzult az elkeseredettségtől és kíntól, de
mintha a vonásai maguk is megnyúltak volna az arcán. Az állán egy csepp gyűlt,
ami összetéveszthető lett volna izzadtsággal, ha nem ugyanolyan színű, mint a
bőre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A szörny lassan, de biztosan
olvadt, így, hogy nem volt elég erős, hogy irányítsa a benne élő hatalmas <b>eltökéltséget</b>.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szóval még ez… sem volt elég…
– hörögte a térdelő nő; az immáron remegő, amorf keze a sebe fölött vibrált. –
Heh… hehehe… – A válla finoman rázkódott az erőltetett nevetéstől, ahogy
felbámult hunyorogva a gyerekre, aki most előtte magasodott. – Ha azt hiszed,
ettől minden reményem elveszett… hát tévedsz! Alphys figyelte a harcunkat, és
mondta, ha bármi rosszul sül el, ő… evakuálna mindenkit. Sosem jutsz el
hozzájuk, érted? Asgore is… a lelkekkel… nem hagyja veszni a világunkat!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Ferde fogas vigyorral az arcán
rogyott össze végleg egy kupac homokká. A vértje darabjai üresen kongtak a híd
kövein.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>LV 12<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>HP 16/64<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sans nem várta meg, hogy lássa
a gyereket tovább haladni a mostanra begyógyult lábával – a labor elé
teleportálta magát.<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Nem tudta, mire számított,
mikor belépett a terembe, ahol csak a hatalmas monitor fénye világított, de
mindenképpen jobban fájt, mint azt képzelte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem, nem, nem… – zokogta egy
hang a székből, és Sans egy pillanat alatt mellette termett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">alphys? én vagyok az.</span> – A szörny először
összerezzent a hangjára, de az ismerős arcot látván belekapaszkodott a karjába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sans…! – A hangja
elcsuklott, de erőt vett magán és visszanyelt egy csúnya csuklást. – Te élsz,
hála Istennek! E-egyik felvételen sem láttalak, de nem tudhattam, hogy te is…
Jaj, P-Papyrus, annyira sajnálom őt… – Itt ismét elfogta egy reszkető sírás,
mialatt Sans megnyugtatón tartotta őt a székben a karjával.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">oké, alph. semmi baj, lélegezz.</span> – Fél
percig csupán hüppögés töltötte be a teret, ahogy a képernyőn a korcs is a
labor felé tartott, egyelőre csak az üdvözlőtábla mellett elhaladva. – <span style="font-family: "comic sans ms";">ki kell mennünk innen, ha
idejön, rendben?</span> – Nem várt választ, és máris a pincében (az igazi labor
bejáratánál) termett vele, hogy ott várjanak; körülöttük csupán a sötétség
keveredett a dohhal és valami kaparászással a hátuk mögül. Nem fordultak meg,
mikor a dolog szimatolt, aztán akkor sem, mikor hirtelen némaságot hozott az ő
eltűnése is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Balettcipők susogtak a hideg
padlón odakint, aztán hűtő nyílt és csukódott, mire Alphys olyan hevesen
rándult össze a hangra, hogy Sanst bordán vágta. Kint néma csend volt pár
percig, aztán az elegancia nélkül csoszogó léptek elhagyták a szobát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Abban a pillanatban Sansék
kint is álltak ugyanazon a helyen, a nő kábán a teleportálástól és a
könnyektől, míg a csontváz tekintete a képernyőn függött, ahol a gyerek épp egy
Pyrope-ot hasított ketté. (Láthatóan esze ágában sem volt visszamenni a
laborba; talán tudta, hogy a lift felé kell mennie.) Sans már nem is érzett
késztetést, hogy félrenézzen a látványról. – <span style="font-family: "comic sans ms";">mindenkit ki kell menteni, akit csak lehet, érted?
undyne-ért.</span> – Utálta, hogy ezt mondja, de ha ez adott motivációt a
másiknak… Sans nem tudta, neki maradt-e egyáltalán.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- J-jó… – Alphysnak láthatóan
nem akaródzott elengednie a csontvázat, így a másik csak felsóhajtott.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">tudom, hogy fáj, oké? <i>tudom.</i> de legyél erős, érte. megérdemli. </span>– Ezzel egy könnyes
szájrándulást kapott, amit elkönyvelt magában mosolykísérletnek. – <span style="font-family: "comic sans ms";">miben segítsek?</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; text-align: center;"><span style="font-size: x-small;">♡ ♡ ♡</span></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small;">Wingding szövegben az áll: <span style="text-align: center;">„</span>SANS... SANS... SA–<span style="text-align: center;">”</span></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small;"><a href="http://zima-in-winterland.blogspot.hu/2017/01/look-at-what-youve-done-5.html" target="_blank"><span style="font-family: "cambria math" , serif; text-align: center;">5. fejezet </span>→<span style="font-family: "cambria math" , serif; text-align: center;"> </span></a></span></div>
</div>
Зимаhttp://www.blogger.com/profile/17912724435445290540noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7294472035536173837.post-63216649601068708372017-01-04T18:26:00.000+01:002017-05-10T16:33:31.500+02:00Look at what you've done /2-3.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7Ju3WOLrDl2EdfdPbKLJyxY-H02tF0cSgLAjQ3A4V1MdrpVpo1hXdXkKGyQ7uD6wQxoQJDjxj9nEvYykf7EIYM14T1R7KAMi5fvTHTZxsJg1weT_6yorOXXsxN0X_CPQkUsAKGg8TI6Rm/s1600/37.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="247" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7Ju3WOLrDl2EdfdPbKLJyxY-H02tF0cSgLAjQ3A4V1MdrpVpo1hXdXkKGyQ7uD6wQxoQJDjxj9nEvYykf7EIYM14T1R7KAMi5fvTHTZxsJg1weT_6yorOXXsxN0X_CPQkUsAKGg8TI6Rm/s320/37.png" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;">[ Kép askskelebros munkája, de megszűnt a Tumblr. ]</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Részhossz: 3.2k</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Le akartam tudni egyben Snowdint, ezért a két fejezet. Mostantól érvényes a <b>genocide spoiler</b>, illetve innentől kezdve rövidebbek lesznek egy darabig a részek!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jaj, vajon mi lesz ebben a fejezetben, de nehéz kitalálni. (Indokolatlan feels, az vár csak rátok. Meg sok 'heh'.)</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nálam a <i>determination</i> az <i>eltökéltség</i> lett, hogy így az elején eloszlassak minden kérdést.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<i>„<b>LV 6<o:p></o:p></b></i></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<b><i>HP 36/40<o:p></o:p></i></b></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">honnan az a rengeteg lv.</span>”</i></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<i style="text-align: center;">„</i><i>Two birds on a wire.</i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<i>One tries to fly away</i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<i>And the other</i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<i>Watches him close</i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<i>From that wire.</i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<i>He says he wants to as well</i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<i>But he is a liar.</i><i style="text-align: center;">”</i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
[ <a href="https://www.youtube.com/watch?v=0oGrwGCRImY" target="_blank">x</a> | <a href="https://www.youtube.com/watch?v=A_OSauTGVYM" target="_blank">Undertale video</a> ]</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: right;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"><a href="http://zima-in-winterland.blogspot.hu/2017/01/look-at-what-youve-done-1.html" target="_blank">← 1. fejezet</a></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span><br />
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
/2.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Egy csontváz ébredt fel
Snowdinben, talán ezredszerre azon a napon, ezúttal nyugtalan zihálástól
reszketve. Egy álom volt, biztos volt benne, ugyanis még nem történt meg, így
nem kellett emléknek lennie, csak lidércnyomásnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Nagy kár, hogy mostanra már
túl jól meg tudta különböztetni az álmot az emléktől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>SANS, MEDDIG AKARSZ
LUSTÁLKODNI?</b></span> – szólt Papyrus hangja, aki másodpercekkel ezelőtt
hullott porszemekre és terült szét a földön, tehetetlenül, egyedül a ruháit
hátrahagyva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">megyek.</span> – A konyhában termett, hogy
megbizonyosodjon róla: ez most nem álom. És Papyrus ott is állt, mint minden
ilyen reggelen, a tésztája fölött. Sans nagyot nyelt (volna, ha van
nyelőcsöve), de nem tudott megszabadulni a torkában ülő odaképzelt gombóctól. –
<span style="font-family: "comic sans ms";">most mennem kell, de
vigyázz magadra, rendben?</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>ÉN MINDIG VIGYÁZOK,
NEKED IS KÉNE—
SANS?</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Egy csontváz elveszetten
ácsorgott a mostanra üres szobában, mert a bátyja se szó, se beszéd, ott
hagyta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">helló, grillz, ketchup.</span> – Lekapta a felső
polcról. – <span style="font-family: "comic sans ms";">kösz,
mindig tudod, mi kell nekem. tessék, pénz. vigyázz ma. pá.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mindenki hozzá volt szokva
Sans hirtelen felbukkanásaihoz és eltűnéseihez, de erre még Dogamyék is
összenéztek a csuklyájuk alatt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Talán elkezdte komolyan
venni a munkáját – vélekedett Doggo, aki így most csak vakon pislogott, hogy
mindenki mozdulatlanná dermedt. – Igaz is, nekem is a helyemen kéne lennem. –
Azzal ki is indult tapogatózva, az unokatestvérei pedig sóhajtva kísérték ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">csak
hibázott, csak egyetlen egyszer. elég az
hozzá; talán most az egyszer gyakorolni akart és túl erősen ütött oda – az
emberek néha fel sem fogják, hogy mennyire erősek hozzánk képest, de nem is
baj, mert ő egy gyerek, aki mégis vissza tudja tekerni az időt, így most minden
jó. csak le akarta gyengíteni, hogy aztán megadja magát, csak változást akart,
de nem ilyet. most minden jó. lélegezz már, az isten szerelmére, mindenki
bámulni fog.</span><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A levegő sípolt és fütyült a
fogai közt, végig a szemüregén, és most az egyszer megreszketett bele, ahogy
egy fuvallat cirógatta a kézfejét. Gyorsan zsebre is vágta a kezét, a ketchupos
üveget előtte a belső pulóverzsebébe rejtve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">most már jól
fogja csinálni. bocsánatot kért, nem? csak ki kell várnom, míg eljön torieltől.
talán beszélek vele erről. …nem, sosem beszélünk semmi ilyenről, nem most
kezdem el.</span></i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Kínos és kínzó lassúsággal
teltek a percek, amik órákká nyúltak már, de Sans nem hibáztatta a kölyköt. Ha
most több időre volt szüksége, mielőtt kilépne azon az ajtón, hát legyen. Talán
nem mert Sans szem(üreg)ébe nézni azok után, amit tett? Mégis, véletlen volt –
csak nem volt tisztában az erejével, ez minden, ugye?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">heh.</span></i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mégis, a nyíló ajtó
szürkeséget hozott, hamut és kormot és egy szenes pulóveres gyereket, akinek
nedves por ült a szeme alatt, és aki mögött sárga folt vigyorgott <span style="font-family: "calibri" , "sans-serif"; font-size: 11.0pt; line-height: 115%;">–
vigyorgott? – </span>a
sötétben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Oh, szó sem volt arról, hogy
félt a szemébe nézni – csupán csak elfoglaltabb volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">…heh.</span></i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Már jól ismert, de valahol
mégis idegen léptek szeltek át a szűz havon, cseppet sem óvatosan, hanem port
hagyva maguk után és eltaposva mindent, ami a talpa alá került, ropogva és
recsegve előre és előre. Mégis, valamire várva megállt, nem toporogva, nem is
igazán feszengve. Nem-emberien mozdulatlanul, ami ironikus, mert ő volt itt a
legemberibb, de most úgy tűnt, valami elhagyta őt. A lelke nem – Sans látta a
még fényesebben ragyogó lelkét a mellkasában, ha beletekintett, de ez csöppet
sem volt megnyugtató.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>LV 6<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>HP 36/40<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">honnan az a
rengeteg lv.</span></i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A saját lelkét mintha vasmarok
szorongatta volna, miközben egy szenvtelen arcú kölyök – aki nem olyan volt,
mint az ő Friskje – hátrafordult és megrázta az öntudatlanul kitartott kezét. A
párna puffogása a tenyerében süket fülekre talált, csupán Sans szólalt meg
elkínzottan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">a régi puki–párna–a–tenyérben trükk; mindig
vicces.</span> – Csend. – <span style="font-family: "comic sans ms";">ez
a jel, hogy nevess.</span> – Hideg szemek. – <span style="font-family: "comic sans ms";">persze nem muszáj, jesszus, kölyök.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Elengedve bámult rá, állva a
kényelmetlenül a koponyájába meredő tekintetet. Frisk, vagy akárki is volt ez,
pedig szótlanul fordult meg, bepiszkítva a havat maga után, ahogy elindult
előre. Nyilván tisztában volt vele, hogy Sans követi, ha nem is tette szóvá –
miért is tette volna? Megszokhatta már, hogy minden egyes alkalommal így megy
ez.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">most mi más?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">tudod, az öcsém… talán el kéne bújnod előle</span>
– préselte ki magából Sans. Semmi válasz. – <span style="font-family: "comic sans ms";">nekem az is jó, ha maradsz. így is, úgy is
megismer majd, nem…?</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">oh, a fene.</span></i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A következő megszólításra
majdnem kiugrott a bőréből – ha lett volna neki –, pedig Papyrus, aki most
érkezett, éppen előtte állt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>SANS, TE LUSTASÁG!
MEGINT CSAK HENYÉLSZ
ITT? VAGY TALÁLTÁL
MÁR EGY EMBERT?</b></span> – tette a csípőcsontjára a
kesztyűs kezét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">hé, paps, ami azt illeti… igen, itt is van? épp
itt?</span> – bámult rá Sans tanácstalanul, mert… más volt a párbeszéd. Mint
amikor rossz sorrendben kerülnek bele a hozzávalók az ételbe; ugyanaz a
végeredmény, de közben valami más.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mintha hiba lenne a kódban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>AKKOR EZ KIPIPÁLVA!</b></span> – örült a fiatalabb és
elmasírozott. Az élénk sál narancsa furcsán magányosan lobogott mögötte a
szélben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">ha van kedved</span> – beszélt a gyerek hátának –,
<span style="font-family: "comic sans ms";">esetleg
megpróbálhatod megoldani a rejtvényeket. <i>tudom</i>,
hogy jó vagy benne.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Szokásához híven nem kapott
választ, de ez a hallgatás Frisk első kiejtett szavai után újabb jeges fuvallat
volt a lelke mellett. Vagy csak tényleg fújt a szél.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">heh.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">tudod, az öcsém már nagyon találkozni akar egy
emberrel. értékelném, ha a kedvéért tovább tettetnéd, hogy az vagy. …még
látlak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A ’<span style="font-family: "comic sans ms";">telegút</span>’ (teleport–alagút)
pillanatnyisága a szintén megszokott csend helyett mégis nyugtalan suttogást
hozott az egyébként fénytelen semmiben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mikor legközelebb látta, síri
csend kúszott a megfontolt gyerekléptek előtt, és ő fittyet hányva a
közönségére látványosan megtörölte a szaggatott nadrágjában a kését. Por hamun
és kormon, rajtuk könnyek fantom-emléke. Egy kényelmetlen, feszes arckifejezés
ült a vonásain.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Papyrus mosolya viszont
képtelen volt lelohadni, ahogy ránézett az… emberre. (Embernek kellett lennie.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">vendégünk van</span> – jelentette be Sans
fennhangon, így két pár szem(üreg) meredt a havas út felé. (<span style="font-family: "comic sans ms";"><i>ez egy igen szakállas vicc</i>
</span>– jegyezte meg magában. – <span style="font-family: "comic sans ms";"><i>pontosabban már olyan régi, hogy nem is szakállas, hanem már
csak csontváz.</i></span>)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>ÚGY ÉRTED, A
SZIKLA?</b></span> – „meresztette” a szemét (<span style="font-family: "comic sans ms";">szemüregét!</span>) a másik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">nem. a kő előtt.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>OH, HOGY AZ. . .
FOGALMAM SINCS, HOGY
MI AZ</b></span> – vallotta be.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">nem egy kő.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>NEM AZ? HM.
ESZERINT CSAKIS EGY
EMBER LEHET!</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">reméljük.</span><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>EZ ESETBEN,
EMBER! KÉSZÜLJ FEL
MINDENFÉLE TRÜKKRE, REJTVÉNYRE
ÉS EGYÉB CSODÁS
FURFANGOS FEJHASÍTÓRA!</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">fejtörő</span> – segítette ki Sans.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>ELÖL TERÜL MEGANNYI
MÓKA! NYEHEHE!</b> </span>– Azzal
odafordult az alacsonyabbhoz. – <span style="font-family: "papyrus";"><b>MENJÜNK, KÉSZÍTSÜNK
IS FEL MINDENT!</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">rendics’.</span> – A tekintetével követte a másik
hátát, ahogy az előre sietett. – <span style="font-family: "comic sans ms";">tehetnél úgy, mint akit érdekel. poén is lehet, ha
kipróbálnád.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Az ezért kapott pillantás
szenvtelen volt, és mintha az egy vállrándítás lett volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A „szíve” persze elárult
mindent.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>LV 7<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>HP 38/44<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Miután beérte a testvérét, nem
pillantgatott hátra, bár tudta; a gyerek mögöttük jön. Csupán csak abban nem
volt biztos, hogy akarja-e ezt, vagy nem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>SANS. . . ?</b></span> – törte meg végül a csendet Papyrus,
amit Sans eddig észre sem vett, hogy maguk köré telepedett, mint egy fojtogató
pulóver. Még sosem volt ennyi ideig csend köztük, már amennyire az idősebb
vissza tudott emlékezni. (És valószínűleg jól tudta, mert olyan dolgokra is
emlékezett, amikre senki más.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">tessék, paps? mintha elvitte volna a cica… inkább
kutya a nyelved, annyit hallgattál az előbb.</span> – Mindkettejük léptei
recsegtek a havon. – <span style="font-family: "comic sans ms";">még
leszidást sem kapok? mi a baj?</span> – sandított fel rá. Papyrus arca
kétségbeesettséget tükrözött, már amennyire ez lehetséges egy csupasz
koponyával, és egy kicsit hezitált, mielőtt megszólalt volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>BE KELL VALLANOM,
ÚGY ÉRZEM, HOGY
NEM MEGY EZ AZ ELFOGÓSDI. . . AZ EMBER
NEM IS MEGY
BELE EGYIK PRÓBÁBA
SEM!</b></span> – A vállai megereszkedtek,
ahogy lehorgasztotta a fejét. – <span style="font-family: "papyrus";"><b>BIZTOSAN NEM
IS OLYAN JÓK. . .</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">ugyan már, öcsi, biztosan csak… öhm… talán az
embereknél tényleg más szokások vannak? talán idő kell neki, hogy rájöjjön,
hogy ez jó móka is lehetne. szóval csak ne törj le annyira</span> – lökte
oldalba a másikat játékosan, persze a könyöke így is csak a medencéjét érte el.
– <span style="font-family: "comic sans ms";">se perc alatt jobb
belátásra tér, meglátod. megoldjuk.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>SANS. . .</b></span> – Papyrus sóhajtott egyet, mielőtt
folytatta volna, és a másik érezte a pillantását a feje búbján. – <span style="font-family: "papyrus";"><b>NEM
SZERETEM, AMIKOR HAZUDSZ
NEKEM. TUDOM, HOGY
AZ ÉRDEKEMBEN TESZED,
DE. . . EDDIG SENKI
SEM ÉRTÉKELTE A
PRÓBÁLKOZÁSAIMAT EZEN A
TÉREN, AKÁRHOGY IS
TÖRTEM MAGAM. PERSZE,
RAJTAD KÍVÜL!</b></span> – derült fel
csöppet, de az a szomorú csillogás még ott volt a szemeiben. – <span style="font-family: "papyrus";"><b>DE
HISZEK NEKED, HOGY
MEGOLDJUK.</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Egy hangos nyüszítést hozott a
szél a hátuk mögül, és ha Sans nem számított volna rá, most reszketne. Így is
összekoccantak ugyan a fogai.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">ez… igaz. igen. megoldjuk, csak várd ki. minden jó
lesz. de második esély is mindig van. csak…</span> – Sötét veremmé mélyült a
tekintete. – <span style="font-family: "comic sans ms";">néhányan
elrontják még azt is.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>AZT HISZEM, EZT
NEM EGÉSZEN ÉRTEM. . .
DE TE ÉRTED HELYETTEM IS!</b></span> – karolta át a vállát, mire egy
kicsit megbillentek mindketten.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">heh…</span> – Sans elcsöndesedett, és sajnálta
megint, hogy bőr hiányában nem érzi a testvére érintését. Persze a lelke erejét
a sajátja mellett annál inkább, ami csak annál jobban aggasztotta, hogy milyen
érzés volt elveszteni… – <span style="font-family: "comic sans ms";">az
már egyszer biztos.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Minden megváltozott egy kis
szereplő miatt a történetben. Mert sajnos egy kulcsfontosságúról volt szó. Ha
ugyan nem a „főszereplőről”.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mire felállítottak minden
csapdát, az itt-ott elejtett sikolyok elhalkultak. A levegő zavaróan jegessé
vált, a hó sehol sem volt tiszta. A falevelek rezegtek – mögötte bujkáltak a
szörnyek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mint Sans később megnézte,
csak por maradt a fák tövében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Persze az ő saját
erőfeszítéseiknek sem lett eredménye. Minő meglepő módon ez az ember (<i><span style="font-family: "comic sans ms";">nem hívom frisknek</span></i>) belesétált a rejtvénybe a
szabályok elmondása előtt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">de a mosolya…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">mosoly?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">ahogy
suttogta…</span></i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i>- Három maradt.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b><i><span style="font-family: "comic sans ms";">eltökéltség.<o:p></o:p></span></i></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Az óra, ha képzeletbeli is,
úgy tűnt, ketyegett. Vagy inkább a homok szemerkélt egy homokórában. Találóbb,
tekintettel arra, hogy a gyerek is maga mögött csak port hagyott, ami tapadt, a
szél felkavarta és fojtogató volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sansnek a saját pulóverét is
le kellett porolnia, mikor az ember előtte állt, aki már nem is törődött vele,
hogy valamennyire letisztítsa magát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Valami vibrált köztük,
elmosódott számok kellemetlen, ámbár tompa fehér zajjal vegyülve. Mégis, most
annál könnyebb volt beletekintenie a lelkébe. És nem tetszett neki, amit látott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>LV 8<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>HP 42/48<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "comic sans ms";">- a testvéremtől jobban teszed, ha távol maradsz.
egyébiránt, ha tovább haladsz ezen az ösvényen, amin elindultál lefelé…
megszenveded.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Vagy <span style="font-family: "comic sans ms";">’nem lesz jó vége’</span>, bár sejtette,
hogy az inkább csak számukra lenne rossz befejezés. Vagy <span style="font-family: "comic sans ms";">’megbánod’</span>, de ezt
már igazán felesleges volt mondani.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Olyan érzés volt, mint egy
rossz álom, de Sans azokat legalább már kiismerte és egyik sem volt ilyen. Az
eddigi legrosszabb az volt, mikor mindenki lent ragadt, egyedül Asgore halt
meg, és a kölyök az ő lelkével hagyta el az Alvilágot (<i><span style="font-family: "comic sans ms";">milyen
ironikus már ez az elnevezés, amit az emberek adtak</span></i><span style="font-family: "comic sans ms";">.</span>)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
De ez is csak párszor fordult
elő. Most, hogy a Határ még fel volt húzva és nem volt menekvés, inkább kívánta
vissza azt az előző – mit? – idősíkot, ahol csak az volt a legnagyobb bajuk,
hogy új vezetőjük lett. És nem az, hogy idelent csapdába esnek egy kisgyerek
miatt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Ez a kisgyerek most hidegen
méregette az előtte álló csontvázat és félrebillentette a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Állj félre – mondta olyan
hangsúllyal, mintha csak az időjárást állapította volna meg. De még inkább
mintha úgy értette volna: „Majd meglátjuk.”<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Persze a szavaiban sehol sem
volt a korábbi bizonytalan rekedtség. Nem – túl <i>eltökélt</i> volt ahhoz.</div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
/3.<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Grillby hallgatott és poharat
törölt. És hallgatott, és nem osztott ki italokat. Csak törölt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">nem fest túl jól a helyzet.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Felvont szemöldökkel fordult a
frissen érkezett felé – a maradék öt vendég a bárban szétszórva érdekesebbnek
találta a saját asztalukat. Bár… senki sem mozdult. Az egész jelenet érdekesen olyan
volt, mintha megállítottak volna egy filmkockát, de két meganimált szereplő még
mozgott volna rajta, dacolva a természet törvényeivel. És a reflektorfényben
ketten néztek egymásra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">örülök, hogy nem kérdezel, mert így nem kell
hazudnom. de ha el is mondanám neked az igazat… mondjuk azt, hogy senki sem
emlékezne majd rá</span> – kacsintott rá Sans, de csak fáradtan dőlt a pultnak,
nem is vesződve azzal, hogy leüljön. – <span style="font-family: "comic sans ms";">igazából akkor miért is ne? igen, nyertem
magunknak pár plusz percet, ahol csak mi beszélünk. befagyott az idő. hah… szóval,
az ember, akiről beszéltem? fegyvert hordoz magával. szerinted miért kong az
ürességtől a bár?</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Agresszív lángnyelvek csaptak
fel a férfi kezén, megolvasztva a benne tartott poharat. Sans gondosan arrébb
hajolt tőle.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">el kell intézned, hogy ne találjon senkit a
városban, mire ideér, értve? mi feltartjuk, de te itt intézkedj. megbízok
benned ennyire.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Valószínűleg látta az apró
kérdést a szemében, mert a csontváz vállat vont.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">waterfall? hotland? a legjobb, ha a hajóssal mennek.</span>
– Elveszett tekintettel keresett valamit a pulton, vagy csak épp oda esett a
tekintete… mindegy volt. – <span style="font-family: "comic sans ms";">akárhol
jó… csak ne legyenek itt.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sans utolsó szavai
visszhangoztak még akkor is Grillby fejében, mikor már csak ő volt a pultnál,
és hallotta a többiek halk beszélgetését az asztaloknál.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Visszatérve ő maga is a
valóságba és Papyrus mellé, Sans felnézett a testvérére – aki láthatólag mindezek
ellenére megmaradt a réginek; vidámnak és gondtalannak, ugyanakkor
odafigyelőnek, így nem is volt csoda, hogy nem kerülte el a figyelmét Sans
komorsága.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>SANS, MINDEN RENDBEN?</b></span> – kérdezte aggódva. Persze a
másik csak vállat vont.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">attól függ, mit érintve</span> – válaszolt végül,
eltekintve a messzeségbe, ahol gyéren esett a hó. – <span style="font-family: "comic sans ms";">de összességében… nem a legjobb napunkat
éljük.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>AZ EMBER MIATT,
IGAZ?</b></span> – A kérdéstől összerezzent a másik, és kénytelen volt
felnézni Papyrusra. Most ő volt az, aki nem nézett rá, és tapadósan nyúlt
köztük a csend.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">igen.</span> – A válasz egyszerű volt. – <span style="font-family: "comic sans ms";">igen, miatta. és tudom,
hogy egyébként is vigyázol magadra, de most az egyszer… hallgass rám és maradj
távol tőle. nem akarom, hogy akármilyen bajod is essen.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>EZT NEKEM KÉNE
MONDANOM NEKED, NEM
FORDÍTVA!</b></span> – vágott vissza a fiatalabb, de nem volt dühös; Sansre
soha. – <span style="font-family: "papyrus";"><b>MIATTAD JOBBAN
AGGÓDOK. . . NAGYON KEVÉS AZ ÉLETED,
ÉS CSAK EGY
TÁMADÁSBA KERÜLNE, HOGY. . .</b></span> – Itt megakadt. – <span style="font-family: "papyrus";"><b>DE
HÁT EZÉRT GYAKOROLTUK
A HÁRÍTÁST, NEM IGAZ?
HOGY VÉLETLENÜL SE
TALÁLJON EL SENKI!</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">heh. igaz</span> – vigyorgott fel rá, de érezte a
fényeket kihunyni a szemében. A másik viszont lassan bele is lendült a
fellelkesítő beszédbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>MINDEMELLETT
BIZTOS VAGYOK BENNE,
HOGY RÁ TUDNÁNK
VENNI, HOGY NE
ÁRTSON SENKINEK. HATÁROZOTTAN
HISZEM, HOGY NEM
IS AKAR IGAZÁN
SENKIT SEM BÁNTANI!
DE HA MEGMUTATJUK
NEKI, HOGY SZERETETTEL
MENNYIVEL TÖBBET ELÉRHET—</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">nem kockáztathatunk!</span> – vágott közbe Sans,
és mintha egy pillanatra megvillant volna a szeme. Ez Papyrus figyelmét sem
kerülte el, ugyanis kinyúlt felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>SANS—</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">elég. nem engedem, hogy megpróbáld megfékezni őt.
normál esetben sikerülne, de most…</span> – Elhalkult. – <span style="font-family: "comic sans ms";">túl veszélyes, paps.
kérlek, ne menj a közelébe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Papyrus enyhén bosszúsnak
tűnt, de higgadtan folytatta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>ÉRTÉKELEM AZ AGGODALMAD,
ÉS MEG IS
ÉRTEM, DE TUDOD,
HOGY ÓVATOS VAGYOK.
ELÉG LENNE CSAK
EGY KICSIT BESZÉLNEM
VELE. . .</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">mit nem értesz azon, hogy ’<i>nem</i>’?!</span> – kiáltott rá Sans, a levegő körülötte pár méteren
szikrázott és süvöltött, ahogy a fivérére szegezte az egyedüli immáron kék
szemét. – <span style="font-family: "comic sans ms";">nem fogod
kockára tenni az életed emiatt, érted?!</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Az öccse ijedtnek tűnt, de
hamar összeszedte magát, és a riasztó aura ellenére megközelítette a testvérét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>FIGYELJ, NEM FOG ELDURVULNI A HELYZET,
CSAK BESZÉLEK VELE, HM? NEM
IS KELL EGYEDÜL MENNEM, ESETLEG VALAKI MÁS
IS OTT LESZ, NA?</b></span> – Széttárt ujjakkal nyúlt ki felé
egy kesztyűs kezével. – <span style="font-family: "papyrus";"><b>CSAK NYUGODJ MEG, KITALÁLUNK
VALAMIT, DE JOBB
BELÁTÁSRA TÉRÍTEM.</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <i><span style="font-family: "comic sans ms";">nem.</span></i>
– A hangja zengő volt, mintha a koponyájában visszhangzott volna, a teste pedig
ugyanolyan feszülten állt. – <span style="font-family: "comic sans ms";">te
nem tudod, mire képes… nem engedhetlek oda.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>TE TUDOD?</b></span> –
kérdezett vissza Papyrus, de rögtön meg is bánta, mert most érezte meg igazán
Sans dühét, aki már reszketett tőle.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">igen, és azt is tudom, hogy a fejedet venné, ha
csak a közelébe mennél!</span> – Enyhén zihált, és a szeme vibrálni kezdett a
hirtelen kirohanás okozta erőtől. Nem Papyrusra volt dühös, de csak ő volt itt,
hogy kitöltse valakin a dühét. – <span style="font-family: "comic sans ms";">egyáltalán kit vinnél magaddal? ebben a pillanatban is
evakuálnak mindenkit, és nem is csak snowdinből. ez már rég nem a mi
feladatunk.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Ez láthatóan gondolkodóba
ejtette a másik csontvázat is, de aztán csak megérintette a kisebb vállát.
Mivel amaz nem húzta el, felbátorodva közelebb is lépett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>BELÁTOM, IGAZAD VAN, HOGY VESZÉLYES. DE NEM TUDHATOD BIZTOSRA, HOGYAN REAGÁLNA, HA VALAKI
BESZÉLGETNE VELE. HISZEN
EGYIKÜNK SE PRÓBÁLTA!
TALÁN EZ A MEGOLDÁS!</b></span> – szorította meg a vállát
biztatón, majdhogynem lelkesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">nem tudsz te semmit.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Ez a pár szó rosszabb volt,
mint egy pofon, mert még ezt is érezte fizikailag, de a mellkasa sajgott
inkább. Hátrébb lépett tőle, elszakítva a kezét a vállától.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>NEM ÉRTEM, MI—</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">legalább örülnél neki, hogy ilyen tudatlan vagy</span>
– nevetett a másik, pedig be kellett látnia: itt igazán semmi vicces nem volt.
A hangja hamar el is halt. – <span style="font-family: "comic sans ms";">csak
egyszer az életben hallgass rám, ha már a bátyád vagyok, mielőtt a vesztedet
okozod. gondolj egy kicsit rám is, mielőtt hősködsz.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Az ordításánál sokkal rosszabbak
voltak a halk, érzelemmentes szavai, amitől még jobban lehűlni látszott az idő.
Habár a szeme már semmilyen fényt nem árasztott, lerítt róla, hogy egy rossz
mozdulat és nem habozik használni az iménti erejét. Papyrus lázasan keresett
valami megnyugtató szót, amivel megmentheti a helyzetet, de egyre csak azon
járt az agya, hogy mégis mit rejtegethet előle a fivére.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">ne menj a közelébe</span> – voltak az utolsó
szavai, mielőtt eltűnt a semmiben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A szél egy narancs sálat
tépett egy magányos alakon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i>- Papyrus.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Snowdinben még sosem volt ekkora
csönd. Idegtépő és üres, mintha nem az előbb ürült volna ki a város, hanem
mindig is lakatlan lett volna; mégis, a sebtiben elhagyott házakról ordított,
hogy nemrég még élettel volt teli minden. A kémények füstöltek, a téren az
ajándékok a karácsonyfa alatt magányosan hevertek, az egyetlen bár ajtaja pedig
tárva nyitva ontotta bentről a kellemes meleget, de a hideg így is bekúszott az
épületbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A világ úgy tetszett, megállt,
és hacsak a szállingózó hópelyhek nem árulkodtak volna másról, Sans el is
hiszi, hogy amit lát, az csupán befagyott állókép. Vagy mintha a táj arra várt
volna, hogy lefessék, és nem akart belemozdulni, ezzel megzavarva a festőt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
De a hangok hiánya szinte
hasított – még a levegő sem fütyült vagy süvöltött, így a tömör némaság már dobhártyát
morzsolt. Ha egyáltalán ez lehetséges egy csontváznál – képletesen szólva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sans pár hóbuckán átcaplatva
nézett körül, várva valamire. Ez esetben valakire, mivel a gyerek még nem
érkezett Snowdinbe – talán talált még valakit, akit eltehet láb alól. De ő
elhatározta, hogy most beszél vele. Inkább ő, mint Papyrus, nem igaz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mégis, a csend nyúlt és
vékonyodott, mint az elvásott gumi, de ennek ellenére nem engedett át magán
több hangot. <i><span style="font-family: "comic sans ms";">nem volt mit</span></i>, döbbent rá Sans, és
akaratlanul is megborzongott, ahogy a kies tájat nézte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">hol járhat?
nem mintha hiányozna a jelenléte, de…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Megakadt. És elfulladtak a
gondolatai is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mintha valaki mellkason szúrta
volna, és másodszor már nem tévesztette el ezt az érzést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <i><span style="font-family: "comic sans ms";">NEM!</span></i>
– üvöltötte, és mire a városhatárra teleportált, összerogyott. Azt az egy pár
lábnyomot, ami Waterfallba vezetett a hóban <i>és
porban</i>, figyelemre se méltatta. Az elködösült látása csakis az előtte
szétszórt kupacot fogadta be, a valóság fájt, másodszorra talán még jobban,
mert megakadályozhatta volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Amikor kinyúlt felé, <i>őfelé</i>, mert ez a halom valaha élt,
valahol belül tudta, hogy hiába remél bármit is ettől a korcstól, aki itt
garázdálkodik. Nem kezd újra, amíg meg nem elégszik ezzel… akármi is legyen az.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Felegyenesedett, markában
tartva az utolsó dolgot, ami emlékeztette a fivérére. A port túl hamar felkapta
a hirtelen támadt hóvihar.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A szél egy narancs sálat
tépett egy magányos alakon, aki körül a szél ordított helyette.<o:p></o:p><br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small;"><a href="http://zima-in-winterland.blogspot.hu/2017/01/look-at-what-youve-done-4.html" target="_blank">4. fejezet →</a></span></div>
</div>
Зимаhttp://www.blogger.com/profile/06721536345868879059noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7294472035536173837.post-12350281140962956942017-01-03T17:28:00.003+01:002021-03-29T16:56:13.421+02:00Look at what you've done /1.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXsCL5GQMDL0kcw7okH6GD5cYDSyRu_6LAcEKk2t8avd847WUy76PVF1ZAcbQ3eMs8rgw_2OJoJg_jNg5cXnk93q6-c-SdBCT88KSyUU9DIf4-5WetkdPLvaNZcXxTpRHoCGIevegMfFn0/s1600/lookatwhatyouvedone1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="283" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXsCL5GQMDL0kcw7okH6GD5cYDSyRu_6LAcEKk2t8avd847WUy76PVF1ZAcbQ3eMs8rgw_2OJoJg_jNg5cXnk93q6-c-SdBCT88KSyUU9DIf4-5WetkdPLvaNZcXxTpRHoCGIevegMfFn0/s400/lookatwhatyouvedone1.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;"><span style="font-size: xx-small;">[ A kép Ellen munkája | <a href="http://ellenalsop.tumblr.com/post/132943201988/night-sky-hi-res-feel-free-to-use-as-desktop" target="_blank">Tumblr</a> | <a href="https://twitter.com/spooktunian/status/663877968335405056" target="_blank">Twitter</a> ]</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;"><strike>(Az illusztrációnak semmilyen köze sincs a sztorihoz. Gondoltam, ezt tisztázzuk.)</strike></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>Fandom: Undertale</b> (és <b>genocide spoiler</b>, habár az első fejezetben még csak <b>neutral</b> van)</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>Műfaj: hurt/comfort</b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>Tartalom:</b> Sans emlékszik minden idősíkra, eddig mindig ugyanaz a (true) pacifist ismétlődött. Persze minden megváltozik, mikor Frisk először megöl valakit. <strike>(Tényleg Frisk az?)</strike></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>Fejezethossz:</b> 2.3k</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>Egész hossza:</b> 13.3k (8 fejezet)</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>Megjegyzés:</b><br />
- Ez az első Undertale ficem, hivatalosan is a fandom része vagyok. A cím a játék egy mondata, mikor túl sok <i>Monster Candy</i>-t veszel el a tálból a Ruinsban.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez az első fejezetekre tagolt ficem! (A nagyja már meg van írva, de rájöttem, hogy mielőtt teljesen elkészülnék, pár naponta felpakolom részenként.) Nagyon fura így cliffhangerrel? Olvasható az indokolatlanul nagy Papyrus font? <strike>(Mint megnéztem, telefonon abszolút nem mutatja a betűtípusokat, amikkel pedig rohadt sokat szenvedtem, hát kösz.)</strike> Változtassak valamit a tagoláson?<br />
Ja, meg nálam a <i>determination</i> az <i>eltökéltség</i> lett, oké ez?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Előre is figyelmeztetlek: irodalmilag ilyen szerkesztése lesz az egésznek, azaz darabos és ugrálunk. Továbbá ha elkezded velem ezt az utat, onnan nincs vissza, mert kitéped a szívedet és összegyűjtöm.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
... Avagy visszatértem a <i>f é l é v e s</i> írói válság után.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Boldog új évet!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>Ajánlva nekik:</b><br />
- [ <a href="http://violetprinceofseas.blogspot.hu/">Roro</a> ], aki még mindig mellettem van, és aki az inspirációt adta!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- [ <a href="http://turbekolo.blogspot.hu/">Mad</a> ], akinek egy élettel ezelőtt megígértem, hogy ő lesz az első, aki olvashatja. Nos.<br />
- Na meg persze Fruzsinak, aki belerángatott a fandomba. :D</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Utólag is boldog karácsonyt és új évet mindkettőtöknek!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b>Kelt:</b> 2016. november 12. (legalábbis a Word dokumentum ezt a létrehozási dátumot mutatja) ~ 2017. 05. 10. (Megmagyarázom--)<br />
<br />
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<i>„Mégis, a gyerek nem integetett vissza. Nem is látta, hogy Sans őt nézte.<o:p></o:p></i></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<i>A saját kezében tartott játék kést figyelte.<span style="text-align: right;">”</span></i></div>
</div>
<br />
<div style="text-align: right;">
<i>„And would you believe it, would you believe it</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>If you knew what for you were for?</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>And how you became so informed?”</i></div>
<div style="text-align: right;">
[ <a href="https://www.youtube.com/watch?v=YsgP8LkEopM" target="_blank">x</a> ]</div>
</div>
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
/1.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Egy csontváz ébredt fel
Snowdinben, talán ezredszerre azon a napon. Nem érződött annyinak, legalábbis
másnak biztosan nem, de ő jól tudta, hogy milyen nap van. <i>Gondolta</i>, hogy milyen nap van – csupán sejtette mindig, és
reménykedett, hogy nincs igaza. Csak sajnos emlékezett, hogy tegnap este, ami
még igazából meg sem történt a világ számára, ő a Holdat nézte az ablakából.
Ebből az ablakból pedig nem látni semmi, csak havat, mint ahogy mindig is. Ezen
a napon mindig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mikor egyszerre emlékekkel és
emlékek nélkül ébredt fel – meg nem történt emlékekkel, és megtörténtek nélkül –,
mindig az öccse egy mondata volt az első, amit hallott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
És visszaszámolt magában:
három, kettő, egy…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>SANS, MEDDIG AKARSZ
LUSTÁLKODNI?</b></span> – jött egy ingerült hang, ami mégis valahogy… lelkesnek
tűnt? Élettel telinek? Vagy csak Sans csodálkozott rá, hogy valaki ennyire
gondtalan lehet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">nyugi, paps, csak kipihenem a tegnapi napot</span>
– vont volna vállat, ha nem olyan lusta még ahhoz is, így csak felvigyorgott
elcsigázottan a plafonra. – <span style="font-family: "comic sans ms";">még
mindig csontlázam van.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>. . . HOGY MID?</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">tudod, csont? mert nincs izmom, hogy az lázasodjon
be.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>AZ IZMOK BETEGEK
TUDNAK LENNI?</b></span> – Igen,
határozottan aggodalmas volt a hangja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sans a konyhába gondolta
magát, és elcsoszogva öccse mellett a papucsában válaszolt neki. (Papyrus szíve
kihagyott volna egy ütemet az ijedségtől a hirtelen felbukkanása miatt, ha lett
volna neki.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">nem vagyok benne biztos, hogy így működnek, de
meglehet.</span> – Azzal lehuppant a nappaliban a kanapéra, hogy onnan
„pislogjon” a magasabb csontvázra. – <span style="font-family: "comic sans ms";">talán hamarosan megfigyelheted egy igazi emberen</span> –
tette hozzá, hogy felvidítsa. Ő úgyis biztosan tudta – Papyrus volt az, akinek
csak a remény maradt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Néha pedig Sans azért
imádkozott, hogy csak az maradjon neki is, mert a tudás rosszabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>VALÓBAN ÚGY HISZED?</b></span> – csillogott fel a szeme,
ahogy egy tányérral a kezében kijött ő is a konyhából.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">még szép.</span> – Szórakozottan nézte őt,
kezeivel a zsebében; mindig ugyanabban a kék pulóverben aludt. És mint ahogy ez
sem, az öccse étkezési szokásai sem változtak igazán. – <span style="font-family: "comic sans ms";">megint spagetti?</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Papyrus egy egész kicsit
felháborodottnak tűnt, de Sans tudta, hogy nem igazából mérges.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>TERMÉSZETESEN, SANS, KÜLÖNBEN
MI MÁST ENNÉK?
GRILLBYNÉL CSAK EGÉSZSÉGTELEN
ÉTELEKET SZOLGÁLNAK FEL.</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">jut eszembe, leugranék grillbyhez, pont megjött a
fizetésem, így törleszthetem a tartozásom</span> – kacsintott Sans, és
elgondolkozott azon, hogy hányadszor ejtik meg ezt a beszélgetést. Valószínűleg
vagy ezredszerre. (Ahányadik alkalommal ma felébredt.) A mosolya szerencsére
nem hervadt le egyszer sem, mert arra volt vésve az arca.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Papyrus csak egy megrovó
pillantással illetve őt engedte el egy szó nélkül, és leült egy villára tekerni
az egész tányérnyi tésztát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Grillbynél már megszokott
látvány volt Sans, ahogy az is, hogy véletlenszerűen fel–felbukkanjon az ajtón
belül; a bárpult mögött (ilyenkor nem egyszer a láng csaposnak ütközött); a
bárpulton; a zenegépen (ami esküszik, hogy nem miatta törött el). Néha azt is
elérte a hecc kedvéért, hogy a hátsó ajtót használja, ami csak tűz esetére volt
fent tartva, hiába ő maga nem volt tűzből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Így mikor most is az említett
bejáratot használta, senki sem lepődött meg, legkevésbé Grillby, aki
valószínűleg szúrósan meredt ugyan rá a szemüvege mögül, de ezt Sans nem is tudta
volna megmondani, hiszen szó szerint lángolt az arca, így nem lehetett annyira
kivenni. Mindenki odaköszönt neki, ha ugyan fáradtan is, de Sans figyelme most
csak egy valakire irányult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">hé, grill</span> – foglalt helyet a szokásos
székén, ami direkt le lett alacsonyítva neki (mert azért annyit nem nyomott,
hogy összemenjen alatta, hiszen nemhogy csont és bőr, hanem csak csont volt). –
<span style="font-family: "comic sans ms";">hoztam a múltkori
fedezetét; a többit majd apránként adom.</span> – Látva az arcát, vagy inkább
belelátva a lángnyelvekbe az arckifejezését, csak legyintett. – <span style="font-family: "comic sans ms";">heh, nem úgy, mint a
múltkor. legközelebb nem adok neked annyi aprót. most papírpénzzel készültem.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Grillby már meg sem volt lepve
ezen a „figyelmességen”, így csak rutinosan egy tűzálló kesztyűt húzva elvette
tőle az említett gyűrött bankjegyet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">hm, tudod mit? ebből inkább megreggelizek. a
szokásost add. nagy nap lesz a mai, és ha nem eszek valamit, paps lenyakaz.</span>
– Magyarázatképp hozzátette: – <span style="font-family: "comic sans ms";">egy
ember jön ma, és így vagy úgy, de fárasztó lesz fogadni.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mint mindig, Grillby meg sem
volt lepve, hogy tudja, és úgy tűnt, nem is érdekelte, honnan tudja. Vagy talán
csak, mint mindig, most sem látta értelmét kérdeznie, ahogy máskor sem szólalt
meg soha. (Vagy csak Sans gondolta túl egészet.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">elé is megyek, ilyenkor szokott befutni.</span> –
A markába vette az elvitelre csomagolt ketchupot. – <span style="font-family: "comic sans ms";">kösz, grill.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A tarkóján érezte az égető (<span style="font-family: "comic sans ms";">höh</span>) pillantást,
ahogy kifelé slattyogott papucsban, és szórakozottan megkaristolta a feje hátsó
részét az ujjpercei végével, miközben becsukódott maga mögött az ajtó. Egy
fenyő mögé sétálva pedig az őrállomásán termett. Kellemes egy rövidebb út volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A ketchup megdermedni látszott
a nagy hidegben, ami abban mutatkozott meg, hogy kocsonya állagban rezgett csak
az alján, mikor Sans megrázta. Pára nélkül sóhajtott, és hazaugrott berakni ezt
a melegítőszekrénybe (nem hűtő-), ahol csak kiállított mestermű tészták voltak
tányérokon, illetve chips, ráfirkantott „<span style="font-family: "comic sans ms";">popato™ flavor</span>” felirattal. Sans előbb tűnt
el a konyhából, mint a vigyora.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A gyerek ezúttal igencsak
ráérősen jött, nem nagyon siette el. Friss könnyek csillogtak még az arcán, a
szemei még keskenyebb réssé puffadtak fel a sírástól.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">azt hinné az
ember – vagy szörny –, hogy idővel megszokja a búcsút. talán ez a gyerek épp
egy kicsit érzelgősebb</span></i> – morfondírozott Sans. – <i><span style="font-family: "comic sans ms";">rohadt hó</span></i>
– morgott magában, amikor recsegve jött a kölyök mögött, de legalább a papucsa
nem ázott át, mert ő maga is jéghideg volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">nem tudod, hogy köszönts egy új barátot?</span> –
A gyerek megrezdült. – <span style="font-family: "comic sans ms";">fordulj
meg.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">nem tudom,
miért csináljuk ezt minden egyes alkalommal. egyáltalán nem ijesztő. megadja a
hangulatot? talán.</span></i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Kezet fogtak, és az elszökő
levegővel együtt a párnából, a gyerekből is feltört egy alig hallható nevetés,
aminek csak még több könny és takony lett a vége.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">váó, kölyök, még senki sem értékelte ilyen nagyra
a régi puki-párna-a-tenyérben trükköt. – <i>még
te magad sem.</i> – sans vagyok. sans, a csontváz. de ezt te is látod.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A gyerek – tisztes nevén
Frisk, mutatkozott be mutogatva, miután nem bírta elviselni, hogy a másik csak
„<span style="font-family: "comic sans ms";">hé, te</span>”, „<span style="font-family: "comic sans ms";">puja</span>” és „<span style="font-family: "comic sans ms";">hé, te puja</span>”
megszólításokkal illette – egyre fel-felnevetett, hiába hallhatta már ezredszer
ugyanazt a csontos viccet. Talán már a mai napon többedszer, hiszen Sans
kivételesen kezdett kifogyni az ötletekből; és valahogy nem is volt kedvére
magára hagyni a gyereket. Így mentek át havas fenyők közt és összetákolt
őrállomások mellett, ide-oda dőlve a nevetéstől, mint két régi jó barát – akik
tulajdonképpen voltak is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Papyrus toporzékolt, hogy a
bátyja már megint henyél, mikor megpillantotta a – gondolatban – említettet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>SANS, TE LUSTASÁG!
ÉN. . . FOGALMAM SINCS, HOGY
MI AZ OTT</b></span> – vallotta be röstelkedve, a
szemüregei tanácstalanságot tükröztek. – <span style="font-family: "papyrus";"><b>ÖHM, SANS?</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">mire gondolsz, paps?</span> – Figyelmen kívül
hagyva Frisk kuncogását maga mellett, csak vállat von. – <span style="font-family: "comic sans ms";">nem tudom. erre a kőre
gondolsz?</span> – bökött maga mellett egy kerek darabra, mire a testvére csak
dühösen karba fonta a kezeit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <b><span style="font-family: "papyrus";">NEM, DE EZT
TE IS JÓL
TUDOD!</span> </b>– háborodott fel. – <span style="font-family: "papyrus";"><b>A MELLETTED ÁLLÓT
KÉRDEZTEM! HASONLÍT ARRA
A GYEREKRE SNOWDINBEN
A PULCSIJA MIATT,
ÉS SÁRGA IS,
DE KI EZ?</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">a pulcsijából kiindulva biztosan egy gyerek,
hiszen felnőttnek nincs ilyen ízlése</span> – kacsintott Sans, majd oldalra
fordult. – <span style="font-family: "comic sans ms";">hát mutatkozz
be.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Egy egész kicsi ideig habozott
csak, mielőtt leírta volna a nevét a hóba – mégis, a kezdő F helyett mintha
mást akart volna írni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>FRISK? HMM, RÉMLIK
VALAMI RÓLA.</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sans megrázott egy, a zsebéből
előhúzott csengőt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">nekem is ismerősen cseng</span> – jegyezte meg
vigyorogva, mire a gyerek halk horkantással, de egyébiránt hangtalan nevetésbe
kezdett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>SANS. . . !</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">bocs, bocs. ja, meg amúgy ember.</span> – Papyrus
hápogott egy sort, de a bátyja közbeszólt: – <span style="font-family: "comic sans ms";">na, hogy állsz azokkal a csapdákkal?</span> –
kérdezte sokat sejtetőn, és úgy, mintha egy titkot kérdezne, amiről Frisk nem
tud. Persze a kölyök már legelőször is baj nélkül átjutott mindegyiken, de
szegény Papyrus nem emlékezett erre. Sans pedig örömmel játszotta el azt
mindenki érdekében, hogy ő sem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>OH, HOGY. . . <i>AZOKRA</i> GONDOLSZ?</b></span> – vette egy kicsit lejjebb a
hangerejét. – <span style="font-family: "papyrus";"><b>NAGYON IS
JÓL! FISK— FRIK—
ÁH, MINDEGY. EMBER!</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">puja</span> – suttogta Sans.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <b><span style="font-family: "papyrus";">REMÉLEM,
SZERETED A REJTVÉNYEKET
ÉS CSAPDÁKAT, MERT
NEKEM HÁLA</span> <span style="font-family: "papyrus";"> SOKBA
FOGSZ BELEFUTNI UTAD
SORÁN!</span></b><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Frisk halványan mosolyogva
bólintott, de egyszeriben kicsit sápadtabbnak tűnt. Sans csak köhintett egyet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">akkor mi előre is megyünk, hogy előkészítsük, nem
igaz?</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>DEHOGYISNEM,
SANS! GYERÜNK!</b></span> – Azzal
kapucnin ragadta a másikat, és elvonszolta őt. Amaz csak integetett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">viszlát, puja!</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mégis, a gyerek nem integetett
vissza. Nem is látta, hogy Sans őt nézte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A saját kezében tartott játék
kést figyelte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>SANS, IGAZAD VOLT!
EGY EMBER JÖTT
EL, ÉS PONT
MA!</b></span> – lelkendezett a magasabb. – <span style="font-family: "papyrus";"><b>EZZEL
ELÉRHETEM, HOGY UNDYNE
HIVATALOSAN IS BEVEGYEN
A KIRÁLYI GÁRDÁBA!</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Persze Sans – aki már a maga
lábán taposott a hóban – nem mondta meg neki, hogy vagy meg akarják majd ölni
Frisket, vagy meg is ölik, hogy aztán visszajöjjön és kínkeservesen megmentsen
mindenkit – megint. Így csak bólintott egyet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">ez csodás, papy. látod, megmondtam én; ez lesz a
te nagy napod.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
És ettől mindketten egy kicsit
büszkének érezték magukat, ahogy elhaladtak Jerry mellett, aki egy beleharapott
alma logós, lapos tévészerűséget nyomkodott, és fennhangon panaszkodott a
gyenge wifi miatt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Az akadályok ugyanazok voltak,
mint minden egyes alkalommal, és bár Sans tudta, mit hogyan kell előkészíteni,
a világért sem vette volna el Papyrus örömét, hogy ő maga csinálja meg. Így
legalább még több indokot adott neki, hogy büszke legyen magára, amiért
produktívabb a bátyjánál. (Ami nem nehéz, lévén, hogy mindenki produktívabb
Sansnél.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>EGYSZER TE IS
MEGPRÓBÁLHATNÁD ÖSSZERAKNI A
MAGAD CSAPDÁIT!</b></span> – Sans
éppen egy kupac hóra írta rá a nevét filctollal, mikor ez a mondat elhangzott.
Felnézett Papyrusra, aki a saját maga életnagyságú hócsontváza mellett állt. – <span style="font-family: "papyrus";"><b>TALÁN A
LEGKÖZELEBBI EMBERT, AKI IDETÉVED,
EL TUDOD VELE
KAPNI, ÉS ENGEM
KÖVETVE TE IS
A TAGJA LEHETSZ
A GÁRDÁNAK! MÉG
HA MÁSBAN NEM
IS ÉRHETSZ A
NYOMOMBA.</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">papyrus nem
is tudja, hogy ez lenne az utolsó lélek.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "comic sans ms";">- heh, igazad van. legközelebb igyekezni fogok; a
következő embernél, aki nem frisk.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>EZ A BESZÉD!</b></span> – veregette őt hátba, majd
nagy elégedetten visszasietett a jégakadályhoz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">csakhogy
mindig csupán frisk jön.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">azt hiszem.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Frisk a fő csapáson jött, amit
megannyi szörny kitaposott már a mai napon is, és akik közül jó páran meséltek
egymás közt az újonnan jött idegenről és a szótlan kedvességéről. Sans nem
tudta, mit érezzen, de végül megállapodott a hálánál – a kölyök tényleg
kivételesen nagyon kitett magáért. Ennyire még sosem várták az érkezését
Snowdinben, pedig még mindig senki sem sejtette, hogy ő egy ember. Hogyan is
tehették volna, ha egyikük sem látott még embert ezelőtt?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">még azt a
hat másik szerencsétlent sem.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">hat?</span><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">hé, puja. csakhogy ideértél</span> – köszöntötte
őt Sans, talán derűsen, a gyerek pedig csak intett, de láthatóan gondolkodóban
volt. – <span style="font-family: "comic sans ms";">mi rágja a <i>lelked</i>, hm?</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Frisk karba fonta a kezét,
jelezve, hogy ez egy rossz vicc volt. A másik egyetértőn bólintott, majd
mélyebbre süllyesztette a kezeit a zsebében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">tudod, kölyök, néha segítene, ha megpróbálnád
kifejezni magad. ne érts félre, én—</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szarul festesz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sans erre elhallgatott, és
aztán nem is mondott semmit. Frisk most szólalt meg először, mióta Sans
ismerte, azaz… már maga sem tudta, mióta először. Nagyon régóta. A hangja ehhez
méltóan rekedt is volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">ebben lehet valami</span> – felelt végül óvatosan –,
<span style="font-family: "comic sans ms";">és valószínűleg
igazad van, ugyanis nem szoktam festeni. nem vagyok művész.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Újabb karba fonás, de nem
tudta teljesen elrejteni a szája sarkában görbülő mosolyt. Sans ezt elkönyvelte
egy sikernek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">na, gyere. papyrus már vár rád. jó móka lesz, egy
kis kihívás, azok után, amiket eddig csináltál. mármint, szerintem a hótaposás
nem fárasztott le annyira.</span> – Kicsit meredtek egymásra, mert most az
egyszer nem volt ebben semmi vicces. – <span style="font-family: "comic sans ms";">ne feledd: a kék támadás azt jelenti, hogy ’állj’.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Csak egy biccentéssel reagált
erre, de a tekintete a semmibe meredt, furcsa fénnyel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">elég <i>eltökélt</i>
vagy ehhez, nem igaz? aztán rosszat ne halljak felőled.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Frisk elfordulva indult a
város szélére, az ő keze is mélyen a zsebébe süllyesztve. A távolban hó
kavargott olyan sűrűn, hogy Sans sem látott át rajta; Papyrus ott várja minden
alkalommal az embert. És onnan jönnek vissza minden harmadik alkalommal egy
randira.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Kék villanás – hát elkezdték.
Sans nosztalgiával gondolt arra, mikor az öccse először használta az erejét;
jött hozzá lelkesen, hogy elhajtott egy darazsat a csontokkal. Milyen büszke is
volt magára – ahogy Sans is az volt rá. Papyrus egyedül azt sajnálta, hogy a
bátyja nem lehetett olyan menő, mint ő. „<i><span style="font-family: "comic sans ms";">de nem baj, te úgyis
utánozhatatlan vagy. nem tudnék hozzád felérni</span></i>” – mondta Sans.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Kutyaugatás – az a dög
kiszagolta a csontokat. Részben ezért egyeztek meg abban, hogy Sans csak követ
tarthat otthon – nem mintha ettől függetlenül a (nagybetűs) Idegesítő Kutya nem
dézsmálta volna meg a raktáron lévő támadásaikat! Sans is nem egyszer ébredt
arra, hogy teszem azt, hiányzik a kézfeje. (Papyrusnak nem voltak ilyen
gondjai, mert ő sosem aludt.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sans már elégszer nézte végig
az ember csatáit; látta őt meghalni és gátlástalanul flörtölni, hezitálni és
végre mosolyogni, hallotta a dúdolását, ahogy a sírását is. Kezdett… unalmas
lenni, mint egy elnyűtt szalag, még akkor is, ha a szereplő a filmben mindig
máshogy reagált. Nem nagy változás, ha mindeközben a végkimenetel állandóan
ugyanaz – jó, boldog, de már nem vigasztaló és csak fakó a végső megnyugvás,
mert úgyis elölről kezdik és sosincs vége.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
És ezért nem akarta most nézni
– megígérte Torielnek még régen, hogy figyel rá, de mi értelme volt, ha úgyis
mindig ugyanaz a vége? Meg tudta védeni magát; ezt megannyiszor bizonyította, s
így nem volt oka aggódni értük.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Másért pedig sosem kellett
aggódni, ahogy most sem kellett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">ugye?</span></i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Villanás – egy égető fájdalom
a saját mellkasában is a lelkén keresztül, ami ugyanolyan színű volt, mint a
testvéréé, és ami most lüktetett, fájt a bordái közt. Hideg markolás volt a
téli levegő körülötte, ő pedig tompán meredt és annyit gondolt…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">hogy volt?
„ha legyengíted az ellenséget, megadhatja magát”? igen, de most—</span><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "papyrus";"><b>ÉN HISZEK BENNED,
FRISK.</b></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">nem.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">oh, nem.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "comic sans ms";">nemnemnem—</span><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">papyrus</span> – motyogta visszafojtott
lélegzettel, de hát ironikusan nem is kellett neki a levegő. Egy szempillantás
alatt a fenyők közt termett, háttal a városhatárnak, így sarkon fordult, hogy—<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Hogy egy narancs sálon
taposson.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sajnálom – suttogta a rekedt
gyerekhang, és tényleg elcsuklott, ahogy csonttérdek ütköztek a porral borított
havas földnek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- <span style="font-family: "comic sans ms";">kölyök, mi—</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "cambria math" , "serif"; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡
♡ ♡</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
ÚJRAKEZDÉS.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Adatok betöltése. . .<o:p></o:p><br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "cambria math" , serif; font-size: x-small; text-align: center;">♡ ♡ ♡</span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small;"><a href="http://zima-in-winterland.blogspot.hu/2017/01/look-at-what-youve-done-2-3.html" target="_blank">2-3. fejezet →</a></span></div>
</div>
Зимаhttp://www.blogger.com/profile/06721536345868879059noreply@blogger.com2